Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A rendező személye perdöntő
2014-11. szám / Bóta Gábor

Szirtes Tamás Primadonnák címmel a Játékszínben új produkciót rendez, melyben Shakespeare-szövegek is elhangzanak.
Azok, amiket a Játékszínben rendezel, általában szerepdarabok, ju­ta­lom­já­té­kot jelentenek. Ilyenkor a színészek számára keresed a víg­já­té­ko­kat, bohózatokat, vagy ezekhez a színészeket?
Sz. T.: Az utolsó darab, amit a Játékszínben rendeztem, az És már sen­ki sem és a mostani, a Primadonnák, erősen „rendezőigényes” pro­duk­ciók. Agatha Christie krimije tíz ember nagyon összehangolt, meg­kom­po­nált mozgását, együttlélegzését igényli, sokszor koreografáltan, zenére. Ehhez mindenképpen erős rendezői vízió szükséges. Ren­de­zői igényesség szempontjából ugyanilyen a Primadonnák is, bár a műfaja teljesen más. Fergeteges bohózat és lírai vígjáték elegye. Rend­kí­vül érdekes, sajátos darab. Sokkal értékesebbnek találom, mint amilyen eddig a közvélekedés volt róla. Ken Ludwig amerikai szerző, nagy Shakespeare-rajongó vette a Vízkereszt, vagy amit akartok sze­rep­lőit, megtartotta a karaktereket, de kiemelte őket a Shakes­peare-mű történetéből, és írt rájuk egy, az ötvenes évek Amerikájában játszódó komédiát. A nagy ötlet az, hogy mindez a Vízkereszt szereplőivel történik. Túl ezen Shakespeare Vízkeresztje folyamatosan jelen van a darabban, át- meg átszövi, és végül egy tízperces változatában bemutatásra is kerül.

Shakespeare szövegével?
Sz. T.: Igen, Shakespeare-szöveggel. Közismert, hogy Tom Stoppard megírta a Hamletet tizenöt percben. Talán ennek a mintájára a Primadonnákban a Vízkeresztet láthatjuk tíz percben. Stoppardnál is kizárólag eredeti Shakespeare-sorok hangzanak el. A „Hamlet tizenöt percben” paródiája a darabnak, a mi Vízkeresztünkben pedig megszólal az eredeti mű. Különösen érdekes az is, hogy a shakespeare-i viszonyok és szituációk átszövik a modern történetet.

De azért Ray Cooney vagy Neil Simon vígjátékai, amikből igazán sokat rendeztél, inkább szerepdarabok.
Sz. T.: Azok talán inkább, de hát műfajtól és stílustól függetlenül kijelenthető, hogy a rendező személye a modern színházban perdöntő. A színházak arculatát közel száz éve elsősorban és markánsan a rendezők határozzák meg. Bár a produkció közepén a színész áll, de azért a színház szellemi légköre, aurája, a világnézete rendezőktől függ.

Valaha sok Shakespeare-t rendeztél. Most is szeretnél, csak úgy gondolod, hogy ezekre nem lenne elég közönség, vagy már nem is érdekel?
Sz. T.: A szakmai életem első húsz esztendeje kétségkívül Shakespeare jegyében telt. Rendkívüli hatást gyakorolt az egész színházi világlátásomra. Mindannak, amit a színházról tudok, a jelentős részét Shakespeare-darabokból tudom. Változatlanul szeretem, tisztelem, és keresem az alkalmat, hogy Shakespeare-t rendezhessek.

Na de hát van egy színházad! Ott ez már lehetetlen? Olyan már a profil, hogy ha akárcsak ötévenként „becsúsztatnál” egy Shakespeare-darabot, arra már nem menne be a közönség?
Sz. T.: Szerintem, ami jó, arra a közönség bejön, csalhatatlan a szimata. Ezúttal inkább arról van szó, hogy a zenés színjátszáshoz másfajta képzettségű és képességű művészek kellenek. A zenés színházban hatalmas a fizikai követelmény a színészekkel szemben, mind az éneklés, mind a tánc terén. Általában két ilyen erős szakmai igény mellett kevesen rendelkeznek ezzel egyenrangú prózai színészi tapasztalattal. Így aztán Shakespeare-szerepeket csak kevesen tudnának eljátszani. Másfajta színészi kultúra kell a Shakespeare-darabokhoz. Természetesen vannak átfedések és a Madách Színházban is van néhány olyan kiváló színész, aki alkalmas lenne erre, de a Shakespeare-művekhez mindig nagy létszámú, azonos játékkultúrájú társulat kell. Bármely darabjáról legyen szó, legalább nyolc-tíz, tökéletes prózai fegyverzettel rendelkező, kiváló színész szükséges hozzá.
hirdetés

Neked kvázi társulatod van, nincsenek státusban lévő színészeid. Vagyis ugyanúgy, ahogy zenés produkciókra szerződtetsz „számlázó” színészeket, ezt Shakespeare-művekhez is megtehetnéd.
Sz. T.: Igen, elvileg ez lehetséges. De azért a Madách Színházban jelenleg is van társulat. Igaz, hogy ezek a művészek nem munkaviszonyban, hanem szerződési megbízással vannak nálunk, de a Madách Színházhoz tartoznak. És a társulat szakadatlanul bővül, olyan művészekkel, akik a Madách Színháznak fogadtak hűséget. Velük szemben kötelezettségeim vannak. Elsősorban nekik kell munkát adnom.

Futnak azért nálatok prózai darabok is, bár sokkal kevesebbszer, mint a zenések. Általában havonta mindössze egyszer-kétszer. Ez miért van így?
Sz. T.: Az a helyzet, hogy kinőttük az épületünket. Hatalmas repertoárral rendelkezünk, 26 produkciónk van a gyerekdarabokkal együtt, ami az évad végére felmegy 29-re. Tulajdonképpen az operaházak rendelkeznek ilyen méretű repertoárral. Ennek kialakult az üzemelési rendje. A nagy musicalek beépítése és a díszletek lebontása mindig legalább 2-2 napot vesz igénybe. Szükség van tehát olyan kis darabokra, amiket a nagy, zenés átállások között tudunk játszani, mert azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy átállásonként 2-2 napra bezárjuk a színházat.

A prózai produkciókból nem mehetnének ugyanúgy nagyobb blokkok, mint a musicalekből?
Sz. T.: Ebben az évadban jelentős újítást hajtottunk végre a műsorrendben. Megalkottuk a Zenés Madách Naptárt, október első napjaiban kiírtuk a teljes szezon zenés előadásait. Nálunk már lehet jegyet venni júniusra, júliusra is, sőt, júliusra a Mamma Mia!-ra már el is fogytak a jegyek. Tehát egy évre előre meghirdetjük a műsorunkat ugyanúgy, mint a világ nagy operaházai. Ez igen komoly szervezést igényel. Logikusan kérdezted, hogy lényegesen többet játszhatnánk a prózai darabjainkat. Erre az évadra szerződést kötöttünk a RaM Colosseummal, és a Páratlan páros 1, 2-t, az 1x3-at meg a Csoportterápiát ott játsszuk ötös blokkokban. A blokkszerű játékmódnak gazdasági szempontból sok előnye van, lényegesen kevesebb a szállítás és a fizikai munka, és könnyebb kiadni a dolgozók szabadnapjait.

Ami most a Madáchban történik, maximálisan megfelel a te művészi igényeidnek?
Sz. T.: Nagyon boldog vagyok a Madách jelenlegi helyzetével, a nézői érdeklődésével és a kritikai fogadtatással egyaránt. Azt gondolom, hogy igen erős tízéves építkezés van mögöttünk, mára jól „megtanultuk a zenés színházat”. Ugyanakkor nagyon sok még a feladat. Részben ezek tökéletesítése és részben számtalan egyéb, nagy horderejű művészi tervem is van.

Éspedig?
Sz. T.: Ezt nem mondom el az interjú végén. Majd külön, egy következő nagy interjú elején elmesélem.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor