Új honfoglalók
Emlékszem még, mekkora döbbenet volt, amikor először olvastam végig a Háború és békét. Már mindjárt vége, már mindjárt ott vagyunk, a negyedik kötet utolsó negyedénél, mindjárt kiderül, mi értelme is volt végigjárni Tolsztoj útját, miért utáltuk meg Napóleont, miért szerettük meg Kutuzovot. Mindjárt kikerül az i-re a pont, megtudjuk, hogyan kell élni, vagy legalább azt, hogyan tehetjük boldogabbá a szeretteinket. |