RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. május 12., szerda
Pongrác

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Próbáljátok csak ki
2020-09. szám / D. Magyari Imre

Jól tesszük, ha nem siklunk el Selyem Zsuzsa új, kilencedik kötetének mottója fölött, hanem legalábbis gyanakodni kezdünk. „…annak örülök, hogy most születtem…”, szól az Ovidiustól vett idézet második fele. Komolyan kell ezt vennünk? Ironikusan kell értenünk?

Hisz az lehet az érzésünk, hogy nincs is jövő, a jövő maga a vég, a kí­sér­let nem sikerült, finita la commedia, sőt a világvége szó ott van a címben is. Örülnünk kellene, hogy most születtünk?
Selyem Zsuzsa maga segít abban, hogy ne legyenek kétségeink, a citátum ironikusan fogandó fel. A könyvet a tavaszi Margó Irodalmi Fesz­ti­válon mutatták be, új barátunk, a vírus miatt online. Nagy Bog­lár­ka, a kötet szerkesztője az idézetről is kérdezte a szerzőt, aki sorolta, minek lehet ma örülni: ma már nem fordulhat elő, hogy a nőket bárhol a világon alacsonyabb rendű lényeknek tartják, hogy az iskolai ok­ta­tás­ban szegregálnának, egyáltalán, kegyetlenség, igazságtalanság már szinte csak véletlenül esik meg…
Ovidius neve azt is mutatja, hogy ez a nagyon mai és nagyon kelet-európai könyv térben és időben hatalmas távlatokat fog át. A rendkívül finom, alig észrevehető, de erős szálakkal összekapcsolt, szinte hálóvá szőtt novellákban itt a romániai közelmúlt (Ugyan hová?), itt a magyarországi (a Petri-verset megidéző Az a napverte sáv), a Három árva szurikáta ciklusban itt a mai romániai és magyar rögvalóság, az egyik novellában (Bibi halállistáján) egy igazán kedélyes balatoni vitorlázásról számol be az egyik résztvevő, akit az említett kedélyességgel meg is erőszakolnak, valamely másikban egy valóságshow szereplője beszél például a vagy-vagy játékról, amiben Putyin és Trump között kellett választani… Nem is tudom, Selyem Zsuzsa hogyan tudta kikeverni Tilda és Bibi hangnemét, belevegyítve csipetnyi nikkelszamováros, gyémánttengelyes irrealitást is. De itt a szíriai polgárháború is (Mu, a menekülő csillag), amiben egy bizonyos Sahrazár mesél a húga kislányainak, me­sé­jé­ben aztán egy csillag kezd mesélni, az ő meséjében pedig egy másik… És vannak novellák, amikben állatok beszélnek.
A valóságshow résztvevőinek Tilda az olvasásról beszél, arról, hogy egy mű nem akar leuralni, „csak felajánl egy másik világlátást, amitől közelebb kerülsz saját magadhoz”. És hozzáteszi: „Próbáljátok csak ki!”
Próbáljuk! Azért még nem a legvégén vagyunk.
hirdetés


Selyem Zsuzsa: Az első világvége, amit együtt töltöttünk
Jelenkor Kiadó, 2020
160 oldal / 2499 Ft



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor