Volt egy szegény koldus a Károly körúton, ősz hajú férfi, szomorú arccal üldögélt, mi mást tehetne, csöpögött rá az eső, sütött rá a nap. Előtte fehér papír: voltam én is, mint te, lehetsz te is, mint én. Memento mori vagy memento balsors, néha azt érzem, ez a mindennapok művészete, elmész valaki mellett, aki emlékeztet, hogy nem leszel te mindig ilyen vidám.