Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Élet és halál a Vezúv árnyékában
Beszélgetés Nádorfi Gabriellával, a Pompeji című kiállítás kurátorával

2017-04. szám / Unger Ágnes

Kr. u. 79-ben Pompeji a Vezúv kitörésének következtében néhány óra alatt eltűnt a térképről. Az egykori római város életét a fennmaradt írásokból és az ásatások során előkerült leletekből ismerjük. Ezeknek a leleteknek egy része látható most Gorsiumban a Pompeji kiállítás keretében.

Akkoriban – nyilván - nem volt híradó, hogy a vulkán kitöréséről és a város pusztulásáról beszámoljon. Hogyan nézne ki a tudósítás? És egyáltalán milyen forrásokra tud ilyenkor támaszkodni az ember?
N. G.: Ifjabb Pliniusnak, Tacitusnak, a történetírónak írt két leveléből ismerjük a vulkán kitörésének részleteit. Kr. u. 79. augusztus 24-én délután egy óra körül a torkolatból kilövellő anyag fenyőszerű felhőt alkotott, majd a gáz, a hamu és a törmelék szétterjedt az égbolton, lehullott, és fehér habkőtakarót terített a városra. A kilövellt anyag a hegy oldalán vulkanikus folyamként nagy sebességgel zúdult le. Amikor a habkőkitörés alábbhagyott, a vulkán lejtőin hasadékok támadtak, belőlük lángok és izzó, szilárd anyag tört ki. A vulkánkitörés enyhülésekor a Pompejiben maradt lakosság visszahúzódott a házakba, bízva abban, hogy elmúlik a katasztrófa. A következő nap hajnalán a vulkán oldaláról ismét nagy sebességgel tódult le az izzó anyag, elsodorta az embereket, a tárgyakat, a falakat, és Pompejit betemette a hamu.

Ma már annyi inger ér minket, annyi katasztrófafilmet látunk, hogy nehéz valóban átélni, ami akkor és ott történt. Mi segít abban a kiállításon, hogy a katasztrófa súlyát átérezzük?
N. G.: A tragédiát legjobban egy fiatal nő gipszlenyomata érzékelteti a tárlaton, mely a nőt a halál pillanatában mutatja be. A mai napig az olasz kutatók szerint kb. 2000 ember lelte halálát Pompeiben a Vezúv kitörésekor.

Az, hogy a vulkáni hamu és a kőtörmelék mindent betemetett, segített a leletek fennmaradásában vagy inkább ártott nekik?
N. G.: Inkább segített. A hamurétegnek köszönhetően a betemetett városban megmaradtak a lakóházak, az épületekben hagyott értékek (bútorok, világítóeszközök, berendezési tárgyak stb.), a város köztereit díszítő szobrok és faragott kőemlékek – többnyire ép állapotban. A falakon megőrződtek az eredeti falfestmények – legalábbis egy részük.

Egyes írások szerint a város teljesen feledésbe merült, azt sem tudták, hogy pontosan hol feküdt.
N. G.: A hamuréteg valóban elfedte a várost. Suetonius történetíró a császárok életrajzát leíró művéből tudjuk, hogy Titus császár consulokból gondnokokat választott ki Campania újraépítéséhez, ebbe beletartozik Pompeji is. Erre az újjáépítésre azonban nem került sor. Sejtették, hogy hol fekszik, de igazán a település helyszínét csak 1763-ban azonosították.

Kik és hogyan találtak rá a település nyomaira?
N. G.: Egy olasz mérnök, Domenico Fontana bukkant rá vízvezeték-építés közben a XVII–XVIII. század fordulóján. Házak maradványait, feliratokat talált, az egyik feliraton rajta volt Pompeji neve is. Ekkor még nem gondoltak arra, hogy ez az eltemetett város. 1748-ban a spanyol származású Alcubierre megnézte a Fontana-féle ásatások helyszínét, mivel értesült róla, hogy ott sok műtárgyat találnak, és engedély kért III. Károly nápolyi királytól, hogy ott áshasson. Sokáig azt hitte Alcubierre, hogy egy másik – a Vezúv által eltemetett – város, Stabiae területén ás, csak 1763-ban derült ki, hogy valójában Pompejiben van.
hirdetés

Abban, hogy a város pusztulását átéljük, segít, ha elképzeljük, milyen volt Pompejiben az élet…
N. G.: Kr. u. az I. században Pompeji egy virágzó, gazdag város volt, középületekkel, terekkel, fórummal, templomokkal, szentélyekkel, különböző iparágak műhelyeivel, akkor korszerűnek számító vízvezetékkel, egyéb közművekkel. Egy nagy, kb. 20 000 főt számláló lakossággal, utcákkal, utcarendszerrel kialakított város.

Milyen szórakozási lehetőségeik voltak az akkori város lakóinak?
N. G.: Például a fürdő, amely minden társadalmi osztály számára nyitva állt, és ahol a fürdőzéshez tartozó helyiségeken kívül kertek, könyvtárak, pihenőtermek is megtalálhatóak voltak. Emellett szórakozást kínáltak még a színházi – prózai és zenei – előadások és az amfiteátrumban zajló gladiátorjátékok, melyek gladiátorok vagy vadállatok közti viadalok voltak, és melyeket a magisztrátusok ingyen adományozták a népnek.

A tárlaton orvosi eszközöket is látunk. Mennyire volt fejlett akkor az orvoslás?
N. G.: A korhoz képest fejlett volt. A római orvoslás a természettudományos ismereteken alapult, ami olykor keveredett a vallási szertartásokkal. A Kr. e. V. században élt görög orvos, Hippokratész írásai váltak a görög és római orvostudomány alapjává. A római korban, persze már a görögöknél is, találkozunk kórházakkal, rendelőkkel.

A leletek mekkora része került Gorsiumban kiállításra?
N. G.: Pompejiből több mint 100 000 tárgy ismert, ezeknek egy nagyon kis töredéke, pontosan 102 darab látható Gorsiumban.

Melyek a legkülönlegesebb leletek a kiállításban?
N. G.: Önmagában véve mindegyik különleges, a számára legkülönlegesebbet válassza ki maga a látogató!


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor