Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Mindig a tartalék érdekel
2015-09. szám / Bóta Gábor

Verebes István a Hello, Dolly! című musicalt rendezi a Turay Ida Színházban. Azt mondja, főleg a prózai részek érdeklik, nem hülyeség a darab, tud egy velős történet lenni.

A Mágnás Miska felújításával nagyszínpadon nagyoperettet rendeztél a Budapesti Operettszínházban. Most viszont egy díszes kiállítású mu­si­calt kis színpadra kell tenned a Helló, Dolly! esetében a Turay Ida Szín­házban.
V. I.: Azt kellett megoldani a szövegben, és gondolom, az én agyam­ban is, hogy ez kamara-előadás legyen. A prózai rész lett számomra fontos, tehát a történet, már csak azért is, mert ebben a színházban szükséges a színészeket egy másfajta, általam gyakorolt szí­nész­tech­ni­kára rászoktatni.

Ezzel finoman azt akarod mondani, hogy van egy bevett játékstílus, ami neked nem nagyon tetszik, és te szeretnél valami mást?
V. I.: Én nem azt mondom, hogy nem tetszik, azt mondom, hogy sok olyan színház van, amelyikben nincs mindig arra lehetőség, hogy a leggyakorlottabb rendezőkkel dol­goz­za­nak. Ezekben gyakran nem pontos, nem tüzetes, nem eléggé kimunkált a színjátszás. És engem mindig a tartalék érdekel. Most nagyon jó képességű fiatal színészekkel dolgozom. Sokkal szívesebben dolgozom gyakorlatlan színészekkel, akiknél el lehet érni, hogy ma jobban játsszanak, mint tegnap, mint elismert, nagy sztárokkal.

Ez történt már akkor is, amikor Nyíregyházán igazgató voltál? Többen azt hitték, hogy majd viszed Pestről a haverjaidat, és nem ez történt, hanem a helyi erőkből hoztad ki, amit lehetett.
V. I.: Nem volt célom, hogy híveket vigyek, mert ezt a gyakorlatot én nem szeretem. Sokkal nagyobb kaland például meggyőzni a Turay Ida Színház színészeit arról, hogy úgy dolgozzanak, ahogy én szeretek, mint huszonhatodjára együttműködni valakivel, akit már kívülről ismerek, és unok. A munkának egyik legélvezetesebb része, hogy én Détár Enikőt egy jó színésznőnek véltem, de mindig meglepődöm, hogy valaki mennyi mindent tud már. Bánsági Ildikóról például tudtam, hogy baromi jó színésznő, de amikor Szolnokon dolgoztam vele, elájultam attól, hogy mennyivel több, mint húsz évvel ezelőtt, amikor a Vígben dolgoztam vele. Enikőnek pedig nagyon való a szerep, és kiválóan dolgozik. Ez egy külön élvezet. De egyáltalán, a kondíciók abszolút kiválóak, kicsit alá van árazva ez az utazó társulat, amelynek sok-sok vidéki előadása van. Nagyon szervezett az egész. Minden problémát azonnal megoldanak, nagy gya­kor­la­tuk van abban, hogyan lehetne még gördülékenyebben dolgozni. Jól érzem magam ott. Arról nem is beszélve, hogy a Józsefvárosnak van egy sajátos levegője. Kinn ülnek az utcán az emberek, kedvesek, nem támadóan szólítanak meg, hanem beszélgetnek. És azt hiszem, hogy ez a színház közelebb van a saját közönségéhez, mint sok olyan színház, amelyik elveszteni látszik a nézőit.

Azt mondtad, hogy a produkciónak a prózai része érdekel a leginkább, de azért ebben a darabban a slágerek kiemelten fontosak.
V. I.: Persze, persze. Magam írtam a dalszövegeket. Nem a G.. Dénes György-félét használjuk, mert a jogörökössel nagyon nehéz megegyezni. Sajnálatos, hogy Zsüti szövegei ma már ritkán kerülnek színpadra, szinte mindenki riad a fiától. Így megírtam 13 dalszöveget. Zsüti nagy slágereket írt, én pedig megpróbáltam a helyzeteket értelmezve nem betétdalokat, hanem kommentárokat írni. Ez is valamennyire talán segít, de ez nyilvánvalóan egy kaland. Például a darab második felvonása nagyon hasonlít a Bál a Savoyban című operett második felvonására. Abban is egy mulatóban vagyunk, és szintén két szeparé közt van a konfliktus. Számomra érdekesebb egy ilyen vígjátéki helyzet annál, mint hogy a produkciót feltuningoljam nagy táncképekkel. Lesznek azok is, mert remek a koreográfus. De engem jobban érdekel a színészek egymásra figyelése. Nem hülyeség a darab. Arról szól, hogy van egy nő, aki felszabadul az özvegységéből, és azt mondja, hogy boldognak csak szabadon lehet lenni. A boldogságnak követelménye a szabadság. És a házasságközvetítéssel felszabadít mindenkit a maga görcsei, gátlásai alól. Megkavarja a dolgokat. Amikor pedig tényleg felszabadul mindenki, akkor mindenki boldog lesz. Ez egy jó, velős történet is tud lenni. Nem azt mondom, hogy a mélyrétegekbe hatol, de van értelme, meg lehet rajzolni egy sorsvonalat.
hirdetés

Neked ilyen felszabadulás volt, hogy elmentél Budapestről messzire, Zalaegerszeg mellé lakni?
V. I.: A Budapesten élés terápiája, hogy elmegyek innen haza, ahol nyugalom és csend van. Pest nyüzsgéséből, agressziójából nem lehet kiszabadulni. Az lehetetlenség, még akkor is, ha az én koromban már van valami gyakorlatom abban, hogy izoláljam magam. De Pest azért akkor is ott van. Ha olyanok a színházi körülmények, ha a kondíciók adottak, jó társaságban vagyok, és például a József Attila Szín­ház­ban vagy a Turay Idában tényleg végtelenül jó hangulatban lehet dolgozni, akkor nincs annyira terhemre Pest.

A József Attila Színházban Helyet az ifjúságnak címmel most volt bemutatód.
V. I.: Azt én nem rendeztem, csak renováltam. Csak átvettem, az utolsó 10 napban kellett némi vál­toz­ta­tá­so­kat eszközölni. Hagytam, hogy odaírják a nevem, mert valakiét oda kell írni, de ez a produkció nem jel­lemző rám.

Mennyire foglalkozol politikával, és mennyire próbálod távol tartani magadtól?
V. I.: Semmi után nem érdeklődöm, és mindenről értesülök. Átmegyek a Keleti pályaudvaron, és ott van előttem a történelem. Ekkor elkezdem szégyellni magam, hogy fedél van a fejem fölött, és van mit ennem. Nem nézek televíziót, napilapot néha veszek. Az internetre is felmegyek, de nem vagyok már olyan mohó újságolvasó, mint amikor erre a kabaré műfajához még szükség volt. Unom az újságokat, már azt is tudom előre, hogy ki mit kérdez, és ki mit válaszol. Biztosan eljön az az idő, hamarosan, egy-két év múlva, amikor ez érdekesebb lesz. Hát, hogy jobb lesz-e, azt mondjuk nem tudom. Nem úgy néz ki.




vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor