Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Páros interjú
Párosan szép az opera
2014-09. szám / P. Á.

Két fiatal, kimagaslóan tehetséges művészt láthatunk ősztől talán még a korábbiaknál is gyakrabban az Operaház, illetve az Erkel Színház előadásaiban. Mindketten operaénekesek és komoly sikereket értek el Európa nagy operaszínpadain, de rendszeresen örülhetett nekik a budapesti közönség is.
Páros interjúnkban Hajnóczy Júliával és Brickner Szabolccsal beszélgettünk, akik a színpadon gyakran sze­rel­me­sek, az életben pedig mindig, hiszen nem titkoltan, boldog házasok.

Éveken át Németország, Svájc, Ausztria közönsége mellett a hazai operabarátokat is elkápráztatta különleges tehetségével, végül a szíve a Magyar Állami Operaházhoz húzta. Juliska, Júlia, Pamina, Mar­zel­line, Susanna, hogy csak néhány szerepét említsük. Mi mindenben láthatjuk az előttünk álló szezonban?
H. J.: Csodás női főszerepeket énekelhetek idén is: Adinát a Szerelmi bájitalból, Paminát A varázsfuvolából és Susannát a Figaro há­zas­sá­gá­ból. Az első két operában egyébként a férjem lesz a partnerem. A varázsfuvolát már harmadik rendezésben énekelhetjük együtt, a Sze­rel­mi bájitalt viszont először, ami több szempontból is különleges, egyrészt rengeteg duettünk lesz, másrészt itt csak a darab végére válunk egy párrá, az elején teljesen hűvös, elutasító vagyok. Susanna szerepe kezdettől óriási kedvencem, úgy érzem, mind hangilag, mind karakterben abszolút azonosulni tudok vele. A felsorolt operákon kívül koncerteken hallhat a közönség: többek között egy Szabolccsal közös dalesten az Operaház Székely Bertalan termében. Szeretném kiemelni Mozart: c-moll miséjét is, amelyet a Zeneakadémián fogok énekelni a hangverseny karmestere Vásáry Tamás lesz. Vele mindig ünnep együtt muzsikálni, már nagyon várom!

Férjével rendszeresen szerepelnek együtt az Operaházban, szerelmes dalokból is válogattak egy estére valót a Zeneakadémián. Milyen érzés szerelmesként állni a párjával szemben az operaszínpadon?
H. J.: Nagyszerű érzés vele színpadon állni, mert nem csak a muzikalitása, hangja van rám minden alkalommal nagy hatással, hanem a színpadon kimutatott szenvedélye is. Csodálatos, hogy ezt velem osztja meg ezeken az előadásokon. Másrészt, jó érzés, hogy végig drukkolunk egymásnak, egészen közelről.

Ahogy a felesége, úgy az Ön művészi útja is Európa nagy operaházai felé kanyarodott, miközben a budapesti operában is fellépett. Miközben Európa rangos operaházai között ingázott, nem mellékesen első magyarként megnyerte a Queen Elisabeth Énekversenyt Belgiumban. Melyik budapesti előadásban érezte eddig a legjobban magát, és miért?
B. Sz.: Minden évben énekeltem itthon az operában, amit persze korántsem volt egyszerű egyeztetni a külföldi szerepléseimmel. Számomra fontos, hogy itthon is, és külföldön is úgymond mozgásban maradjak. A legkedvesebb szerepem Nemorino volt a Szerelmi bájitalból azért is, mert ezzel a szereppel debütáltam, és úgy érzem, nagyon illik hozzám, úgyhogy örülök, hogy nyolc év után újra elénekelhetem. Rendkívül hálás szerep.
hirdetés


Októberben Donizetti Szerelmi bájital című operájában Neromino bőrébe bújik, az év utolsó hónapjában pedig A varázsfuvola Taminóját fogja énekelni. Mit gondol erről a két fiatalemberről? Melyik mitől izgalmas, és mit mond a mai operaszerető közönségnek?
B. Sz.: Nemorino is, Tamino is szakmailag igen nagy kihívást jelent minden tenorista számára. A két karakter azonban jelentősen eltér egymástól. Nemorino egyszerű, félénk, naiv, falusi fiú, aki tele van vággyal és szerelemmel Adina iránt. Egyáltalán nem mondható hősnek, de a végén mégis elnyeri Adina szerelmét, nem bátorságának, hanem tisztaságának, jólelkűségének köszönhetően. Vele szemben Tamino nemes, bátor, kalandra termett királyfi, aki szerelembe esik, és párját az isteni erények próbatételei által szerezheti meg, és ezáltal fog megdicsőülni az opera végére. Míg Donizetti muzsikája a Szerelmi bájitalban tipikusan olasz, dallamos, fülbemászó zenére épül, addig Mozartnál a tökéletes formaérzék az alap, a komoly bécsi klasszika. A varázsfuvola egyáltalán nem vígopera, Nemorino és Adina párharca viszont teljesen az. A két figura különbözősége szerintem jól ábrázolja két teljesen más felfogású nemzet karakterét, az olaszok csupa szív romantikus és a németek jelképekkel teli, erkölcsökre és erényekre épülő világát.

Dióhéj 1.
Hajnóczy Júlia a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett énekművészi, valamint operaénekesi diplomát. Tanárai Gulyás Dénes és Kovalik Balázs voltak. Augsburgban szerzett mesterdiplomát. 2003-ban Vigh Andreával Gramofon díjat kapott, 2004-ben a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lemeze, amelyen szólistaként működött közre, a MIDEM klasszikus zenei különdíját nyerte el.


Dióhéj 2.
Brickner Szabolcs a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián szerzett klarinétművész, majd énekművészi diplomát. Tanulmányait az augsburgi Hochschule für Musik mesterosztályában folytatta, ahol 2008-ban a Németországban elérhető legmagasabb rangú diplomát kapta meg. A Székely Mihály és a Simándy József Országos Énekverseny győztese, a Ferruccio Tagliavini Nemzetközi Énekverseny második helyezettje. Külföldön a Bayerische Staatsoper, az Oper Frankfurt, valamint a Nationaltheater Weimar vendégszólistája.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor