A csárdák, bár váltig népszerűek, kívül esnek a csúcsgasztronómia látókörén, a szakmában gyakran még le is nézik őket. Zsírdús kalóriabombáik, a vendégeknek tetsző, de már nem divatos, brutálisan hatalmas adagjaik, az innovációt általában nélkülöző, ősrégi receptjeik kiszorítják őket nemcsak a toplistákról, de még az utánuk következő mezőnyből is. A nagy­betűs gasztronómiában kis betűvel írják a nevüket, mint az ezzel is megalázott szegény Nemecsek Ernőét Molnár Ferenc remekművében, A Pál utcai fiúkban.