Lackfi János tizenöt francia és belga költő legszebb, legőrültebb, legőrültebben szép verseit válogatta össze és fordította le az elmúlt száz évből. A vízilovat elküldi a felesége karatézni, hátha úgy lefogy. A fülbemászó falba mászik, mert hát a falnak is füle van.
A féllábú ember falába pedig szépen kihajt, erdő lesz belőle. Öltönyös pasasok bámulják az aszfaltozást tátott szájjal: hiába, az aszfaltozó munkások a legmenőbbek! A zsiráf berúgott, a milliomos kihajózott az ablakon, a tehénnek körülbelül négy lába van, és mind csodálatosan leér a földig. A tyúkok úsznak a víz alatt, húgom egy széktámla, keresztanyám egy fakereszt, na és? Elefántot is tartunk otthon, egy teknősbéka énekel katalánul, nagymama pedig ezeréves és fél kézen állva mos fogat. Ja, és van egy semmiházi ember, aki igazából nincs is, illetve egyszerre van is meg nincs is. Egy kagylóval fel lehet hívni telefonon a tengert, még bele is szól. Az informatikus kutyája pedig szerveren tárolja az elásott csontokat.
Lackfi János közel egy évtizede gyűjti, válogatja, fordítja és csiszolgatja ezt az anyagot, amely jelenleg tizenöt francia és belga, főként XX. századi költő gyerekverseit tartalmazza. A költők többsége Franciaországban született, három közülük francia nyelven alkotó belga – többnyire ismeretlen, kevéssé ismert nevek a hazai olvasók számára. A laikusok talán csak Raymond Queneau-ról tudhatják kicsoda a Stílusgyakorlatokból. Lackfi válogatása igazi unikum a gyerekkönyvpiacon, hiszen a világhírű francia gyerekköltészetből először jelent meg antológia magyar nyelven. |
vissza
vissza a lap tetejére
