PM Online

Interjú Bodnár Szilviával, a kiállítás kurátoráva. A Jelenések könyvének látomásait bemutató apokalipszisciklusok állnak a Szépművészeti Múzeum május 21-én nyílt kiállításának középpontjában.
Az Apokalipszis – Bibliai jövendölések Dürertől Kondor Béláig című kiállítás gerincét Albrecht Dürer és id. Lucas Cranach fametszetsorozatai, Jean Duvet rézmetszetei, valamint Odilon Redon előbbieknél jóval későbbi litográfiái alkotják.
Bodnár Szilvia művészettörténész, a kiállítás kurátora szerint e grafikai sorozatokból kirajzolódik, hogy

Dürer lapjai miként hatottak Európa-szerte a következő évszázadok apokalipszis-ábrázolásaira, de világossá válnak a különbségek is, amelyek a hitviták, az egymástól eltérő bibliaértelmezések és más-más politikai nézőpontok lenyomatai. A mintegy száz művet felvonultató tárlat szeptember közepéig látható.

A Szépművészeti Múzeum új kiállításának címe első olvasatra vészjósló, de mennyire időszerű? Egyáltalán miről beszélünk, ha az apokalipszis szót használjuk?
B. Sz.: Az Apokalipszis az Újszövetséget lezáró Jelenések könyvének görög címe, és szó szerint ’kinyilatkoztatás’-t jelent. A János evangélistának tulajdonított írás, amely a szent Patmosz szigetén, égi üzenetként kapott látomásait rögzíti, mély értelmű, zaklatott víziók sorában jövendöli meg a világvége eseményeit a bűnös emberiségre mért csapásoktól a jó és a gonosz kozmikus harcán és az utolsó ítélet eseményein át Isten országának eljöveteléig. A szöveg az 1. században, feltehetően Domitianus császár uralma alatt, a nagy zsidó- és keresztényüldözések korában, a Római Birodalom-szerte tomboló vérontások és lázadások időszakában keletkezett. A bibliai próféciák nyomán az apokalipszis szó a köznyelvben katasztrófát, világvégi romlást, végveszélyt is jelent. A történelem során különösen a kerek évfordulók idején, valamint a politikai válságok, a természeti csapásoktól való félelmek korában újra és újra felerősödött az érdeklődés a Jelenések könyve iránt, amelyet az aktuális történéseknek megfeleltetve a rejtélyes látomások újraértelmezése kísért. A világvégevárás éppúgy izgalomban tartotta az embereket az I. évezred lezárultakor, majd 1500-ban, mint a 20–21. század fordulóján, mivel korszakhatárokhoz közeledve felerősödik a félelem a végső pusztulástól. Korunk fenyegető kihívásai – háborúk, járványok, klímaválság, társadalmi feszültségek – ismét időszerűvé teszik az apokalipszis témáját.

Kik azok a művészek, akiket az elmúlt évszázadokban megihletett ez a téma, és hogyan ábrázolták az Apokalipszist?
B. Sz.: János látomásainak szövege a középkor óta számos művészt megihletett. Az Apokalipszis jelenetei illuminált kódexek lapjain elevenedtek meg, és kárpitciklusok, templomi üvegablakok sokasága mutatja e vízióknak a keresztény ikonográfiában betöltött fontos szerepét. A sokszorosított grafika feltalálása és a könyvnyomtatás 15. századi térnyerése új kifejezési eszközökhöz vezetett. A kiállítás gerincét a Jelenések könyvének látomásait megjelenítő apokalipszisciklusok képezik: Albrecht Dürer, id. Lucas Cranach, Jean Duvet, valamint Odilon Redon kompozíciói. A tárlaton a ciklusok mellett az apokalipszis témakörébe tartozó, de önállóan is elterjedt képtípusok is szerepelnek: János evangélista Patmosz szigetén, Szent Mihály legyőzi a sárkányt, az utolsó ítélet, valamint a négy evangélista szimbóluma: a sas, az angyal, az oroszlán és a bika. A kiállítást 20. századi magyar művészek, közöttük Kondor Béla víziói zárják.
A kiállítás öt évszázadot fog át, Dürer sorozatától egészen 20. századi magyar művészek alkotásaiig.