RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. október 23., szerda
Gyöngyvér

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Mitől család a család?
2019-09. szám / Jónás Ágnes

Az Orlai Produkciós Iroda október 9-én mutatja be Deborah Zoe Laufer amerikai írónő si­kerdarabját, a Szemünk fényét Szabó Máté rendezésében a Belvárosi Színházban. A fajsúlyos témákat feszegető, humorral átszőtt előadásban Szamosi Zsófia, Péter Kata, László Lili, Pataki
Ferenc, Nagy Dániel Viktor és Dékány Barnabás szerepelnek. A produkcióról a Norma szerepébe bújó, Jászai Mari-díjas Szamosi Zsófia nyilatkozott lapunknak, aki többek között elárulta azt is, hogy miképpen rendeződtek át a hangsúlyok munka és magánélet között gyermeke születését követően.

Filmeken inkább drámai szerepekben, színházban – például a Pintér Béla és Társulatánál – számos humoros darabban láthatta Önt a közönség. Hogy érzi magát most a Szemünk fénye című vígjátékban?
Sz. Zs.: Úgy érzem, hogy a Szemünk fénye inkább tekinthető tra­gi­komédiának, mint vígjátéknak, mivel meglehetősen fajsúlyos témákat érint, melyeket humorral tálal a szerző, Deborah Zoe Laufer. Mit jelentenek nekünk manapság a tradíciók? Mitől család a család? Milyen őseink által ránk aggatott terheket hurcolunk magunkkal? Milyen következményekkel járhat, ha megpróbáljuk hosszú időn át elhallgatni és elfojtani az egymás ellen elkövetett dolgokat? – többek között ezeket a kérdéseket veti fel az előadásunk.

A történet a Schwartz családról szól, melynek tagjai nagyon kü­lön­böznek egymástól, a zsidó hagyományok mégis összekötik őket. A Schwartz testvérek édesapjuk halálának egyéves évfordulójára gyűlnek össze a szülői házban. Milyen érzelmi kihívásokkal kell meg­küz­deniük a szereplőknek az együttlét során?
Sz. Zs.: Egy családi ünnep alkalmával robbannak ki a feszültségek, „csontvázak esnek ki a szekrényből”, a helyzet a végsőkig fokozódik, ami persze mulatságos helyzeteket is generál. A testvérek közül Herbert (Pataki Ferenc) pénzügyi zseni, Simon (Dékány Barnabás) egy elvarázsolt asztronómus. Az általam ját­szott Norma a legidősebb testvér, aki mélyen vallásos, konzervatív felfogású, kora miatt – szüleik halála után – tulajdonképpen „belekényszerül” a családfő szerepbe, a meghalt szülők szócsöve lesz, s foggal-körömmel próbálja védeni az elhunyt szülők emlékét. Ő az egyetlen, aki tovább akarja vinni a ha­gyo­má­nyokat a családban. Gene (Nagy Dániel Viktor) nővére szöges ellentéte – a vallási hagyományoktól erőteljesen elfordul. Az évfordulóra velük tart Bonnie, Herb érzelmes felesége (Péter Kata) és Kia, Gene barátnője, a csinos, ám butácska modell (László Lili), Kihívás, hogy a poénokon keresztül eljussunk a nézők szívéig, s elgondolkodtassuk őket akár a saját családjuk működéséről.

Péter Kata, László Lili, Dékány Barnabás, Nagy Dániel Viktor és Pataki Ferenc a partnerei az előadásban. Talán van is köztük olyan, akivel már játszott együtt korábban.
Sz. Zs.: Péter Katát régóta ismerem, egy időben jártunk főiskolára – csakúgy, mint Pataki Ferivel –, és Katával a Vígszínházban is dolgoztunk együtt, amikor még társulati tagok voltunk. Hát, nem ma volt… Nagy Dániellel néhány évvel ezelőtt egy Harold Pinter-darabban játszottam, amikor beugrottam egy szerepre az egyik kollégám helyett. László Lilivel, Dékány Barnabással ez lesz az első közös munkánk.
hirdetés

Ön szerint manapság mi jelenthet rangot egy színész számára?
Sz. Zs.: Talán az, ha egy színész megteheti, hogy csak olyan munkákat vállal el, amikhez igazán kedve van. Valódi kiváltság ez, ami csak keveseknek adatik meg. Vannak társulatok, ahol tagnak lenni rangot jelent, ami ugyanakkor kötöttségekkel is jár: akár tetszik egy adott feladat, akár nem, meg kell csinálni. A társulati lét nem mindenkihez passzol, de így van ez a szabadúszással is. Az utóbbi esetében a szabadság fejében hatalmas a bizonytalanság. Sose tudni, hogy mikor jön egy újabb feladat, és hogy jön-e egyáltalán.

A tehetségen, szorgalmon, alázaton és sok egyéb szakmai kompetencián kívül még mi az Ön szerint, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy valakiből jó színész váljék?
Sz. Zs.: Az ízlés. Mert az ember lehet szerencsés és tehetséges, de ha nem jól választja meg, hogy milyen produkciókra mond igent, akkor azzal könnyen elmehet olyan irányba, ami nem biztos, hogy számára hosszú távon kedvező. Például beskatulyázzák. Vannak színészek, akik nagyon tehetségesek, sok lehetőséget kapnak, de én a helyükben egyes feladatokat nem vállalnék el, ha azokkal belecsúsznék egy olyan kommersz irányba, ami bezárhat előttem másfajta kapukat.

Gyermeke születése hogyan változtatta meg a „munkához való viszonyát” és az időbeosztását?
Sz. Zs.: Tavaly még nem vállaltam munkát, mert nem tudtam volna rábízni a gyermekem senkire egy teljes próbafolyamat idejére, és közrejátszott persze az is, hogy szerettem volna még időt tölteni vele. Most, hogy nemsokára elkezdi a bölcsődét, szabadabban rendelkezem az időm felett, de persze a prioritások eléggé átrendeződtek. Főiskolásként simán belefért egy hajnali egyig-kettőig tartó próba, mostanában sokkal kevésbé, hiszen a családommal is vágyom a minőségi időre. Ma sem zárkózom el a szélsőséges munkakörülményektől, ha nagyon inspiráló egy feladat, de szükségem van arra is, hogy töltekezhessek a családom körében.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor