2017. március 16. / Pavlovics Ágota
Állócsillagnak kellene nevezni, ami ellen biztosan nevetve tiltakozna. Pedig az. Évtizedek óta rendkívül magas színvonalon dolgozik, nem kedveli a szócséplést, amit mond, annak mindig
súlya van. Negyven lemezzel és rengeteg koncerttel a háta mögött ugyanaz a bátor, útját következetesen járó, elveit, véleményét, világnézetét mindig vállaló előadóművész, amilyennek megismertük, megszerettük. Lefegyverzően kedves, jó humorú, bizakodó ember, és egyáltalán nem mellékesen, vonzó nő. Közelgő koncertje és aranylemeze apropóján Koncz Zsuzsával beszélgettünk.
Három év után, március 11-én koncerted lesz az Arénában. Azok számára, akik szeretnek téged, lehetne gyakrabban is. Mi mindenen múlik, hogy milyen gyakran láthatunk ilyen nagyszabású koncerten?
K. Zs.: Az évek során változatosan alakult, hogy mikor csinálok koncertet. Volt, hogy egy új lemez kapcsán döntöttünk úgy, hogy legyen koncert, de például a 90-es évek közepén karácsonyi koncertem is volt a Sportcsarnokban. Tény, hogy régen nem találkoztam a budapesti közönséggel, de lássuk be, nincs olyan sok hely a fővárosban, ahol koncertezni lehet. A Budapest Kongresszusi Központ és a Müpa mellett csak az Aréna van. Nagy a város, de kevés a megfelelő koncerthelyszín.
Az Arénában kikkel fogsz színpadra lépni?
K. Zs.: Azt, hogy mi lesz a koncertemen, hogy lesz ez ott majd a színpadon, szeretem kicsit a közönség és az én magánügyemként kezelni. Aki eljön, majd meglátja. Annyit azért elárulok, hogy nagyon laza, kötetlen koncertet szeretnék csinálni, azt szeretném, ha a közönség otthon érezné magát. Elhatároztam, hogy szépen megkérem majd a helyi biztonsági szolgálat embereit is, hogy legyenek ők is jókedvűek, kevésbé szigorúak, ha fel karnak állni a helyükről a nézők, hadd tegyék, hiszen ezen az estén – én így tervezem – mindenki mindenkinek barátja lesz.
Jól hangzik, biztosan remek hangulat lesz. Te kiket szeretsz hallgatni a nemzetközi popzenei élet képviselői közül?
K. Zs.: Nagyon szeretem a Green Day amerikai együttest, a zenekar tótumfaktuma, Billie Joe énekes-gitáros mindent elsodró „energiabomba”. Karácsonyra megkaptam barátaimtól és családomtól legújabb lemezüket bakelit és CD formában is. Volt nagy mosolygás, így most hol ezt hallgatom, hol azt. De nagyra tartom Adele művészetét is, szerintem a nemzetközi mezőny legjobbja. Vérbeli szerző-előadó, páratlan hangi kvalitásokkal. Nem tudom, hány Grammy-jelölése van, de kizárt, hogy ne kapjon díjat a februári gálán.
Adele kilencmillió példányban eladott 25 című lemeze alaposan rácáfolt a lemezkiadással kapcsolatos borúlátó vélekedésekre. Te mit gondolsz erről?
K. Zs.: A jövőt senki nem látja most még. Egyetlenegy dolog biztos, az embereknek a zenére mindig szükségük lesz. Mi a digitális hangrögzítést jónak tartjuk, ezért talán kitartunk mellette. Bármi lesz is a jövő hanghordozója, tudnia kell majd azt a minőséget visszaadni, amelyre a stúdiók képesek.
Néhány éve azt mondtad, nem sok késztetést érzel lemezkészítésre, aztán szerencsére készítettél kettőt is.
K. Zs.: Cipő halála szívszorító, kétszeres veszteség volt számomra, és azt gondoltam, hogy a nálam maradt dalait kötelességem eljuttatni a közönséghez. Az anyag nem volt elég egy lemezhez, így zenészbarátaim további dalokat írtak, és elkészült a Tündérország, ami közel áll hozzám. Ez a lemez pontosan leírta azt a lelkiállapotot, helyzetet, amelyben akkor épp voltunk.
Aztán úgy másfél éve a kiadóm, a Hungaroton megkérdezett, lenne-e kedvem gondolkodni rajta, hogy új lemezt csináljak. Hezitáltam, de az utóbbi években olyan dolgok történtek, melyekről éreztem, egyszerűen nem lehet nem beszélni róluk. Lassan fontossá vált, hogy elmondjam, amit látok, érzek, tapasztalok, gondolok mostani önmagunkról. Mindarról, ami körülvesz bennünket. Van, mikor az ember úgy érzi, hogy tennie kell valamit, mert egy élhetőbb világot szeretne. Én ezt tudom tenni. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy ez az úgynevezett könnyű műfaj lehetővé teszi-e egyáltalán, hogy dalok szülessenek ilyen nehéz, súlyos témákról. Számtalan példa bizonyítja, hogy igen, lehet, és úgy érzem, nekem most erről kell beszélnem. Nem véletlen, hogy a lemez címe az egyik Bródy János-vers, az Ingoványos vadvilág után Vadvilág lett, ahogy az sem, hogy rákerült Ady Endre egyik megrázó verse, az 1912-ben íródott Történelmi lecke fiúknak.
Már ezért az egy versért is érdemes volt elkészíteni ezt a lemezt.
K. Zs.: Sok minden történt, amiről a Vadvilág beszél, például ki gondolta volna, hogy – miután nemrég még annak örültünk, hogy kivonultak az orosz csapatok Magyarországról – új barátunk Oroszország lesz. A Vadvilág arról az aggodalmamról szól, hogy úgy tűnik, mintha a dolgok nem haladnának. Úgy tűnik, egy labirintusban tipródunk, és nem találunk kaput semerre. De mert az alaptermészetem mégis optimista, a lemez dalai is ezt az akár alaptalannak tűnő bizakodó hangulatot tükrözik.
A Tündérország és a három hét alatt aranylemezzé vált Vadvilág mintha egy sorozat részei lennének, lesz folytatás?
K. Zs.: Nem tudom, mit tartogat a jövő. Változnak a témák is, amelyek foglalkoztatnak. Jó példa erre a Tündérországon hallható Repülő című dal, Tóth Krisztina verse, melyben érzékeny költőiséggel fogalmazza meg az ember örök szorongását, félelmét az elmúlástól. Korábban magam is tabu témának éreztem ezt, mégis megcsináltuk, és hiszem, hogy jól tettük.
Pályád során komoly szereped volt a magyar költők verseinek népszerűsítésében, több verslemezt készítettél. Az utolsó két lemezeden is énekelsz verseket, új verslemezben nem gondolkozol?
K. Zs.: Szeretem a verslemezeket, mert jó Arany János balladáit, József Attila és Ady Endre verseit énekelni, vagy a kortársakat, Kányádit és Tóth Krisztinát is. Meglátjuk, mit hoz a jövő: még bármi lehet a válasz, akár igen is…
súlya van. Negyven lemezzel és rengeteg koncerttel a háta mögött ugyanaz a bátor, útját következetesen járó, elveit, véleményét, világnézetét mindig vállaló előadóművész, amilyennek megismertük, megszerettük. Lefegyverzően kedves, jó humorú, bizakodó ember, és egyáltalán nem mellékesen, vonzó nő. Közelgő koncertje és aranylemeze apropóján Koncz Zsuzsával beszélgettünk.
Három év után, március 11-én koncerted lesz az Arénában. Azok számára, akik szeretnek téged, lehetne gyakrabban is. Mi mindenen múlik, hogy milyen gyakran láthatunk ilyen nagyszabású koncerten?
K. Zs.: Az évek során változatosan alakult, hogy mikor csinálok koncertet. Volt, hogy egy új lemez kapcsán döntöttünk úgy, hogy legyen koncert, de például a 90-es évek közepén karácsonyi koncertem is volt a Sportcsarnokban. Tény, hogy régen nem találkoztam a budapesti közönséggel, de lássuk be, nincs olyan sok hely a fővárosban, ahol koncertezni lehet. A Budapest Kongresszusi Központ és a Müpa mellett csak az Aréna van. Nagy a város, de kevés a megfelelő koncerthelyszín.
Az Arénában kikkel fogsz színpadra lépni?
K. Zs.: Azt, hogy mi lesz a koncertemen, hogy lesz ez ott majd a színpadon, szeretem kicsit a közönség és az én magánügyemként kezelni. Aki eljön, majd meglátja. Annyit azért elárulok, hogy nagyon laza, kötetlen koncertet szeretnék csinálni, azt szeretném, ha a közönség otthon érezné magát. Elhatároztam, hogy szépen megkérem majd a helyi biztonsági szolgálat embereit is, hogy legyenek ők is jókedvűek, kevésbé szigorúak, ha fel karnak állni a helyükről a nézők, hadd tegyék, hiszen ezen az estén – én így tervezem – mindenki mindenkinek barátja lesz.
Jól hangzik, biztosan remek hangulat lesz. Te kiket szeretsz hallgatni a nemzetközi popzenei élet képviselői közül?
K. Zs.: Nagyon szeretem a Green Day amerikai együttest, a zenekar tótumfaktuma, Billie Joe énekes-gitáros mindent elsodró „energiabomba”. Karácsonyra megkaptam barátaimtól és családomtól legújabb lemezüket bakelit és CD formában is. Volt nagy mosolygás, így most hol ezt hallgatom, hol azt. De nagyra tartom Adele művészetét is, szerintem a nemzetközi mezőny legjobbja. Vérbeli szerző-előadó, páratlan hangi kvalitásokkal. Nem tudom, hány Grammy-jelölése van, de kizárt, hogy ne kapjon díjat a februári gálán.
Adele kilencmillió példányban eladott 25 című lemeze alaposan rácáfolt a lemezkiadással kapcsolatos borúlátó vélekedésekre. Te mit gondolsz erről?
K. Zs.: A jövőt senki nem látja most még. Egyetlenegy dolog biztos, az embereknek a zenére mindig szükségük lesz. Mi a digitális hangrögzítést jónak tartjuk, ezért talán kitartunk mellette. Bármi lesz is a jövő hanghordozója, tudnia kell majd azt a minőséget visszaadni, amelyre a stúdiók képesek.
Néhány éve azt mondtad, nem sok késztetést érzel lemezkészítésre, aztán szerencsére készítettél kettőt is.
K. Zs.: Cipő halála szívszorító, kétszeres veszteség volt számomra, és azt gondoltam, hogy a nálam maradt dalait kötelességem eljuttatni a közönséghez. Az anyag nem volt elég egy lemezhez, így zenészbarátaim további dalokat írtak, és elkészült a Tündérország, ami közel áll hozzám. Ez a lemez pontosan leírta azt a lelkiállapotot, helyzetet, amelyben akkor épp voltunk.
Aztán úgy másfél éve a kiadóm, a Hungaroton megkérdezett, lenne-e kedvem gondolkodni rajta, hogy új lemezt csináljak. Hezitáltam, de az utóbbi években olyan dolgok történtek, melyekről éreztem, egyszerűen nem lehet nem beszélni róluk. Lassan fontossá vált, hogy elmondjam, amit látok, érzek, tapasztalok, gondolok mostani önmagunkról. Mindarról, ami körülvesz bennünket. Van, mikor az ember úgy érzi, hogy tennie kell valamit, mert egy élhetőbb világot szeretne. Én ezt tudom tenni. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy ez az úgynevezett könnyű műfaj lehetővé teszi-e egyáltalán, hogy dalok szülessenek ilyen nehéz, súlyos témákról. Számtalan példa bizonyítja, hogy igen, lehet, és úgy érzem, nekem most erről kell beszélnem. Nem véletlen, hogy a lemez címe az egyik Bródy János-vers, az Ingoványos vadvilág után Vadvilág lett, ahogy az sem, hogy rákerült Ady Endre egyik megrázó verse, az 1912-ben íródott Történelmi lecke fiúknak.
Már ezért az egy versért is érdemes volt elkészíteni ezt a lemezt.
K. Zs.: Sok minden történt, amiről a Vadvilág beszél, például ki gondolta volna, hogy – miután nemrég még annak örültünk, hogy kivonultak az orosz csapatok Magyarországról – új barátunk Oroszország lesz. A Vadvilág arról az aggodalmamról szól, hogy úgy tűnik, mintha a dolgok nem haladnának. Úgy tűnik, egy labirintusban tipródunk, és nem találunk kaput semerre. De mert az alaptermészetem mégis optimista, a lemez dalai is ezt az akár alaptalannak tűnő bizakodó hangulatot tükrözik.
A Tündérország és a három hét alatt aranylemezzé vált Vadvilág mintha egy sorozat részei lennének, lesz folytatás?
K. Zs.: Nem tudom, mit tartogat a jövő. Változnak a témák is, amelyek foglalkoztatnak. Jó példa erre a Tündérországon hallható Repülő című dal, Tóth Krisztina verse, melyben érzékeny költőiséggel fogalmazza meg az ember örök szorongását, félelmét az elmúlástól. Korábban magam is tabu témának éreztem ezt, mégis megcsináltuk, és hiszem, hogy jól tettük.
Pályád során komoly szereped volt a magyar költők verseinek népszerűsítésében, több verslemezt készítettél. Az utolsó két lemezeden is énekelsz verseket, új verslemezben nem gondolkozol?
K. Zs.: Szeretem a verslemezeket, mert jó Arany János balladáit, József Attila és Ady Endre verseit énekelni, vagy a kortársakat, Kányádit és Tóth Krisztinát is. Meglátjuk, mit hoz a jövő: még bármi lehet a válasz, akár igen is…