PM Online | Színház

Pályakezdőként lett két gyermek édesanyja, jelenleg szabadúszóként dolgozik. Játszik a Katona József Színházban, a Jurányiban és a Tünet Együttesben. Szívügye nemrég indított mesecsatornája, a Tíztőlmese, ahol klasszikus népmeséket és kortárs műveket lehet nézni és hallgatni
egyben. Az Átriumban a Chicago Roxie-ja után új darabot próbált a járványhelyzet okozta lezárás alatt. A Mefisztó című kortárs kabaré Klaus Mann Mephistójának szabad átirata, amely kendőzetlenül beszél a művészet és a hatalom összefonódásáról, a művészvilág aktuális problémáiról. A bemutatót június 27-én tartották az Átriumban. Huzella Júlia színművésszel az előadás különleges próbafolyamatáról, a zenéhez fűződő viszonyáról, valamint jövőbeli terveiről beszélgettünk.

Klaus Mann Mephisto című regényét Mikó Csaba és Kukk Zsófia dolgozta át. Mennyiben tér el az eredeti műtől?
H. J.: Az előadás merőben eltér az eredeti műtől és az általuk átdolgozott anyagtól is. Ugyanis az olvasópróbán elolvastuk és soha többet nem láttuk a példányt. Akkor még nem tudtuk, hogy Urbán András rendező első körben alapvetően nem írott anyagból dolgozik. Mindenkinek van benne konkrét szerepe, amit végigvisz az előadáson, a példányból egy-egy jelenet lett kiemelve, a többi jelenet pedig az eredeti történet alapján íródott. Mintha maga a mű ihlette volna, hogy létrejöjjön az előadás.

Milyen munkamódszerrel dolgoztatok?
H. J.: Csodálatos volt a próbafolyamat, mert decemberben négy héten keresztül csak egy asztal mellett ültünk, és beszélgettünk magunkról, egymásról, tapasztalatainkról, családról és közéletről. Minden szóba került. Aztán András váratlanul bedobott egy témát vagy egy mondatot, hogy holnapra készüljünk valamilyen etűddel bármiről, ami megihlet minket. Másnapra ki kellett gondolnunk, mivel álljunk elő, mint régen az egyetemen. Pontosan tudta, milyen irányba akar menni, de nem ismert minket, hiszen először rendez Magyarországon. Az etűdök alapján osztotta ki a szerepeket. Egy adott ponton azt mondta, írjak magamnak monológot egy karakterről, amit ő felvázolt. Megírtam, igazított rajta kicsit, átdolgozta, és beletettük az előadásba. Péterfy Bori hozott egy zseniális etűdöt, ami annyira ütős lett, hogy egy az egyben színpadra került, és ahhoz igazított minket is. Egy hosszú jelenet például improvizáció alapján készült el, az egész anyag úgy alakult, mint egy gyurma.

Említetted, hogy mindenkinek van egy konkrét szerepe. Kit játszol, és mellette még hányféle karakter bőrébe bújsz?
H. J.: Barbara Brucknert játszom, Hendrik Höfgen feleségét, aki egy fiatal lázadó lány. Mellette önmagamat is alakítom, az improvizált jelenetben pedig egy tetszőleges vidéki színésznőt játszom egy büfében, valamint egy felszínes, gazdag nőt, aki azt gondolja, hogy egy-két apró gesztustól a világ azonnal megjavul. Mindenki nagyon sokféle karaktert jelenít meg benne.

Az eredeti mű történetének alapvetése, hogyan hódol be a művészet, az értelmiség a mindenkori hatalomnak. Mit jelent számodra a művészi szabadság?
H. J.: Hogy elmondhatom azt, amit gondolok, anélkül, hogy automatikusan cenzúráznám magam. Nem vagyok hajlandó azon gondolkodni, hogy mások ehhez mit szólnak majd. Amíg nincs megtiltva, az ember mondja, ami a csövön kifér.