„Véled megyünk föl a magos tetőre/apám-fiam, Kosztolányi Dezsőke.” Igen, tudom, védhetetlen. Nem is próbálok meg semmit felhozni a mentségére, habár… Ez a Dezsőke szépen vissz­han­gozza egy Kosztolányi-novella címét, Petőfi Sándorka, és a magos tető is felidézi Bartókot – de nem. Csak annyit mondhatok, fiatal voltam, és bár nem kellett a pénz, valahogy az ember ki