Hihetetlen nyugalom és felfokozott aktivitás
2017. augusztus 28. / Pavlovics Ágota

Sokan a Generál együttes énekeseként szerették meg, mások az elképesztően népszerű Piramishoz kötik a nevét, és bizonyára akadnak olyanok is, akik akkor szegődtek a nyomába, amikor megismerték saját dalait, emberközeli, gyönyörű pillanatokkal teli akusztikus koncertjein.
Persze, olyanok is szép számban vannak, akik minden művészi korszakában rajonganak érte, jelen sorok írója nem titkoltan az utóbbi csapatot erősíti. Idén a Zsidó Kulturális Fesztivál zárónapján, szeptember 14-én a lenyűgöző szépségű, különleges hangulatú, Dohány utcai Zsinagógában Révész Sándor „Rock and roll közlegények” nevű formációjával ad koncertet.

Milyen érzésekkel készülsz az egyedülállóan gyönyörű Dohány utcai Zsinagógába a szeptemberi koncertre?
R. S.: Két élményem is van, amelyet szívesen elmesélek. Az egyik Odesszához köt, ahol egy nagyon szép zsinagógában játszottunk a Piramissal. Nagyjából harminc éve történt, de máig emlékezetes az élmény. A Mondj egy mesét című számunkat játszottuk, amikor éneklés közben elfelejtettem a szöveget, Som Lajos a gitárja mögül kérdőn nézett rám, nem tudta, mi történhetett velem. Annyira elbájolt az a gyönyörűség, azok a képek, a zsinagóga belső díszítésének látványa, hangulata, hogy kiesett a fejemből a szöveg. A másik élményem Kisvárdához köt, ahol 2016-ban nagyon szép élményeket szereztünk. Kedves, barátságos miliőben, a valamikori zsinagógában játszottunk, és ez a nap is különleges élmény volt számomra. Azt gondolom, a szeptemberi koncert az egységet fogja példázni, nem zsidó vallású ember létemre megtisztelő számomra a felkérés, és örömmel megyek a Dohány utcai Zsinagógába.

„Rock and roll közlegények” a jelenlegi formációd neve, honnan a név, és kik alkotják a csapatodat?
R. S.: A közlegények név kiválasztásával nem a rock műfajra gondoltam, hanem arra az életérzésre, amit még akkor ismertünk meg, amikor a Beatlest, a Rolling Stonest, a Zeppelint kezdtük hallgatni. Úgy érzem, hogy én magam és a zenésztársaim is együttműködő közlegényei vagyunk ennek a lenyűgöző világnak. Közlegény társaim Nagy Gergő, aki gitározik, szájharmonikán és lanton játszik, valamint énekel, és Horváth Ákos, aki basszusgitáron játszik, de helyesebb, ha azt mondom, hogy multihangszeres muzsikus.

Mi mindent hallhat majd az est közönsége?
R. S.: A Generál- és Piramis-slágerek mellett megszólalnak a szólóalbumaim dalai is, és lesznek új szerzemények is. A repertoár meglehetősen nagy, az este hangulata pedig a helyszínhez illő módon meghitt atmoszférájú lesz.
Nem csak a Közlegényekkel turnézol, hanem a Piramisból ismert zenésztársaddal, Závodi Jánossal is.
R. S.: 2016 tavaszán indult a turnénk, együtt állunk ismét a színpadon a Piramis szólógitárosával, zenésztársammal, Závodi Jánossal. A Piramis évek inkább munkacím, valójában ars poétika felidézni a múltat, azt a lendületet, azt a kreativitást, ami a zenekart jellemezte. Négy fiatal zenésszel dolgozunk, a Közlegényeken kívül Delov Jávor dobos és Megyaszay István basszusgitáros erősíti a csapatot. Nagyon szeretjük ezt a felállást, és immár sok koncerttel a hátunk mögött elmondhatom, hogy a közönség mindenhol nagy szeretettel fogad bennünket.

Még egy kis múltidézés, a Várkert Bazár Volt egyszer egy Ifipark címen szervezett koncertsorozatot a legendás szórakozóhely legnépszerűbb együtteseivel, így veletek is.
R. S.: Június 15-én volt a sorozat első koncertje, és olyan jól sikerült, hogy ott is el lehetett volna felejteni a szöveget. A hely gyönyörű lett, a szervezés remek volt, emlékezetes este volt mindannyiunk számára.

A közönség a koncertekről, a színpadról ismer, ami nem éppen csendes hely. Ugyanakkor tudni lehet rólad, hogy harminc éve elvonultál, nem élsz a fővárosban. Nem szereted a zajt, a csendben, a természetben érzed jól magad. Hogy fér meg ez a kettő együtt?
R. S.: Nagyon jól megférnek az általad említett extrém végletek, a parasztember is dolgozik egész nap a földjén, aztán elmegy este a bálba, és úgy táncol, hogy rajta felejtjük a szemünket. Én a zene megszólalásának pillanatában átadom magam a ritmusnak, és azonnal örömöt és boldogságot érzek. Azt gondolom, milliók nevében mondhatom, ilyenkor mindenki nagyon jól érzi magát, szinte lebeg. Megunhatatlanul szeretem a zenét, mert olyan kifejezési mód, ami hozzám a legközelebb áll. De ez a színpad, a magánéletemben a csendes, elvonulós élet híve vagyok.

Sokat járod a természetet, mennyit gyalogolsz, milyen gyakran túrázol?
R. S.: Változó, hogy mennyit járom az erdőt, az időjárástól és az elfoglaltságaimtól is függ, hogy mennyi időt töltök a természetben. Nem ritkák a 25-30 km-es túrák az életemben, gyönyörű erdőkben, gyönyörű réteken, gyönyörű tavak mentén járok, természet szerető ember vagyok.

Érezhetően remekül érzed magad a bőrödben, koncertezel, dalokat írsz, járod az erdőt. Kerek a világ, vagy van valami, ami hiányzik?
R. S.: Jól vagyok, köszönöm, de ha már megkérdeztél, lemezt szívesen készítenék. Nagyon sok dal született az elmúlt időszakban, jó lenne, ha egy erős kiadó úgy gondolná, hogy szívesen csinálna ezekből egy lemezt, örömmel vágnék bele egy ilyen beszélgetésbe.