Interjú
20. századi zene barokk szerkezetben és néhány csemege
2014-05. szám / Pavlovics Ágota
Richard Strauss születésének 150. évfordulóján fesztivált rendezett az Opera. Az eseménysorozatot, amelyen a szerző hat művét tűzték műsorra, Az árnyék nélküli asszony magyarországi bemutatója nyitotta. A zenei élet a rendkívüli komponistát és műveit ünnepli, ám úgy tűnik, annyi
operájával, amennyit a budapesti dalszínház műsorára tűzött, a világ egyetlen más operaháza sem büszkélkedhet. Anger Ferenccel, a Magyar Állami Operaház művészeti igazgatójával zenei ínyencségekről beszélgettünk.
A nemrég az Ön rendezésében bemutatott Ariadnét máris egy újabb, ritkán játszott Strauss-opera, Az árnyék nélküli asszony követi. Ön mit tart róla? Filozofikus költemény, lélektani dráma, esetleg misztikus mese?
A. F.: Bármelyik lehet a háromból, de most – ha megengedi – nem erről beszélnék a művel kapcsolatban. A legfontosabbnak ugyanis azt tartom, hogy sor került a bemutatóra, és hogy Strauss operáit immár folyamatosan repertoáron tartjuk. Tény, hogy mindenki készül az évfordulóra, de a világ operaházainak honlapjait böngészve láthatjuk, hogy egyedülálló az a kínálat, amit a Magyar Állami Operaház ad. A két hétre tervezett Strauss150 Fesztivál keretén belül hat operát és egy koncertet hallhat a közönség, köztük a mester legösszetettebb, legfilozofikusabb művét, Az árnyék_nélküli asszonyt Szikora János rendezésében. A karmester Halász Péter, a főbb szerepeket pedig olyan nagyszerű énekesek interpretálják, mint Kovácsházi István, Sümegi Eszter, Heiko Trinsinger, Rálik Szilvia és Komlósi Ildikó, aki novemberben a New York-i Metropolitanben debütált e darabban.
Június 22-én mutatják be Gluck Íphigeneia Tauriszban című operáját német nyelven, magyar és angol felirattal.
A. F.: A júniusi hőségben ezt a nem túl vidám, vérrel alaposan átitatott görög sorstragédiát mutatjuk be Alföldi Róbert rendezésében. Egyébként ez az előadás is kapcsolódik Richard Strausshoz, mert egy ritka, általa átdolgozott, német nyelvű változatot fogunk játszani. A barokkot és Gluckot kedvelő közönség igazi zenei csemegét fog kapni. Tekintve, hogy Strauss a késő romantikának megfelelő sűrítéssel élt, a barokkhoz és Gluck szerkesztéséhez szokott fül intenzívebbnek fogja hallani ezt a muzsikát. A karmester a barokk zene tudora, Vashegyi György lesz, és operaházban éneklő, tehetséges fiatal generáció képviselői közül Gál Gabi, Wierdl Eszter, Megyesi Zoltán, Haja Zsolt és Szegedi Csaba lép színpadra.
| hirdetés
 |
|
Mindkét opera a ritkán játszott művek sorába tartozik. Mit gondol, miért?
A. F.: Hogy nálunk ritkán játszott művek ezek, annak – mondhatni – prózai oka van. Az Opera folyamatosan szélesíti a repertoárját és mindig volt igény az alapvetően nem a slágeroperák kategóriájába tartozó művek bemutatásra is. A törzsrepertoáron túl azonban akkora merítésből szemezgethetünk, hogy ezer év is kevés lenne ahhoz, hogy újabb és újabb ritkaságokat tárjunk a közönség elé. Az operatörténet úgy harmincezer operát tart számon… Ráadásul a hatalmas operairodalom darabjainak jelentős százaléka nem a romantikában született, hanem azt megelőzően, illetve a 20. században. Annyi fantasztikus zene van, hogy még a nagyszerű Richard Strauss és Gluck művei is csak ritkán kerülhetnek sorra. A törzsrepertoár száma meghatározható 50–100, esetleg 120 műben, élénk érdeklődésre pedig újabb több száz tarthat számot.
Az Opera következő évadjának egyik különleges bemutatója egy Vivaldi-opera lesz, a Farnace. Mit tudunk róla?
A. F.: Vivaldi Farnace című operáját Csipkerózsika-álmából ébresztjük fel. Jövő júniusban magyarországi bemutatót tartunk az Erkel Színházban. Az operának nincs kritikai kiadása, partitúrája, ezért a torinói könyvtárban őrzött, két példányban meglévő kézirat lesz az alap, amelyből dolgozni fogunk. Németh Pál állítja össze a kottaanyagot. Vivaldi művéből van ugyan két felvétel, az egyik Jordi Savall, a másik Diego Fasolis nevéhez fűződik, de mi szeretnék elkészíteni a saját változatunkat. A két felvétel a két eredeti kéziratot – egyik az egyiket, másik a másikat – használta. Számomra igen nagy öröm, hogy megrendezhetem ezt a különleges darabot. Vivaldi műve illeszkedik barokk sorozatunkba, hiszen célunk, hogy minden évadot barokk-bemutatóval zárunk, tavaly játszottuk Rameau Hippolütosz és Aricia című operáját, idén a Gluck-művet tűztük műsorra.
A 2014-15-ös évad egy másik és egészen másféle különlegességgel is szolgál majd, nevezetesen Igor Sztravinszkij The Rake’s Progress – magyarra nehezen fordítható – című három felvonásos operájával.
A. F.: A kéjenc útja címet választottuk, bár elgondolkoztunk azon is – éppen a nehezen fordíthatóság miatt –, hogy meghagyjuk az eredeti címet. A kéjenc útja Sztravinszkij fő műve, a 20. század egyik legizgalmasabb zenéje, amit William Hogarth azonos című rézmetszetsorozata, a The Rake’s Progress ihletett. A szereplőknek beszélő nevük van, például a főhősé Tom Rakewell, azaz „Jólzüllött” Tamás. Az opera az ő tragikus életútját, erkölcsi, szellemi és fizikai leépülését követi végig pszichológiai igényű lélekábrázolással. Nem vagyok a szó professzionális értelmében zenetudós, hiszen rendező vagyok, de szerintem Sztravinszkij olyan zenét írt, mint egy barokk opera. Amikor ezt a muzsikát hallgatom, „barokk hangulatom” támad, a csembalóhang, az áriák egymásutánisága a kötött barokk szerkezetet idézi, Sztravinszkij ezt ültette át a 20. század zenéjébe. Ez a kettőség roppant érdekes. Ugyanakkor az opera témája legalább ennyire figyelemre méltó és aktuális. Arról szól, hogy soha nem vagyunk elégedettek a helyzetünkkel, folyton ki akarunk törni abból, amiben vagyunk. Kérdés, hogy azt sem vesszük észre, ha éppen boldogok vagyunk? Nem látjuk, hogy a kitörés, a folyamatos előretartás nem mindig fejlődés? Hogy olykor inkább egy száguldó gyorsvonatra hasonlít, amit teszünk, amely éppen a szakadék felé rohan? Egyáltalán nem biztos, hogy amiben vagyunk, az boldogtalanság, és ahova vágyunk, az a boldogság. Úgy is fogalmazhatok, hogy ez az opera tanmese. Annuska szerepében a fiatal ausztrál szoprán, Eleanor Lyons mutatkozik be Magyarországon. Talán mondanom sem kell, mekkora boldogság számomra, hogy ezt az operát is én fogom rendezni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
