2017. március 28. / Jónás Ágnes
Jimmy Roberts és Joe DiPietro Ájlávjú című musical-revüje március 10-én debütál a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban Szente Vajk rendezésében, Ágoston Kati, Auksz Éva, Derzsi György és Puskás Péter főszereplésével. Az előadás két férfi és két nő bolyongását, dilemmáit mutatja
be a párkeresés útvesztőjében az első randevútól a mézesheteken át az elhidegülésig, a csalódásig és az öregkorig, valamint szembesít azzal, milyen elképesztő gyorsasággal éljük meg a szerelmi életünket, s hogy mennyire könnyedén cseréljük le aktuális partnereinket. A darab kapcsán Szente Vajkkal beszélgettünk.
Őze Áron, a Bartók Kamaraszínház igazgatója keresett meg az Ájlávjú című darabbal, vagy mindez fordítva történt?
Sz. V.: Őze Áronnal és Sipos Imre művészeti vezetővel régi kapcsolat a miénk, sok darabban láttam őket fiatalkoromban, Imre a színiakadémián még tanított is engem. Később megadatott, hogy rendezői minőségemben dolgozzam velük együtt – Áronnal A szőke ciklon kapcsán a Játékszínben, Imrével pedig a tavaly májusban, a Papp László Sportarénában bemutatott Shrek, a musical című darabban, melyben a gárdakapitányt alakította. Az egyik próba szünetében kérdezték meg tőlem, hogy volna-e kedvem és időm ez év tavaszán a Bartók Kamaraszínházban is dolgozni. Természetesen azonnal igent mondtam, mert örömmel segítem őket azon a színházi úton, melyen ők 2016 júliusától elindultak. Az általam rendezett Joe DiPietro–Jimmy Roberts-darab régi szerelmem, korábban csak az angol verzióját ismertem.
A jókedvű musical-revü két férfi és két nő bolyongását, dilemmáit mutatja be a párkeresés útvesztőjében.
Sz. V.: Az egymást váltó jelenetek variációk a párkapcsolati témára, kezdve az első randevútól a mézesheteken át a gyermeknevelés útvesztőjéig, az elhidegülésig, a csalódásig s az öregkorig. Különböző emberek történeteit látjuk, de a szerelem íve ugyanaz. Mit hoz ki belőlünk a szerelem az egyes életszakaszainkban? Milyen buktatókkal szembesülhetünk, mikor fiatalkorunk önző korszakát éljük, vagy amikor gyermekvállalásra adjuk a fejünket? – többek között ezeket a kérdéseket járja körbe szemtelenül vicces formában az előadás. Az utolsó jelenet két idős ember találkozását, újra-randevúzását állítja fókuszba, mely jól mutatja: a szerelem kortól független, mindig van remény arra, hogy találkozzunk vele, s hogy kitartsunk egymás mellett akár egy életen át.
Igen ám, csakhogy manapság az emberek javarészének feláll a szőr a hátán a hosszú távú kapcsolattól, a hűségtől, a közösen megoldandó problémáktól és a felelősségvállalástól. Nagyszüleink, szüleink messze nem tépelődtek annyit, mint az Y és Z generáció. Utóbbiak mindenütt zsákutcát és csapdát vélnek felfedezni a párkapcsolati labirintusban.
Sz. V.: Az Ájlávjú egy kicsit erről is szól. Szembesít azzal, milyen elképesztő gyorsasággal éljük meg a szerelmi életünket, s hogy mennyire könnyedén cseréljük le aktuális partnereinket. A párkapcsolatainkhoz való hozzáállásunk a tárgyainkhoz való viszonyulásunkhoz hasonlít leginkább: ha lejár a hűségidő, cserélünk, továbblépünk. Én hiszek abban, hogy az életet egyetlen ember mellett, „örök szövetségben összefonódva” is le lehet élni, darabjaimmal is ezt a felfogást igyekszem erősíteni. Tény, hogy most más idők járnak. Nemcsak a párkapcsolatokban, de a színházi szakmában is folyamatosan keressük az újabb és újabb impulzusokat, amiért szerintem nem szabad elítélni, ostorozni önmagunkat. Egyszerűen csak meg kellene engednünk, hogy megéljük az újdonságokat.
Jó, de mi van azokkal, akik nem kérnek a „használom – eldobom” alapon működő impulzusdömpingből?
Sz. V.: Szentül hiszem, hogy ők olyan társaságban mozognak, melyben előbb-utóbb megtalálják maguk mellé azt a partnert, akivel egy kis szigetet alkotva leélhetnek egy életet.
A próféta szóljon belőled! Egyébként az Ájlávjú a Broadway leghosszabb ideje játszott zenés előadása, igazi New York-i kultuszmű. Nem jelent számodra nyomást, hogy egy ennyire sikeres darabot kell színpadra állítanod?
