Mindenkinek van egy álma Híres rendezők sokáig dédelgetett filmjei 2017. Április 11. / Kovács Gellért Azt gondolná az ember, hogy egy ünnepelt alkotó azt csinál, amit csak akar. Pontosabban, akkor gondolnánk ezt, ha nem tudnánk, hogy bizony a nagy filmművészeknek se jöhet össze minden. Legalábbis nem feltétlenül azonnal. Martin Scorsesének 26 esztendő kellett ahhoz, hogy végre elkészíthesse Némaság című, epikus filmjét (március 16-án került a hazai mozikba), s bizony rajta kívül is ismerünk néhány olyan nagy direktort, aki hozzá hasonlóan nagyon sokat várt egy-egy filmterv megvalósítására. Martin Scorsese: Némaság (2016) Miért kellett rá sokat várni? A mester 1989-ben olvasta Endo Suszaku regényét, és azóta saját bevallása szerint szinte csak ezen a filmen járt az esze. De egy ilyen hosszú, lassú, vallási témájú mozira még egy Scorsesének sem könnyű pénzt szerezni: végül a szűkös 50 millióból (USD) forgatott mozin Scorsese teljesen ingyen, a színészek pedig jóval a szokásos gázsijuk alatt dolgoztak. Megérte várni? Bár az Amerikai Filmakadémia egyetlen Oscar-jelöléssel ismerte csak el a Némaságot, a kritikusok szerint Scorsese egyik legösszetettebb, legalázatosabb művét láthatja, aki beül a 161 percre. És egy ilyen életművel rendelkező művésszel kapcsolatban azért ezek nem kis szavak. Ráadásul Scorsese hamarosan újabb régi tervének állhat neki: a Netflix finanszírozásában végre elkészítheti az Irishman című életrajzi gengszterfilmet, Robert De Niro, Al Pacino és Joe Pesci főszereplésével! Roman Polanski: Kalózok (1986) Miért kellett rá sokat várni? Polanski még a hetvenes években, a Kínai negyed környékén találta ki, hogy szeretne egy nagyon nagy kalózos-kardozós mozit, mellyel gyermekkora kalandfilmjei előtt tisztelegne. Eredetileg Jack Nicholson lett volna a kapitány, de aztán különböző kavarások és a rendező hírhedt büntetőügye arrébb sodorta a projektet. Megérte várni? A Kalózok a filmtörténet egyik legnagyobb buktájaként vonult be a köztudatba, noha Walter Matthau csodás alakításának köszönhetően korántsem nézhetetlen darab. Mindenesetre ez a produkció volt az egyik oka annak, hogy a kalózos mozikra jó ideig elátkozott zsánerként tekintettek a szakemberek. Steven Spielberg: Schindler listája (1993) Miért kellett rá sokat várni? Oskar Schindler elképesztő történetéből már a hatvanas években terveztek filmváltozatot, de komolyra akkor fordult a dolog, amikor Thomas Keneally könyve megjelent 1982-ben. Spielberg már ekkortájt képbe került, de ő maga sem hitt még abban, hogy meg tudna csinálni egy ilyen komoly témájú filmet – ne feledjük, évtizedekig ő volt Hollywood legnagyobb „popcornfilmese”, s ebből a skatulyából nem volt könnyű kitörnie. Megérte várni? Végül a Schindler listája lett az a film, mely „komoly rendezőként” is elfogadtatta Spielberget. A film 7 Oscar-díjat kapott, s az egyik legjelentősebb holokauszt témájú produkcióként vonult be a filmtörténetbe. [kep3] Gus Van Sant: Milk (2008) Miért kellett rá sokat várni? Állítólag már a kilencvenes években szó volt róla, hogy az első, homoszexualitását nyíltan vállaló politikusról és legendás melegjogi aktivistáról mozifilm készüljön, ám a címszerepre kiszemelt Robin Williams végül tovább állt. Miután beszállt a projektbe, Van Santnak se lett volna ellenére Williams szerepeltetése, ám végül Sean Penn vállalta a feladatot, s Oscar-díjat érdemlően lényegült át Harvey Milkké. Megérte várni? Az amerikai független filmek egyik legismertebb rendezője korrekt, bár magához képest kissé szokványosabb életrajzi mozgóképet készített a fontos témából, s Penn mellett Dustin Lance Black scriptje is aranyszobrot kapott – szóval, igen, határozottan megérte. James Cameron: Avatar (2009) Miért kellett rá sokat várni? Mert a „világ ura” akkora zseni, hogy a filmtechnika nem mindig tud vele lépést tartani. Cameron már 1994-ben írt egy rövid szösszenetet Pandora lakóiról, de még jó ideig nem érezte elég fejlettnek a technikát, hogy az elképzeléseinek megfelelően forgassa le a művet. Ezért aztán maga fogott neki a szükséges újításoknak. Megérte várni? Közel 3 milliárd dolláros bevételével az Avatar még mindig minden idők legjövedelmezőbb filmjének számít, s újra divatba hozta, pontosabban általánosan elfogadott formátummá tette a 3D-t, amivel Hollywood azóta is terrorizálja a nézőket. Cameron évek óta ígérgeti a folytatásokat – legutóbb épp a második rész 2018-as premierdátumát tolta arrébb. Ki tudja, melyik évtizedre. Quentin Tarantino: Becstelen Brigantyk (2009) Miért kellett rá sokat várni? Mert QT nem volt elégedett a forgatókönyv végével. Annyit kínlódott a befejezéssel 1998 környékén, hogy végül inkább nekiállt a Kill Billnek. De aztán végül csak ő győzedelmeskedett az alapanyag felett, így elkészülhetett a skalpoló nácivadászok története, akik egy párizsi moziban csapnak le a Harmadik Birodalom nagyvezéreire. Megérte várni? Azt azért kijelenthetjük, hogy egy Tarantino-filmre mindig megéri várni. Persze, mint szinte mindegyik mozija, ez is megosztóra sikeredett, ám bőven megtalálta közönségét a kasszáknál, a híveknél és a kritikusoknál is. Sőt, a maga idejében ez volt a rendező legnagyobb bevételt hozó alkotása! Christopher Nolan: Eredet (2010) Miért kellett rá sokat várni? Mert nem volt olcsó és az őrült alapötletet csak egy olyan rendezőtől tudták elfogadni a stúdiófőnökök, aki letett már valamit az asztalra. Nolan a forgatókönyvet még második nagyjátékfilmje, a Memento munkálatai környékén írta, de a váz már sokkal hamarabb megvolt neki. Hol máshol, mint a fejében. Megérte várni? Abszolút! Az álmokban kommandózó heist-akciócsoport kalandjai tisztességes kasszasikert eredményeztek, de ami ennél is fontosabb: az Eredet csakhamar kultfilmmé avanzsált, melynek legalább annyi a rajongója, mint a látványos blöfföt kiáltó ellendrukkere. |