A végén minden a miénk
A luxus provokáció, olvasom egy drága firenzei üzlet bedeszkázott kirakatán, csöndes örömmel. Ők is tudják, amit mi tudunk, és egy festékszórós, vélhetően fiatal ember úgy gondolja, erről való véleményét meg is kell osztania a világgal. A drága ruha, autó, ékszer, óra mind arra való, hogy fityiszt mutassanak vele az átlagosoknak. Te szegény vagy, legjobb esetben is másodosztályú, én pedig rejtélyes kormánytanácsadó, akinek nemhogy a kisujja, de a kistáskája, amibe az uzsonnáját és a szennyes fehérneműjét csomagolja, többet ér, mint amennyiért mások három hónapon át |