Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
„Az akkori igazgatómnak is mondtam, hogy egyszer vissza fogok ide jönni”
2021-10. szám / Pavlovics Ágota

2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, Máté Gábor osztályában. Az egri Gárdonyi Géza Színház tagjaként kezdte a pályáját, 2009-től két évig a Vígszínház társulatának tagja volt. Jelentős szerepei felsorolására terjedelmi korlátok miatt nem vállalkozhatunk, ahogy
ugyanezen okból törne bele a bicskánk fontos filmszerepeinek felidézésébe is. Szabadúszó éveiben a Centrál Színház és az Orlai Produkciós Iroda csapatát erősítette, ezekben az években sem maradt sok szabad estéje. A 2021/22-es évadtól ismét a Vígszínház társulatának művésze. A mindig magával ragadó, szikrázóan tehetséges, ráadásul gyönyörű Kovács Patríciával szeretett színházáról, jelenlegi és évadbeli szerepeiről beszélgettünk.

Milyen érzések és gondolatok mentén léptél be a Vígszínházba, ami­kor 2009-ben társulati tag lettél?
K. P.: 2008-ban még vendég voltam, beugrottam a Figaro házassága, avagy Egy bolond nap című vígjátékba, és rögtön azt éreztem, hogy mindig erre vágytam. Már kamaszként, 16 évesen is rajongtam a Vígszínházért és a Pestiért, lépcsőjeggyel néztem meg többször is a darabokat, sokat kívülről tudtam. Amikor a társulat tagja lettem, azt mondtam, úristen, ez maga a színház. Igazán nagyon szerettem a tár­su­latot, aztán az ismert okoknál fogva nem tudtam jól érezni magam, ezért kipróbáltam a szabadúszó életet, ugyanakkor éreztem, és az akkori igazgatómnak is mondtam, hogy egyszer vissza fogok ide jönni.

És milyen érzés volt most, sok év után visszatérni szeretett szín­há­zadba?
K. P.: Tavaly a Bella Figura című darabba hívott Rudolf Péter igazgató, és azt mondta, ha jól érezzük magunkat, akkor leszerződünk. Ta­vasszal próbáltunk, a járvány idején is bejártunk dolgozni, de én már első nap eldöntöttem, ha lehet, vissza fogok jönni. A műsor, a szakmai színvonal, a társulat, minden otthonos számomra.

Tudjuk, hogy a Fellner és Helmer építészduónak köszönhetjük az idén 125 éves Vígszínház pazar neo­ba­rokk épületét, ahova belépve mámorító terekbe érkezünk, de bizonyára van olyan részlet, élmény, amit mi nem látunk, te viszont nagyon szereted.
K. P.: Meghatározó, amikor az ember a színpadon áll, látja a hatalmas nézőteret, és meg tud szólalni úgy, hogy mindenki érzi, látja őt. Ez egy varázslatos „hatalom”, ahogy azt is pontosan lehet érzékelni, hogy a csöndes mondatokra mindenki feszülten figyel ebben az őrületes térben. Ilyet sehol, egyetlen fővárosi vagy vidéki színházban sem éreztem. Lenyűgöző az is, hogy a legmagasabb színvonalon dolgozó, pro­fesszio­nális szakember gárda – mások mellett öltöztető, kellékes – segíti a háttérből a munkánkat, így nekünk csak a színészi feladatainkra kell koncentrálnunk.
hirdetés

Yasmina Reza 1997-ben a Katona József Színházban bemutatott Művészet című darabja akkora siker volt, hogy évekig nem lehetett levenni a színházak műsoráról. Október 22-én a Vígszínház mutatta be Bella Figura című művét. Mit gondolsz, mi Reza sikerének a kulcsa?
K. P.: Az, hogy az emberről mesél, és a nézőtéren ülők sok szereplővel tudnak azonosulni, ebben a da­rabban van anyós, férj, szerető. Jó értelemben mondom, hogy lehetne közhelyes is a sztori, de mégsem az, mert úgy van megírva, hogy saját magukat látják benne az emberek, és rácsavarodnak.

A Bella Figura egy faramuci születésnap története. Egy férfi éppen oda viszi vacsorázni a szeretőjét, ahol a felesége legjobb barátnője – akit te játszol – ünnepli az anyósa születésnapját. Az egyelőre kizárólag Magyarországról látható előadást február 27-én már láthatta a közönség, igaz, akkor csak online. Milyennek találod?
K. P.: Az olvasópróbán azt mondtuk, hogy ha nem rontjuk el, akkor ez olyan jó lehet, hogy tíz évig fogjuk játszani, de fel kell nőni a feladathoz. Francoise, akit játszom, kellemetlen nő, okos, éles és pontos. Szeretek kellemetlen alakokat játszani, az volt a feladatom, hogy kitaláljam, hogy lehet megmutatni, miért ilyen Francoise, mert vitriolos ugyan, de magányos és szomorú is. Nehéz lehet ilyennek lenni.

A darabot Török Ferenc, az ikonikus Moszkva tér című film rendezője állította színpadra, milyen volt vele dolgozni?
K. P.: Szeretek filmrendezőkkel dolgozni színházban, mert másképp látnak, másképp vezetnek bennünket, másként nyúlnak hozzá a darabokhoz, mint egy színházi rendező. A filmeseknek fontos az őszinte színészi játék, érzékenység, hogy a karakter valóságos legyen, ami egy jó mix. Más rendszerben próbálnak, mi tudjuk technikailag a rendet, ők viszont máshogy kérik, nekünk kell flexibilisebbnek lennünk. Nagyon szeretem Török Ferit, jól tudtunk együttműködni, jó ízlésű, művelt alkotó.

Milyen feladatok várnak rád még ebben az évadban?
K. P.: Nem minden publikus egyelőre, de amiről beszélhetek, átveszek egy szerepet Petrik Anditól, aki babát vár, a Pass Andrea által írt és rendezett A Vándorkutya című darabban. December 4-én mutatja be a színház Sally Potter Party című fekete komédiáját, aminek története ismerős lehet a nézők számára, mert pár éve A vendégek címmel nagy sikerrel vetítették a mozik. A történetben a miniszteri kinevezése alkalmából vacsorát adó Janet örömhíre elsüllyed a vendégei által közölt újságok tengerében, és egy fegyver is előkerül. A Potter által színpadra írt változat rendezője Paczolay Béla lesz. Potter darabja is a Vígszínház Pesti Színházában lesz Magyarországon először látható.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor