RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. szeptember 26., vasárnap
Jusztina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Legendás korszakok, amelyek beleégtek a kulturális emlékezetbe
2021-04. szám / Nagy Klaudia

Idén ünnepli 125 éves fennállását Budapest legnagyobb befogadóképességű prózai színháza, a Vígszínház.Ennyi idő után is meg tudta őrizni elődjeinek szellemiségét: irodalmi rangú kortárs művek bemutatását, klasszikusok korszerű újraértelmezését, magas színvonalú színjátszást.
Fesztbaum Béla Jászai Mari-díjas színművésszel, aki 24 éve oszlopos tagja a Vígszínház társulatának, felidéztük a legfontosabb állomásokat, alkotókat a teátrum történetében.

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Ditrói Mór munkásságáról írta doktori disszertációját, aki a színház első igazgatója, neve még sincs benne igazán a köztudatban. Miért találja érdekes figurának?
F. B.: Ditrói a Vígszínház első művészeti igazgatója, ami az ő ese­té­ben azt jelenti, része volt a vezetőségnek, de felette álltak a színházat irányító pénzemberek. Nem volt akkora jogköre, mint ma egy igaz­ga­tónak. A Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolája is arra gondolt, hogy érdemes lenne foglalkozni vele, megírni a történetét, ami egybevágott a vígszínházas kutatásaimmal. Ditrói Mór munkássága és színházeszménye átmenetet képez a 19. és a 20. század szín­ját­szá­sa között. Korábban a színészek felmondták a szerepüket, ki­fe­lé for­dul­tak a nézők felé, nagyon fontosak voltak a hangi adottságok, szinte énekelve beszéltek. Ez főképp a Nemzeti Színház játékstílusát jel­le­mezte, míg Ditróinál egészen más történt. Egymás felé fordította a színészeket, kérte, hogy saját hangon szólaljanak meg, igazi szenvedélyt és könnyeket akart látni a színpadon ezzel a realisztikusabb játék­móddal. Jelentős fordulat, mert először a Vígszínházban próbáltak meg a színészek a naturalista-realista játékmódhoz közelítve játszani. Életem egyik legkülönlegesebb kalandja volt a Ditrói-kutatás, kétségtelen, hogy az egyik legértékesebb figura számomra Ditrói Mór.

A Vígszínház esetében Várkonyi Zoltán igazgató és rendező neve megkerülhetetlen. Legendás színészeit és előadásait a mai napig emlegetni szokták. Akik ismerték, hogyan emlékeznek rá?
F. B.: Bár nem láthattam a munkáit, mégis összeköt Várkonyi Zoltánnal egy furcsa és szép kapocs. Az ő javaslatára és kezdeményezésére alakult meg a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban az irodalmi-drámai tagozat, ahová jártam. Az iskola legendás drámapedagógusa, Bácskai Miska bácsi volt, sokan emlékeznek rá. Várkonyi és Bácskai Miska bácsi közösen gründolták ki, hogy legyen középiskolai szinten is színházra, kultúrára való nevelés. Várkonyi örökségével a mai napig találkozom, hiszen nagyszerű kol­lé­gák játszanak még most is, akik az ő növendékei, vagy ő szerződtette őket a Vígszínházhoz. Mindenki egy kivételes képességű és nagyszerű színházi érzékkel megáldott igazgatónak írja le, egyik dramaturg munkatársa így fogalmazott: gyorsabban kezdtek ketyegni az órák onnantól kezdve, ha ő belépett a házba. A szocializmus évtizedeit éljük Várkonyi időszakában, mégis valahogy ezt az egészet ki tudta zárni, tehetségesen tudott egyensúlyozni a kicsit nehézfejű elvtársak szorításában. Igazgatói időszaka rövid, szűk tíz év, bár korábban főrendezőként már dolgozott ott a 60-as évektől, sőt, a második világháború után újranyíló Vígszínház első előadását is ő rendezte. Várkonyi Vígszínháza elképesztően meghatározó a nagy színészlegendákkal, akik egy ország és sok-sok generáció kedvencei lettek. Bulla Elma, Sulyok Mária, Kern András, Lukács Sándor, Bárdy György, Darvas Iván, Ruttkai Éva örök időkre beleégtek a kulturális emlékezetbe.
hirdetés


Várkonyi vezetése alatt rendkívül sok kortárs darab került bemutatásra.
F. B.: Pont az ő regnálásának időszakára ért csúcsára a magyar és az európai drámairodalom. A magyar írók közül Örkény István, Szakonyi Károly, Gyurkovics Tibor, Csurka István darabjai voltak meghatározóak, a külföldi drámatermés közül Arthur Miller, Tennessee Williams, Eugene O’Neill művei. Csodálatos alapanya­gokból dolgozhatott, közben pedig ápolta a régi hagyományokat is. Ugyanakkor Várkonyi alatt kezdődik el a Vígszínház zenés előadásainak korszaka, például a Képzelt riport egy amerikai pop­fesz­ti­válról, amelyet Marton László rendezett. Itt kez­dő­dik a kifejezetten a Vígszínház számára készülő zenés mű hagyománya, ami aztán folytatódik a Kőműves Kelemennel, A padlással, A dzsungel könyvével, és ennek egyik legutolsó állomása A Pál utcai fiúk. Várkonyi felismerte, hogy nyitni kell, a fiatal korosztályt a saját nyelvén kell megszólítani.

Ha már említette A Pál utcai fiúkat: honnan jött az ötlet, hogy megalakítják A GRUND – vígszínházi fiúz­enekart?
F. B.: A zenekar A Pál utcai fiúk tagjaiból áll, 2017-ben alakult. Én kezdeményeztem, mert benne volt a levegőben, hogy ez az előadás nem érhet véget a tapsrendnél. Itt valami többről van szó, mint egy sikeres zenés előadásról, ez a sikernél is nagyobb lélegzetvételű ügy. Azt éreztük a fiúkkal egy előadás után a Vígszínház büféjében a már-már legendás márványasztalnál, ahol megalakultunk, hogy folytatnunk kell ezt a hangulatot. A koncerteken előadjuk A Pál utcai fiúk zenei anyagának nagy részét, amelyek kiválóan alkalmasak arra, hogy egy gimnáziumi rockzenekar megszólaltassa őket, mint amilyen mi vagyunk. Játszunk még Vígszínházhoz köthető szerzeményeket, LGT-t, Presser- és Dés-dalokat, és néhány olyan számot, ami mindannyiunk ízlésébe belefér. Nagyon várjuk már, hogy újra zenéljünk, hogy közönség elé álljunk, és azt hiszem, a közönség is ugyanígy érez. Elképesztően hiányzik a koncertezés. Több nyári koncertdátumról feltételes módban már megegyeztünk. Remélem, hamarosan publikussá válik, és min­den­ki, akinek van kedve hozzá, jöjjön el, és bulizzon velünk egy nagyot.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor