Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Minden olyan belefér az életembe, amit szeretek
2014-08. szám / Szepesi Krisztina

Józan László még el sem végezte a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, máris beugrott a mély vízbe a Vígszínházban. 2009 óta rengeteg szerepben mutathatta meg sokszínűségét, köztük például a mostanra védjegyévé vált Mauglival, miközben időről időre elkalandozik. Mesél arról, miért vállal ennyi feladatot, hogy fér bele mindebbe az edzés, és arról is, mi teljesült eddig a kívánságlistájáról.

Hirtelen csöppentél ebbe az őrületes tempójú munkába. Többek közt átvetted Maugli szerepét A dzsungel könyvében.
J. L.: Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen egy repertoárszínház, ahol nap mint nap más karaktert játszhatok. Fiatalon pedig az a jó, ha minél több lehetőségem van. Az eddigi munkáim közül A dzsungel könyve az egyik sikertörténetem, amelyet már évek óta ugyanolyan lendülettel játszom minden alkalommal. Csodálatos dolog telt ház előtt játszani, ráadásul gyerekeknek, akiknek minden reakciójuk igaz. Persze amikor hétvégeken három előadást játszom egymás után, az óriási koncentrációt és energiát követel, de nagyon élvezem.

És nemcsak színészileg, de fizikailag is nagyon megterhelő.
J. L.: Ezért is kezdtem el edzeni. Egyrészt, hogy végig bírjam az ilyen napokat, másrészt pedig hogy esztétikailag is beleférjek Maugli szerepébe. Vagyok annyira hiú, hogy magam miatt is folytassam az edzéseket, és bár eleinte nehéz volt, mára az életem részévé vált.

Kell is a plusz energia, hiszen az előző évadban több előadásban játszottál, mint valaha.
J. L.: A múlt évadom nagyon jól sikerült, nyolc bemutatóm volt, a vígszínházi premierek mellett kettő a Pinceszínházban, nyáron egy az Átriumban, és mellette forgattam a Barátok köztben, ami szintén intenzív munka.

Nem volt elég a színház, hogy a sorozatszereplést is elvállaltad?
J. L.: Nagyon szerettem volna forgatni és megörültem a lehetőségnek. Sajnos a fiataloknak kevés a lehetőségük arra, hogy rendszeresen kamera előtt legyenek. Az egyetem alatt sok vizsgafilmben sze­re­pel­tem, volt alkalmam Makk Károllyal is dolgozni, így nem volt kérdés, hogy vállalom-e.

Azon sem gondolkodtál, hogy a színházi munka mellett ez esetleg nem jó irányba visz?
J. L.: Ugyanolyan feladatnak tekintem ezt is, mint a színházi munkáimat, azzal a különbséggel, hogy itt már gyakran kora reggel kezdek, és így is a legjobbat kell nyújtanom. Voltak emiatt nagyon intenzív napjaim, most nem is nagyon tudok mit kezdeni ezzel a két hét szabadsággal, ami így nyár végén rám szakadt.

A rengeteg munka lehet az oka, hogy manapság úgy mesélsz a 6 évvel ezelőtti kezdésről, mintha ezer év telt volna el azóta?
J. L.: Sokkal több ez, mint 6 év, hiszen 14 éves koromban kezdtem a színjátszást, szavalóversenyeken vettem részt, és az érettségi után a beregszászi színháznál töltöttem egy évet, ahol mindenfélét csináltam amellett, hogy két előadásban szerepeltem. Most nagyon hálás vagyok azért, hogy a Víg mellett több helyen is játszhatom, mert nagyon jó új kollégákkal, más helyzetekkel találkozni, hogy új impulzusok érjenek. Tavaly például a Rákospalotai Javítóintézetben játszottam egy előadásban Schwechtje Misi rendezésében, többek közt Börcsök Enikővel. Nagyon nagy élmény volt az is, hogy a Pinceszínházban két főszerepet is eljátszhattam, telt házak előtt, az Átriumban Az Őrült Nők Ketrecéről nem is beszélve, ahol megint nagyon sokat tanultam a kollégáktól, akik rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött egészen pontosan látják a szakmát. Azt hiszem, én is másképp látom már a dolgokat, mint a kezdetekkor.
hirdetés

Mi változott benned?
J. L.: Talán az, hogy mostanra már az olvasópróbán tudom, jó lesz-e nekem az a munka vagy sem. És ha azt érzem, igen, akkor megnyugszom, és száz százalékig tudok koncentrálni a feladatra. Jobban átlátom már a szakmát is, hiszen az évek során játszottam nagyokat és kicsiket is, ami szerintem így van rendjén.
Az Őrült Nők Ketrece kapcsán a médiareakciótól sem görcsöltél be?
J. L.: Egyáltalán nem. Színész vagyok, az a dolgom, hogy ellássam a feladatom az adott előadásban, aztán a nézők beülnek, és estéről estére eldöntik, jól végzem-e a munkám. Nekem ez a legfontosabb.

Épp elég, hogy ilyen maximalista vagy magaddal szemben.
J. L.: Ha valamit elkezdek, azt nem hagyom félbe. Az edzés is ilyen, és ott van például a futás, amit korábban nem szerettem. De aztán tavaly megnyertük váltóban a Fut a színház maratont, ami annyira sok energiát adott, hogy idén is el akarok indulni, és talán később hosszabb távot is vállalok. Nagyon hálás vagyok azért, hogy játszhatok, forgathatok, sportolhatok, vagyis minden olyan belefér az életembe, amit szeretek. És semmire nem szoktam nemet mondani. Persze átgondolok mindent, de azt hiszem, huszonhét évesen sok mindent el kell vállalnom, hogy fejlődjek. A sorozattól is nagyon sokat kaptam, és nyilván nagyon jóleső érzés, ha odajönnek hozzám az emberek, és gratulálnak. Nagyon sok levelet is kapok, nemcsak a sorozat, de a színházi szerepeim kapcsán is. Van, hogy nagyon rossz lelki állapotomban találnak meg ezek az üzenetek, és segítenek kilábalni a bajból. Egy hölgy például azt írta nemrég, hogy mennyire példaértékű manapság, hogy a megfeszített munkám mellett rendszeresen sportolok, és ez sok erőt adott.

Meséltél arról, hogy minden évben írsz egy listát a vágyaidról. Hogy áll az ez évi mérleg?
J. L.: Nyolcvan százalékban már teljesült. És remélem, a többi tervem is úgy alakul, ahogy szeretném. Ebben az évadban például szeretnék egy kicsit több időt fordítani magamra, a magánéletemre. A Magyar Dal Napjára készülünk egy esttel Eszenyi Enikővel, és Alföldi Robival csináljuk majd a Julius Caesart. Mellette pedig forgatok, játszom 12 futó darabban, folytatódik a két pinceszínházi előadás és Az Őrült Nők Ketrece is. És még egy menhelyről örökbe fogadott kutyát is nevelek. De ha mégis jön valamilyen új feladat, annak azért nagyon fogok örülni.









vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor