Bábképzetek – Németh Ilona kiállítása 2017. szeptember 28. / Németh Ilona egész alkotói pályáján színházi emberként dolgozott – bábosként, színészként, jelmez-, látvány- és legfőképpen bábtervezőként –, de a Műcsarnokban augusztus végén megnyílt kiállítás végre arra is lehetőséget ad, hogy annak lássuk őt, ami mindig is volt: képzőművésznek. A színházzal a 60-as évek végén került kapcsolatba a Képzőművészeti Főiskolán, amikor alapítóként csatlakozott az erősen politikai beállítottságú fiatalok társaságához, az Orfeóhoz – ez egyszerre volt politikai vitakör, önképzőkör és különféle műfajokban dolgozó művészeti csoport. Németh Ilona itt, az Orfeo bábcsoportjában szeretett bele a bábszínházba, és talán ő volt az egyetlen, akit – bár soha nem politizált aktívan – azért rúgtak ki a főiskoláról a 70-es évek elején, mert tagja volt a hatalom szemében gyanús Orfeónak. Évekig rajztanárként dolgozott, majd csatlakozott az Orfeóból kivált, Fodor Tamás vezette Stúdió „K” alkotóközösségéhez. Innentől kezdve ez a színház tölti ki az életét, játszott is több darabban, de legfőképpen a látványért felelős. Neki köszönhetők például a Stúdió „K” emblematikus előadásának, a Woyzecknek a bábjai, de ő készítette a Vakkacsatojások, a Mezei Kinga rendezte Csáth Géza-adaptáció, vagyis a Józanok csendje, illetve Szikszai Rémusz Szép Ernő-rendezése, az Emberszag bábuit is. A 2010-es években egyre határozottabban jelent meg a képzőművészet, illetve a nagy mesterek előtti tisztelgés munkáiban: Chagallt idézte meg a Szamár a torony tetején, Picassót a Maya hajója, Hundertwassert pedig a Madárház. Műcsarnok / Box 09. 24-ig |