„Talán ismered azt az érzést, amikor van két barátod, akik nem ismerik a másikat, de biztos vagy benne, hogy jól kijönnének egymással, és minden vágyad, hogy végre összeismerkedjenek, hogy aztán reményeid szerint első látásra megkedveljék egymást. Nos, ez volt az igazi oka annak, hogy megírtam ezt a könyvet”
meséli Steven Isserlis csellóművész, aki élete szerencséjének tartja, hogy gyerekkorában „találkozhatott” azokkal a zeneszerzőkkel, zseniális, olykor hihetetlenül nehéz természetű, máskor nagyon szórakoztató, de mindig csodálatosan elevennek ható emberekkel, akiknek a sokszor meghökkentő, máskor abszurdba hajló történetét könyvvé fűzte.
Isserlis mosolyogtató közvetlenséggel hozza közel és eleveníti meg Johann Sebastian Bach, Wolfgang Amadeus Mozart, Ludwig van Beethoven, Robert Schumann, Johannes Brahms és Igor Sztravinszkij életét. Sziporkázó humorral avatja cinkossá az olvasót, olykor kicsit kifigurázva az adott zeneszerzőt, de a tisztelet fonalát egy pillanatra sem engedve el. Isserlis a benne élő gyermek nyelvén mondja el mindazt, amit a zeneszerzőkről tud, s teszi ezt úgy, hogy háttértudását nem rágja az olvasó szájába, közvetlen kiszólásokkal oldja a komolyzene fogalma körül kialakult patetikus feszültséget. Nem rejti véka alá, hogy tanít, de szórakoztatóan teszi, a történetet úgy szövi, hogy észrevétlenül egy sor fontos tudnivaló birtokába kerüljünk. A fordulatos mesélés közben olykor megállít egy-egy őszinte, mély mondattal, ilyenkor a saját zenei élményeiről vall – egy pillanatra megérinti az olvasó lelkét, aztán a következő sorban már lazít is, pörög tovább a tréfás bemutató: Bach „szúrós tekintettel néz ránk, talán épp azt akarja mondani, hogy menjünk, és inkább hallgassuk a zenéjét, ha annyira tudni akarjuk, milyen ember volt!” |
vissza
vissza a lap tetejére
