Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Jegyzet
Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiválja
2015-07. szám / Bóta Gábor

Ferde utakon jár a hatalom a románok jelentős nemzeti dámájában, az elő-abszurd szerzőnek számító Caragiale Az elveszett levél című művében. Zűrzavaros, átláthatatlan, kiszámíthatatlan ez a hatalom.
Sorin Militaru torzpofák, karikaturisztikus figurák sorát teszi a szín­pad­ra a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával. Bátran használ bohózati, nyers, harsány elemeket, kaján élvezettel alkalmaz helyzetkomikumot is. A kompromittáló levél megszerzése miatt felbolydul, feje tetejére áll az egész világ. Mindenki lót-fut, tébolyultan rohangászik, és közben önkéntelenül is lelepleződik. Korrupció, hazugság, politikai önkény uralkodik, hogy választási csalásokról, megvesztegetésről, szemenszedett hazugságról, a szavazók szántszándékos megvezetéséről, a cél érdekében bárki letiprásáról már ne is beszéljek. Az első részben túl sok az üresnek tűnő, gördülékenyen működő, bohózati elem, ez már kissé fárasztó. Rengeteg a helyi utalás, amit mi nem eléggé értünk. Aztán a választási kampány hajrájában összesűrűsödik az előadás, a hajtépő veszekedések, a fennköltnek szánt, sunyin álságos korteskedő beszédek, a verekedésbe torkolló hazugságáradatok és aljas manipulációk dermesztően hatnak.
Nyilván nem véletlen, hogy több produkció a hatalom témájával foglalkozott. Matei Visniec drámájának már a címe is beszédes. III. Richard betiltva. Megjelenik benne egy korlátlan hatalmú, torzult lélek, maga Sztálin, aki abszolút élet-halál ura. Az Újvidéki Színház előadásában a főhős a színházművészet egyik óriása, Meyerhold, aki dolgozni, rendezni, alkotni próbál az őt mindinkább satuként szorító hatalom elviselhetetlen körülményei között. A III. Richardot színpadra állítva igyekszik beszélni a zsarnokság természetrajzáról. Először csak rábeszéléssel akarják befolyásolni a rendezését, aztán már következik a nyílt verbális és valóságos agresszió, a börtön és végül a megöletése. Balázs Áron megrendítő alakításában roppant formátumos, gerinces embert játszik, aki az alkotás lázában ég. Tántoríthatatlanul ábrázolni akarja a korát. Anca Bradu rendező köré szervezi csúszó-mászó, talpnyaló akarnokok hadát.
A Sepsiszentgyörgyi M-Stúdió az egyetlen hivatásos mozgásszínházi társulat Erdélyben. Kampf, vagyis Harc című produkciója, a maga sajátos formanyelvén, összeütközések sorozatát mutatja. Egymásba áttekergő, összefüggő etűdök ezek, melyek arról szólnak hihetetlen intenzitással, bámulatos energiával, abszurdba hajló mozgásnyelvvel, hogy emberek hogyan igyekeznek uralni másokat, és ők pedig hogy próbálnak ellenállni, vagy akár önként behódolni. Széles a skála, a durva hatalmi harctól a szintén rémisztően eldurvulni képes magánéleti játszmákig.
Magánéleti játszmák sorából áll Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettje is. Táborosi Margaréta az Újvidéki Színházban friss szem­lé­let­tel, üde pimaszsággal, elementárisan pikírt humorral közelített hoz­zá. A magánéleti játszmák olykor mintha életre-halálra történnének, már-már tragédiával fenyegetve. Ami persze aztán visszájára fordul, naná, hogy lesz boldog vég, de azért érződik, hogy a hiúság, a nagy­ravágyás és ennek érdekében mások akaratának semmibevétele örökkön-örökké meghatározó probléma lesz. A primadonnát, Sylviát adó Béres Márta alakításában hangsúlyosan jelen van a fájdalom, de ez kitörő örömmel, felvillanyozó temperamentummal, életszeretettel párosul. No meg vonzó nőiséggel, rafináltan fortélyos erotikával. A fér­fiak el is játsszák a fenntartásnélküli odaadást, pincsikutyaként kö­rül­ra­jong­ják, megteremtve az orfeum fülledten erotikus légkörét. Grecsó Zoltán koreográfiája temperamentumos, fölhevült, groteszken komikus, és közben mégsem igényel különösebb tánctudást. A szereplők ugyanis általában nincsenek birtokában annak a tánctudásnak, amit az operett műfaja igényelne. Ahogy jobbára annak az énektudásnak sem. Rendkívül élvezetesen játszanak viszont, és ezzel már-már euforikus állapotba juttatják a közönséget.
hirdetés

Örömszínház Gál Tamás egyszemélyes produkciója, a Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon című produkció. A szlovákiai Csavar Színház színeiben nem először jelentkezik egyszemélyes előadással, egy ihletett hegedűs, ezúttal Mester László társaságában. A nagyidai cigányok, a Hogyan ettem kutyát? vagy éppen A helység kalapácsa esetében is hasonló volt a módszere, mint ezúttal. Pazar beleélő képességgel, ízesen mesél. Némi hangszínváltással, a mimika, a gesztusok megváltoztatásával egyik szerepből a másikba a pillanat tört része alatt képes bújni. Mindehhez fanyar, kaján humora van, és remek improvizációs készsége. Biztos érzékkel használ harsány vásári elemeket, de a finom líra iránt ugyanilyen fogékony.
A Kassai Thália Színház Rükverc című produkciójának főszereplőjeként, Vidra Zsoltként is őt láthattuk. Amikor néhány évvel ezelőtt a Kamrában, Máté Gábor rendezésében, megtartották a darab ősbemutatóját, azért is ment revelációszámba, mert kevesen beszéltek olyan húsba vágón a rendszerváltás veszteseiről, és nem feltétlenül egyenes gerincű, gyakran becstelen nyerteseiről, mint Kerékgyártó István, aki először regényformában írta meg a témát. Maradt is benne némi epikusság, jelenetekre való szétesettség, a kassai változat hosszabb, olykor elnyújtottabb is, mint a pesti verzió. Ugyanakkor erőteljes, mert hiteles figurák tömkelege sorjázik, ezúttal is egy-egy színész több szerepet játszik, hiszen hatvannál több alak látható a deszkákon. Megelevenedő életképek hömpölyögnek egymásba. Attól Rükverc a darab címe, hogy először egy hajléktalan meztelen holttestét látjuk, aki fölött a rendőrök cinikus érzéketlenséggel helyszínelnek. Aztán fokozatosan visszafelé haladunk az időben, míg eljutunk csecsemőkoráig, amikor szépreményű babának számít, a szülei bíznak benne, hogy jóval többre viszi, mint ők. És ez kezdetben így is néz ki, de a rendszerváltás után, mint sokakat, őt is kisemmizik, egyre lehetetlenebbé teszik. Gál Tamás megrázóan alakít egy olyan embert, aki először hisz abban, hogy sorsa akár egy csapásra fényesre fordul, majd amikor kisemmizik, igyekszik bízni abban, hogy kikecmereg a gödörből. Végül pedig mosdatlanságtól bűzlő hajléktalanként már olyan, mint egy becketti véglény. Czajlik József megrendítő rendezése jellegzetes fazonokat vonultat fel, balekokat, áldozatokat, cinikussá vált hitehagyottakat és náluk is cinikusabb, gusztustalan, ridegen üres élősködőket.



vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor