2017. augusztus 14. / Szalóky Bálint
Paul Verhoeven hollywoodi filmjeivel, erőszakos, erotikus, ironikus, vagyis felettébb szórakoztató amerikai dolgozataival vált szeretett-gyűlölt, vagyis közismert alakká. A filmezést hazájában,
Hollandiában kezdte, bő egy évtizede pedig ismét Európában „garázdálkodik”: legújabb alkotása, a becsapósan franciás Ártatlan? nehezen kategorizálható darab, de egy biztos: a főszereplő Isabelle Huppert alakítása piszkosul szórakoztató.
Holland gyökerek
Sokakhoz hasonlóan Verhoeven pályája is rövidfilmekkel indult, ezek nagy részét egyetemi évei alatt, a ’60-as években készítette. Matematika és fizika szakon végzett, de inkább a haditengerészethez jelentkezett. Itt szerzett tapasztalatait egy rövid dokumentumfilmben dolgozta fel – ez jelentette a beugrót a holland televízióhoz. Első sikere a Floris című, 1969-es sorozat volt, amelyben együtt dolgozott későbbi filmjei állandó szereplőjével, Rutger Hauerrel. A ’70-es évektől nagyjátékfilmekbe fogott, kiemelkedő eredményekkel. Egy művész és egy fiatal lány szerelméről szólt a Turkish Delight (1973): minden negyedik holland elzarándokolt a mozipénztárakhoz, csakhogy láthassa a filmet, s ezzel Verhoeven a helyi filmgyártás mindmáig legsikeresebb darabját készítette el. Oscar-díjra jelölték érte, míg a második világháborús holland ellenállókat középpontba állító Soldier of Orange (1975) a Golden Globe-jelölésig vitte. Munkáiban egyre nagyobb teret kapott az erőszak és a szexualitás, mintegy megágyazva hollywoodi korszakának.
Hollywoodi évek
Amerika tárt karokkal várta, és ő nem is késlekedett: a Hús és vér (1985) című középkori eposza tulajdonképpen a hajdani Floris újrahasznosítása, újfent Rutger Hauerrel. Bár a maga idejében anyagi
bukásnak számított, később kultfilmmé vált. E kétes státusszal több munkája, köztük az 1987-es Robotzsaru is büszkélkedhet. A jövő Detroitjába kalauzoló sci-fi akciófilm a félig ember, félig gép rendőrről az évek során véget érni nem akaró franchise-zá vált: két folytatás, tévé- és animációs sorozat, képregény és egy remake az eddig termés, ám ezzel még nyilván nincs vége a történetnek. A folytatások az eredeti filmből a vérmennyiséget igen, de az ügyesen csomagolt Amerika-kritikát nem emelték át. A ranglétrán felfelé lépkedő Verhoeven következő sci-fijét már Arnold Schwarzeneggerrel forgathatta (Az emlékmás, 1990), hogy aztán az Elemi ösztönnel (1992) az erotikus thrillerek és noirok műfaját reformálja meg, hogy közben sokakat megbotránkoztasson Sharon Stone keresztbe tett lábaival és a melegek meglehetősen torz ábrázolásával.
A holland rendező a csúcsra ért, Verhoeven Hollywood egyik legkeresettebb alkotójává küzdötte fel magát. Innen volt csak könnyű nagyot bukni, ami nem sokkal ezután sikerült is: az erotikában bővelkedő Showgirls (1995) éppúgy hatalmas bukás volt, mint a katonai szatírának szánt, de mindenki által félreértett, nagyszabású sci-fi, a Csillagközi invázió (1997). A kritika és a közönség csak utólag látta meg a „szépet” mindkét filmben, s bár a mozikban megbuktak, videón végül szép profitot termeltek. A rendező utolsó amerikai filmje A láthatatlan ember sztori kortárs feldolgozása volt: az Árnyék nélkül (2000) anyagilag ugyan sikeresnek bizonyult, de Verhoeven szakmai kudarcként élte meg a végeredményt. Mint mondta, ezt a filmet bárki ugyanígy elkészíthette volna.
Európa visszavár
Az Árnyék nélkül kudarca miatt depressziós rendező csomagolt és hazaindult. Jó pár évnyi szünet következett, hogy aztán a Fekete könyv (2006) című, összeurópai produkcióval rukkoljon
elő és állítsa vissza renoméját. A második világháború idején játszódó történet hőse egy holland zsidó lány, aki az ellenállás kémjévé válik. A minden idők legdrágább holland filmjének beharangozott nagyszabású mozi Európában szép karriert futott be, rendezője mégis közel tíz évre visszavonult: az Ártatlan? (2016) előtt mindössze egy alacsony költségvetésű, alig egyórás kísérleti projektet készített.
Az immár közel nyolcvanéves alkotó biztosan nem tart újabb hosszú szünetet. Régóta szeretné megvalósítani Jézusról szóló filmjét (e témában egy könyvet is kiadott), de addig sem pihen, míg össze nem áll a költségvetés. Úgy hírlik, hamarosan elkezdi forgatni a Blessed Virgin című drámát, mely nagyon is neki való filmnek tűnik. Főszereplője egy XVII. századi apáca, aki 35 évig sínylődött börtönben a homoszexualitása miatt.
Hollandiában kezdte, bő egy évtizede pedig ismét Európában „garázdálkodik”: legújabb alkotása, a becsapósan franciás Ártatlan? nehezen kategorizálható darab, de egy biztos: a főszereplő Isabelle Huppert alakítása piszkosul szórakoztató.
Holland gyökerek
Sokakhoz hasonlóan Verhoeven pályája is rövidfilmekkel indult, ezek nagy részét egyetemi évei alatt, a ’60-as években készítette. Matematika és fizika szakon végzett, de inkább a haditengerészethez jelentkezett. Itt szerzett tapasztalatait egy rövid dokumentumfilmben dolgozta fel – ez jelentette a beugrót a holland televízióhoz. Első sikere a Floris című, 1969-es sorozat volt, amelyben együtt dolgozott későbbi filmjei állandó szereplőjével, Rutger Hauerrel. A ’70-es évektől nagyjátékfilmekbe fogott, kiemelkedő eredményekkel. Egy művész és egy fiatal lány szerelméről szólt a Turkish Delight (1973): minden negyedik holland elzarándokolt a mozipénztárakhoz, csakhogy láthassa a filmet, s ezzel Verhoeven a helyi filmgyártás mindmáig legsikeresebb darabját készítette el. Oscar-díjra jelölték érte, míg a második világháborús holland ellenállókat középpontba állító Soldier of Orange (1975) a Golden Globe-jelölésig vitte. Munkáiban egyre nagyobb teret kapott az erőszak és a szexualitás, mintegy megágyazva hollywoodi korszakának.
Hollywoodi évek
Amerika tárt karokkal várta, és ő nem is késlekedett: a Hús és vér (1985) című középkori eposza tulajdonképpen a hajdani Floris újrahasznosítása, újfent Rutger Hauerrel. Bár a maga idejében anyagi
bukásnak számított, később kultfilmmé vált. E kétes státusszal több munkája, köztük az 1987-es Robotzsaru is büszkélkedhet. A jövő Detroitjába kalauzoló sci-fi akciófilm a félig ember, félig gép rendőrről az évek során véget érni nem akaró franchise-zá vált: két folytatás, tévé- és animációs sorozat, képregény és egy remake az eddig termés, ám ezzel még nyilván nincs vége a történetnek. A folytatások az eredeti filmből a vérmennyiséget igen, de az ügyesen csomagolt Amerika-kritikát nem emelték át. A ranglétrán felfelé lépkedő Verhoeven következő sci-fijét már Arnold Schwarzeneggerrel forgathatta (Az emlékmás, 1990), hogy aztán az Elemi ösztönnel (1992) az erotikus thrillerek és noirok műfaját reformálja meg, hogy közben sokakat megbotránkoztasson Sharon Stone keresztbe tett lábaival és a melegek meglehetősen torz ábrázolásával. A holland rendező a csúcsra ért, Verhoeven Hollywood egyik legkeresettebb alkotójává küzdötte fel magát. Innen volt csak könnyű nagyot bukni, ami nem sokkal ezután sikerült is: az erotikában bővelkedő Showgirls (1995) éppúgy hatalmas bukás volt, mint a katonai szatírának szánt, de mindenki által félreértett, nagyszabású sci-fi, a Csillagközi invázió (1997). A kritika és a közönség csak utólag látta meg a „szépet” mindkét filmben, s bár a mozikban megbuktak, videón végül szép profitot termeltek. A rendező utolsó amerikai filmje A láthatatlan ember sztori kortárs feldolgozása volt: az Árnyék nélkül (2000) anyagilag ugyan sikeresnek bizonyult, de Verhoeven szakmai kudarcként élte meg a végeredményt. Mint mondta, ezt a filmet bárki ugyanígy elkészíthette volna.
Európa visszavár
Az Árnyék nélkül kudarca miatt depressziós rendező csomagolt és hazaindult. Jó pár évnyi szünet következett, hogy aztán a Fekete könyv (2006) című, összeurópai produkcióval rukkoljon
elő és állítsa vissza renoméját. A második világháború idején játszódó történet hőse egy holland zsidó lány, aki az ellenállás kémjévé válik. A minden idők legdrágább holland filmjének beharangozott nagyszabású mozi Európában szép karriert futott be, rendezője mégis közel tíz évre visszavonult: az Ártatlan? (2016) előtt mindössze egy alacsony költségvetésű, alig egyórás kísérleti projektet készített. Az immár közel nyolcvanéves alkotó biztosan nem tart újabb hosszú szünetet. Régóta szeretné megvalósítani Jézusról szóló filmjét (e témában egy könyvet is kiadott), de addig sem pihen, míg össze nem áll a költségvetés. Úgy hírlik, hamarosan elkezdi forgatni a Blessed Virgin című drámát, mely nagyon is neki való filmnek tűnik. Főszereplője egy XVII. századi apáca, aki 35 évig sínylődött börtönben a homoszexualitása miatt.