RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. november 13., szerda
Szilvia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Összeállítás
Volt egyszer egy… Tarantino
2019-07. szám / Kovács Gellért

És még egy ideig lesz is, mármint rendezői minőségében is, hisz a videotékásból direktoris­ten­séggé avanzsált fenegyerek makacsul tartott nyilatkozatai szerint egy filmet még biztosan készít (vagy mégsem) az augusztus 15-én mozikba kerülő Volt egyszer egy Hollywood után.
Bármit is tartogat tarantinóilag a jövő, mi már most végigtekintünk a véres-dicsőséges nagyjátékfilmes életművön!

Kutyaszorítóban (1992)
Mitől nagy film? Kis túlzással attól, ahogy a színekről elnevezett gengszterek lassítva sétálnak menő zenére – aztán egy kávézóban beszélgetnek mindenféléről. Tarantino két eladott forgatókönyvének (Tiszta románc, Született gyilkosok) gázsijából és többek között Harvey Keitel anyagi segítségével forgatta le első nagy­já­ték­filmjét – amely máig a legrövidebb mozija.
Mitől maradandó? Attól, hogy ma már senkit sem érdekel, miféle hongkongi filmnek csente el az alapötletét, mert az elcseszett rablás utóéletéről szóló gengszterkamarafilmet életben tartják a remek alakítások – és persze Tarantino imádnivalóan túlírt dialógjai.

Ponyvaregény (1994)
Mitől nagy film? Attól, hogy ez a Ponyvaregény. Cannes-ben megőrültek érte, a világ nagyközönsége megőrült érte – a szakma meg évtizedekig igyekezett lemásolni a megbolondított időkezelést, az abszurd fordulatokat, s persze az egész hangulatot, úgy, ahogy van.
Mitől maradandó? Attól, hogy ez a Ponyvaregény. John Travolta karrierje főnixként támadt fel, Samuel L. Jackson és Uma Thurman végképp beérkezett – Tarantino pedig kapott egy Oscart a forgatókönyvért egykori tékástársával, Roger Avaryvel közösen. Aztán összevesztek, s elváltak útjaik.

Jackie Brown (1997)
Mitől nagy film? Tarantino bebizonyította, hogy nem csak „titkosan” tud tehetségesen adaptálni. Elmore Leonard regényéből elegáns, érzékeny, kevéssé hivalkodó bűnfilmet készített – s közben még arra is jutott ideje, hogy azért ne hazudtolja meg önmagát.
Mitől maradandó? Többek között a fentebb említett visszafogottságtól – no és attól is, ahogy a film ki­szol­gál­ja a blaxploitation szexikonját, a középkorúan is mágneses erővel bíró Pam Griert.

Kill Bill Vol. 1-2. (2003, 2004)
Mitől nagy film? Mert igen, ez tulajdonképpen egy film – még ha Tarantino tiltakozna is ellene, hisz ő külön számolja őket. Érvelése mellett szól, hogy hangulatilag nagyjából tényleg kettészelhető a szamurájkardos menyasszony bosszúhadjárata: az első inkább ázsiai harcművészeti agymenés, a második rész inkább western. De fejben úgyis összeolvadnak!
Mitől maradandó? Attól, hogy még ma is tökéletes akciófilm mindkettő. És attól, hogy kiderült belőle (belőlük): QT nemcsak olyan alkotónak tűnik, aki az egyes zsánerek szabályait és legfontosabb ha­táse­lemeit kirázza a kisujjából, hanem valóban képes erre.

Grindhouse – Halálbiztos (2007)
Mitől nagy film? Nem lett ez olyan nagy. Mondjuk, kicsinek is készült. A hatvanas-hetvenes évek irtó olcsó trashfilmjei, az úgynevezett Grindhouse-vonulat előtt tisztelgő vállalkozás egyik filmjét a jó cimbora, Robert Rodriguez, a másikat Tarantino készítette. Sajnos ő, mármint Tarantino, nem mert annyira rossz filmet készíteni – ezért nem lett a Halálbiztos annyira jó mozi.
Mitől maradandó? Viszont hatásosak az autós üldözések, s Kurt Russell csodálatos a kaszkadőrből lett nőgyűlölő sorozatgyilkos szerepében – s végre saját névvel és arccal is a reflektorfénybe léphetett Uma Thurman állandó kaszkadőrje, Zoë Bell!
hirdetés

Becstelen brigantyk (2009)
Mitől nagy film? Ma már nem csodálkozunk rajta, hogy Tarantinónak lett egy „történelmi trilógiája”, de annak idején eléggé meghökkentette a népet. Nem is azzal, hogy ezúttal az európai mozgóképek előtt tisztelgett, s azzal sem, hogy második világháborús filmet készített többek között A piszkos tizenkettőre is erősen utalgatva – hanem leginkább azzal, ahogy átírta a törikönyveket.
Mitől maradandó? Sokaknak ez a kedvenc QT-filmje, mások szerint pont attól kevés, hogy túl sok benne minden – például Brad Pitt vállaltan karikatúraszerű alakítása. Amivel viszont mindenki egyetért, hogy Christoph Waltzot nagyon megtalálta magának Tarantino. Kapott is a színésze egy Oscart!

Django elszabadul (2012)
Mitől nagy film? Attól, hogy Tarantino humora is tud kicsit frissülni. A Django elszabadul egyszerre elszabadult westernvígjáték s kegyetlenül gonosz kirohanás az amerikaiak rasszizmusa ellen.
Mitől maradandó? Attól, hogy mocskosul szórakoztató. S persze Christoph Waltz játéka miatt, aki mintha a Becstelen brigantykban látható zsidóvadász szerepének inverzét alakította volna. Sokak szerint nem kellett volna neki ezért odaadni a második Oscart – minket nem zavar, hogy megkapta.

Aljas nyolcas (2015)
Mitől nagy film? Nem feltétlenül attól, hogy QT 70 mm-es nyersanyagra forgatta. Ez pusztán egy mutatós formai trükk, hogy a rendező (aki egy ideig nem is akarta leforgatni a filmet, mert kiszivárgott a scriptje) „megpróbálhassa” eltitkolni nézői elől, hogy tulajdonképpen egy roppant élvezetes színházi előadást látnak. Az Aljas nyolcas azért nagy film, mert Tarantino még akkor is kiváló, amikor próbára teszi a közönség türelmét.
Mitől maradandó? Természetesen a színészek, a párbeszédek miatt, s azért, mert a főnök azért még mindig tudja, milyen véleményt szeretne megfogalmazni az Egyesült Államok történelméről. S bár kissé kö­rül­mé­nye­sen ugyan, de át is tudja azt adni.

Volt egyszer egy Hollywood (2019)

Mitől lehet nagy film? A cannes-i beszámolók szerint leginkább azért, ahogy a klasszikus Hollywood alkonyáról mesél – arról, hogy miképpen változott meg az álomgyár a hatvanas évek legvégén. Akik már látták a filmet, különösképpen az eszeveszett fináléról zengenek ódákat – de persze azt sem felejtik el megemlíteni, hogy Brad Pitt és Leonardo DiCaprio egészen fergetegesek együtt!






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor