RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. május 12., szerda
Pongrác

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Mert nem lehet feledni…”
2020-09. szám / Pavlovics Ágota

A cím Juhász Gyula Trianon című verséből vett idézet, egyben a trianoni békeszerződés 100. évfordulójára emlékező tárlat címe, amely 2020. szeptember 18. és 2021. január 31. között a Pesti
Vigadóban látogatható. A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata finanszírozásával megvalósuló program kapcsán Kókay Krisztina Ferenczy Noémi-díjas, Kiváló Művész grafikus-, textilművésszel, az MMA rendes tagjával, a tárlat kurátorával a kiállítás megnyitása előtt beszélgettünk.

Az ön nevéhez fűződik az I. világháborúra emlékező, nagy sikerű kiál­lí­tás megrendezése, amelynek szülővárosa, Esztergom, pontosabban a Szent Adalbert Központ adott otthont 2015-ben. A tárlat a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozata szervezésében jött létre, ahogy a mostani is, amelynek ön a kurátora. A Trianon 100 éves évfordulója előtt tisztelgő kiállítás mottójául miért éppen Juhász Gyula fájdalmasan szép versének egyik sorát vá­lasz­totta?
K. K.: Kezembe került a Juhász Gyula-kötet, olvasgattam, a vers rövid, egyszerűen fogalmaz, és mélyen megérintett. Aztán hallottam a verset egy eseményen, Csurka László adta elő, utána pedig a köny­ves­bolt­ban, ahova gyakran járok, megláttam egy szórólap tetején. A kiállításra készülve ezeket a jeleket sorsszerűnek találtam.

Az emlékkiállításon több mint félszáz képző- és iparművész a kerek évforduló alkalmából készült alkotásait mutatja be. Milyen gondolatok mentén hívta meg a kiállításra a művészeket?
K. K.: Képző- és iparművészeti gimnáziumba, majd az Iparművészeti Főiskolára jártam, esztergomi szü­le­té­sű vagyok, ezért végig kollégista voltam. Kollégista társaimmal nagyon összetartottunk, azóta is rend­szeresen találkozunk, tartjuk a kapcsolatot egymással szakmailag is. Kiállításokra, művésztelepekre járva van rálátásom a képzőművészek és iparművészek munkáira. Figyelemmel kísérem azoknak az idősebb kollégáknak a munkáit is, akik vidéken élnek, és nincsenek annyira a látótérben. Az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat tagjaként változatlanul figyelemmel kísérem a festőművészek, szob­rász­mű­vészek munkáit is. Ötvenhat művészt hívtam meg a kiállításra, minden műfaj képviselve van, ezen kívül szerepel egy olyan nagyméretű gobelin is a tárlaton, ami 46 textilművész közös alkotása. A 300x350 cen­ti­mé­teres kárpit az Iparművészeti Múzeum tulajdona, több tárlaton volt már látható, mi most kölcsönkértük a Trianon kiállításra. Ez a kiállítás lehetőség arra, hogy a nagyon hosszú, fájdalmas elhallgatás és tiltás után kifejezzék a művészek érzéseiket Trianonról. Talán az idősebbek a munkáik által úgy tudják megmutatni a fiataloknak, hogy mit jelent számukra a 100 évvel ezelőtt született döntés, hogy átérezzék. Szempont, hogy a művész tagja-e az Akadémiának, de nem így válogattam, nem mindenki akadémikus a kiállítók közül. Nagy öröm számomra, hogy művészeket tudok megjelenési lehetőséghez juttatni, számomra ez az élet ajándéka. A művészek között vannak olyanok is, akik sajnos nincsenek már közöttünk, mint például Fekete György, az MMA első elnöke. Sokat beszélgettünk a kiállításról, tudtam, hogy melyik munkáját szánja a tárlatra. Kő Pál szobrászművész, akit szintén nem régen veszítettünk el, Trianon emlékművének a fotója látható a kiállításon. Az emlékmű mostanában készült el Heves megyei és székely falvak összefogásával Kompolton, Kő Pál a művet a feleségével, Halassy Csilla szobrászművésszel közösen alkotta meg.

Milyen koncepció alapján rendezte a kiállítás anyagát?
K. K.: A munkák határozták meg, hogy mi hova kerüljön. A Vigadó földszintjén rendelkezésünkre álló két nagy, az utcáról is látható, nagyablakos teremben és egy kisebb, alacsonyabb belmagasságú teremben kellett megtalálni a művek helyét, a jó nézhetőség szempontját figyelembe véve.
hirdetés

Láthatunk-e önálló művet az ön káprázatos munkái közül a tárlaton?
K. K.: Készültem én is, textilre ecsettel festettem egy munkát, és egy régi rajzom is ki lesz állítva.

Készül katalógus a kiállításhoz?
K. K.: A vírus miatti nehéz helyzet okán a rendezéskor fotózzák a műveket, és később lesz a könyv­be­mutató.

Verssel kezdtük a beszélgetésünket, szeretném, ha versekkel is zárnánk. Mi foglalkoztatja napjainkban, kiknek a műveiből, verseiből kap ihletet az alkotáshoz?
K. K.: A versek kevés szóval fejeznek ki örömöket és a legtöbbször fájdalmakat az emberi kapcsolatokban, amiket mindnyájan átélünk. Az érzelmi gazdagság kifejezhetőségére tanítanak. Buda Ferenc, Ágh István, Oláh János, Sinka István, hogy csak néhányat említsek közülük. A versek segíthetnek mások megér­té­sében, megismerésében, ami engem mindig nagyon érdekelt. Próbálom rajzban is értelmezni például Sinka István verseit, nagyon nehéz. Az ő sorsának mélységeit költői gazdagsága emeli nagyon magasra. Fájdalmai mélyen megérintenek, sokáig velem maradnak, és ennek hatására rajzolok. A rajzaimmal én is azt próbálom kifejezni, ami elmondhatatlan, a legmélyebb érzéseket az emberi kapcsolatokban. Fan­tasztikus élmény számomra, hogy a költők néhány szóval tudnak röpíteni másokat. Gondolkodásra, megértésre vezetnek bennünket. Az élet ilyen is, muszáj a mélységeket is látni. Csodálatos dolog a mélységekbe és a magasságokba jutás.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor