Harc a szabadságért
2017. június 13. / Gulya István

Igaz történeten alapuló, történelmi eseményeket feldolgozó filmet, méghozzá jót, alighanem nehezebb készíteni, mint fikciósat. A realitás előnye, hogy igazol és hitelesít, cserébe viszont alaposan megköti az alkotók kezét, sőt a lábát is. Üdvözlendő, hogy Amerika végre felfedezte
[kep3]
magának históriája árnyoldalát, a színvonal azonban nem ad okot a felhőtlen örömre. Steve McQueen Oscar-díjas 12 év rabszolgaságától jutottunk el ütemes lejtmenetben Nate Parker opusán, az Egy nemzet születésén át Gary Ross Harc a szabadságért című filmjéig. Az író-rendező Ross (Pleasantville, Vágta, Az éhezők viadala) ígéretes jelenetekkel emeli magasra a lécet, hogy aztán a film utolsó harmadában elsunnyogjon a (saját maga diktálta) kihívás elől.
Holott Newton Knight (Matthew McConaughey) portréja történelmi és egyetemes tanulságokban bővelkedő film lehetne, mely vizsgálhatná például azt is, hogy miként jut el az amerikai átlaggazda és a Konföderáció katonája sógora és unokaöccse értelmetlen halálától a lincolni morál magaslataiba. Ross ehelyett a pókhálós kalendáriumok modorában mutatja be a farmerkatonát, aki az amerikai polgárháborúban egy mindenkitől független megyét kiált ki a társaival. Nesztek, a különc. Ross felvillantja a száz évvel későbbi dédunoka sztoriját is, hogy demonstrálja: a faji előítéletek mit sem változtak. Ám ekkora már rég elveszítette nézőit. Nem azért, mert McConaugheyn kívül csupa alsóbb ligás színészt léptetett fel a filmjében, hanem mert tankönyvízű előadást tart nekünk. Ráadásul még ezt is rosszul hangsúlyozva, fejhangon teszi.

DVD
Freeman Film