Sz. V.: Nem, sőt! Biztonságot ad, hogy tudom, ez egy remek darab. Szerencsére nem kell Broadway jellegűre szabnunk a produkciót – a mai magyar szerelmi viszonyokat képezzük le általa, ízlésünknek megfelelően alakítunk rajta. Látványos, színes, „sűrű” díszletekből ezúttal sem lesz hiány, már csak azért sem, mert a zenés darabokban mindig fontosak azok a technikai részletek, melyek segítik a néző átlényegülését, valamint lehetővé teszik, hogy a történet több síkon játszódhasson.
A színészeket meglehetősen nagy kihívás elé állítja, hiszen ötvennégy szerepben csillogtathatják meg tehetségüket.
Sz. V.: Puskás Peti számára izgalmas kirándulás ez az erős prózai betétekkel fűszerezett szerep. Derzsi Györggyel most először dolgozom együtt, és nagyon élvezem, ha új kollégákat ismerhetek meg. A két női karaktert Ágoston Kati és Auksz Éva alakítja. Katit már jó párszor hívtam játszani a darabjaimba, de az egyeztetéseknél eddig valahogy mindig elakadtunk, nem sikerült egyéb színházi elfoglaltságaival összeegyeztetni a próbákat. Évát régebbről ismerem, szerintem kivételes tehetség, olyan, akiből ösztönösen jön a színészet és a zene.
Kanyarodjunk most Dunaújvárostól a Madách Színházig! Milyen darabokban láthatunk itt színészként és rendezőként az évad második felében?
Sz. V.: Sűrű évadot tudhatunk magunkénak: Szirtes Tamás nemrégiben állította színpadra az Ügyes kis hazugságokat, az általam rendezett Meseautónak november 18-án volt a premierje, és büszkén mondhatom, hogy ezen előadásainkat is ugyanolyan nagy érdeklődés övezi, mint világhírű musicaljeinket. Következő előadásunk, Patrick Barlow Ben Hur című komédiája február 11-én debütál a RaM Colosseumban. Az előadás a szereplőknek is kihívás, ugyanis négy színész játssza el a teljes kilencszáz oldalas nagyregényt, ráadásul alapkarakterük mellett még tíz-tizenöt szereplő bőrébe bújnak. A társulat ezt követően teljes erőbedobással próbálja a Szerelmes Shakespeare című romantikus komédiát, melynek premierjére június 9-én és 10-én kerül sor.
Ha már szóba hoztad a színház igazgatóját, Szirtes Tamást… Mit tanultál tőle a Madáchban töltött évek alatt?
Sz. V.: Többek között az aprólékosságot, a mindenre kiterjedő figyelmet, valamint egy darab színrevitelének első lépéseitől a függöny premier előtti felgördüléséig gyakorlatilag mindent.
be a párkeresés útvesztőjében az első randevútól a mézesheteken át az elhidegülésig, a csalódásig és az öregkorig, valamint szembesít azzal, milyen elképesztő gyorsasággal éljük meg a szerelmi életünket, s hogy mennyire könnyedén cseréljük le aktuális partnereinket. A darab kapcsán Szente Vajkkal beszélgettünk.
Őze Áron, a Bartók Kamaraszínház igazgatója keresett meg az Ájlávjú című darabbal, vagy mindez fordítva történt?
Sz. V.: Őze Áronnal és Sipos Imre művészeti vezetővel régi kapcsolat a miénk, sok darabban láttam őket fiatalkoromban, Imre a színiakadémián még tanított is engem. Később megadatott, hogy rendezői minőségemben dolgozzam velük együtt – Áronnal A szőke ciklon kapcsán a Játékszínben, Imrével pedig a tavaly májusban, a Papp László Sportarénában bemutatott Shrek, a musical című darabban, melyben a gárdakapitányt alakította. Az egyik próba szünetében kérdezték meg tőlem, hogy volna-e kedvem és időm ez év tavaszán a Bartók Kamaraszínházban is dolgozni. Természetesen azonnal igent mondtam, mert örömmel segítem őket azon a színházi úton, melyen ők 2016 júliusától elindultak. Az általam rendezett Joe DiPietro–Jimmy Roberts-darab régi szerelmem, korábban csak az angol verzióját ismertem.
A jókedvű musical-revü két férfi és két nő bolyongását, dilemmáit mutatja be a párkeresés útvesztőjében.
Sz. V.: Az egymást váltó jelenetek variációk a párkapcsolati témára, kezdve az első randevútól a mézesheteken át a gyermeknevelés útvesztőjéig, az elhidegülésig, a csalódásig s az öregkorig. Különböző emberek történeteit látjuk, de a szerelem íve ugyanaz. Mit hoz ki belőlünk a szerelem az egyes életszakaszainkban? Milyen buktatókkal szembesülhetünk, mikor fiatalkorunk önző korszakát éljük, vagy amikor gyermekvállalásra adjuk a fejünket? – többek között ezeket a kérdéseket járja körbe szemtelenül vicces formában az előadás. Az utolsó jelenet két idős ember találkozását, újra-randevúzását állítja fókuszba, mely jól mutatja: a szerelem kortól független, mindig van remény arra, hogy találkozzunk vele, s hogy kitartsunk egymás mellett akár egy életen át.
Igen ám, csakhogy manapság az emberek javarészének feláll a szőr a hátán a hosszú távú kapcsolattól, a hűségtől, a közösen megoldandó problémáktól és a felelősségvállalástól. Nagyszüleink, szüleink messze nem tépelődtek annyit, mint az Y és Z generáció. Utóbbiak mindenütt zsákutcát és csapdát vélnek felfedezni a párkapcsolati labirintusban.
Sz. V.: Az Ájlávjú egy kicsit erről is szól. Szembesít azzal, milyen elképesztő gyorsasággal éljük meg a szerelmi életünket, s hogy mennyire könnyedén cseréljük le aktuális partnereinket. A párkapcsolatainkhoz való hozzáállásunk a tárgyainkhoz való viszonyulásunkhoz hasonlít leginkább: ha lejár a hűségidő, cserélünk, továbblépünk. Én hiszek abban, hogy az életet egyetlen ember mellett, „örök szövetségben összefonódva” is le lehet élni, darabjaimmal is ezt a felfogást igyekszem erősíteni. Tény, hogy most más idők járnak. Nemcsak a párkapcsolatokban, de a színházi szakmában is folyamatosan keressük az újabb és újabb impulzusokat, amiért szerintem nem szabad elítélni, ostorozni önmagunkat. Egyszerűen csak meg kellene engednünk, hogy megéljük az újdonságokat.
Jó, de mi van azokkal, akik nem kérnek a „használom – eldobom” alapon működő impulzusdömpingből?
Sz. V.: Szentül hiszem, hogy ők olyan társaságban mozognak, melyben előbb-utóbb megtalálják maguk mellé azt a partnert, akivel egy kis szigetet alkotva leélhetnek egy életet.
A próféta szóljon belőled! Egyébként az Ájlávjú a Broadway leghosszabb ideje játszott zenés előadása, igazi New York-i kultuszmű. Nem jelent számodra nyomást, hogy egy ennyire sikeres darabot kell színpadra állítanod?
Sz. V.: Nem, sőt! Biztonságot ad, hogy tudom, ez egy remek darab. Szerencsére nem kell Broadway jellegűre szabnunk a produkciót – a mai magyar szerelmi viszonyokat képezzük le általa, ízlésünknek megfelelően alakítunk rajta. Látványos, színes, „sűrű” díszletekből ezúttal sem lesz hiány, már csak azért sem, mert a zenés darabokban mindig fontosak azok a technikai részletek, melyek segítik a néző átlényegülését, valamint lehetővé teszik, hogy a történet több síkon játszódhasson.
A színészeket meglehetősen nagy kihívás elé állítja, hiszen ötvennégy szerepben csillogtathatják meg tehetségüket.
Sz. V.: Puskás Peti számára izgalmas kirándulás ez az erős prózai betétekkel fűszerezett szerep. Derzsi Györggyel most először dolgozom együtt, és nagyon élvezem, ha új kollégákat ismerhetek meg. A két női karaktert Ágoston Kati és Auksz Éva alakítja. Katit már jó párszor hívtam játszani a darabjaimba, de az egyeztetéseknél eddig valahogy mindig elakadtunk, nem sikerült egyéb színházi elfoglaltságaival összeegyeztetni a próbákat. Évát régebbről ismerem, szerintem kivételes tehetség, olyan, akiből ösztönösen jön a színészet és a zene.
Kanyarodjunk most Dunaújvárostól a Madách Színházig! Milyen darabokban láthatunk itt színészként és rendezőként az évad második felében?
Sz. V.: Sűrű évadot tudhatunk magunkénak: Szirtes Tamás nemrégiben állította színpadra az Ügyes kis hazugságokat, az általam rendezett Meseautónak november 18-án volt a premierje, és büszkén mondhatom, hogy ezen előadásainkat is ugyanolyan nagy érdeklődés övezi, mint világhírű musicaljeinket. Következő előadásunk, Patrick Barlow Ben Hur című komédiája február 11-én debütál a RaM Colosseumban. Az előadás a szereplőknek is kihívás, ugyanis négy színész játssza el a teljes kilencszáz oldalas nagyregényt, ráadásul alapkarakterük mellett még tíz-tizenöt szereplő bőrébe bújnak. A társulat ezt követően teljes erőbedobással próbálja a Szerelmes Shakespeare című romantikus komédiát, melynek premierjére június 9-én és 10-én kerül sor.
Ha már szóba hoztad a színház igazgatóját, Szirtes Tamást… Mit tanultál tőle a Madáchban töltött évek alatt?
Sz. V.: Többek között az aprólékosságot, a mindenre kiterjedő figyelmet, valamint egy darab színrevitelének első lépéseitől a függöny premier előtti felgördüléséig gyakorlatilag mindent.