2017. augusztus 11. /
A Dresch Quartet együttműködése a világ egyik legjelentősebb tenorszaxofonosával, Chris Potterrel nem új keletű, hiszen 2011 augusztusában a BJC-ben, 2012 áprilisában a Müpa Fesztivál
Színházának pódiumán, 2015-ben és 2016-ban pedig az Opus színpadán léptek fel közösen, s aki ott volt ezeken a koncerten, igazolhatja: mindegyik alkalommal igazi varázslat történt. Dreschék karakteres, teljesen eredeti zenei világába abszolút koherensen illeszkedett be az amerikai muzsikus, elkerülve a zenekar-vendég pozíció lehetséges csapdáit. A Müpában készült koncertfelvétel Zea címmel tavaly jelent meg a BMC Records gondozásában. „Amikor Dresch egy szólóba belekezd, a figyelmes hallgató úgy érezheti, hogy olvassa, ahogy gondolkodik. A dallam kismadara rázogatja a szárnyait, felnéz, és nekivág felfelé, de közben érzi maga alatt a mélység vonzását. Erdőkön és mezőkön vág át, mire befejezi girbegurba útját. Dresch kétségtelenül perfekcionista, de sohasem ambicionálta, hogy bravúrokkal kápráztasson el bennünket. Viszont szívesen állt össze olyan muzsikusokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, de bizonyos dolgokat másként csinálnak, mint ő. Több a kontraszt, mint az azonosság Dresch és az amerikai világnagyság Chris Potter között, aki nemcsak szaxofonon, hanem basszusklarinéton is játszik. A két szaxofonos fokozatosan közeledik egymáshoz, de kisvártatva már nehéz elhinni, hogy ez az első közös lemezük.” – írta a lemezről Zipernovszky Kornél.
BMC, Opus Jazz Club (IX., Mátyás u. 8.)
08. 15. és 16., 21h
Színházának pódiumán, 2015-ben és 2016-ban pedig az Opus színpadán léptek fel közösen, s aki ott volt ezeken a koncerten, igazolhatja: mindegyik alkalommal igazi varázslat történt. Dreschék karakteres, teljesen eredeti zenei világába abszolút koherensen illeszkedett be az amerikai muzsikus, elkerülve a zenekar-vendég pozíció lehetséges csapdáit. A Müpában készült koncertfelvétel Zea címmel tavaly jelent meg a BMC Records gondozásában. „Amikor Dresch egy szólóba belekezd, a figyelmes hallgató úgy érezheti, hogy olvassa, ahogy gondolkodik. A dallam kismadara rázogatja a szárnyait, felnéz, és nekivág felfelé, de közben érzi maga alatt a mélység vonzását. Erdőkön és mezőkön vág át, mire befejezi girbegurba útját. Dresch kétségtelenül perfekcionista, de sohasem ambicionálta, hogy bravúrokkal kápráztasson el bennünket. Viszont szívesen állt össze olyan muzsikusokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, de bizonyos dolgokat másként csinálnak, mint ő. Több a kontraszt, mint az azonosság Dresch és az amerikai világnagyság Chris Potter között, aki nemcsak szaxofonon, hanem basszusklarinéton is játszik. A két szaxofonos fokozatosan közeledik egymáshoz, de kisvártatva már nehéz elhinni, hogy ez az első közös lemezük.” – írta a lemezről Zipernovszky Kornél.
BMC, Opus Jazz Club (IX., Mátyás u. 8.)
08. 15. és 16., 21h