Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A jó dolgok Istentől valók
2016-04. szám / Jónás Ágnes

Roby Lakatos művészetét nehéz hagyományos osztályozás szerinti kategóriába sorolni, hiszen egyszerre roma zenész, klasszikus virtuóz és jazz-muzsikus. Brüsszelből adott interjújában ígéri, hogy a május 18–22-ig tartó Budapest Folk Festen ehhez méltó színes repertoárral áll színpadra.

Noha többször látogat haza, a Budapest Folk Festen május 21-én most először lép fel. Milyen zenei csemegével örvendezteti meg a közönséget?
R. L.: Sokat fogunk improvizálni, javarészt utolsó lemezemről, a La Passionról fogok játszani, melyet a Sydneyi Operaházban vettünk fel élőben. Nagyon kíváncsi vagyok a rendezvényre, igaz, azok a koncertek, amiket Horváth László, a Fonó igazgatója szervezésében eddig csináltunk, mindig szuperül sikerültek. Szerintem most sem lesz ez másképp.

Sydney, Amerika, Japán, Mexikó és még sorolhatnánk… Talán nem túlzok, ha azt mondom, hivatásából fakadóan olyan rutinosan közlekedik repterek és kontinensek között, mint más a tömegközlekedési eszközökön. Mit tettek hozzá e kalandozások a világszerte ismert unortodox cigányfúziós zenei stílusához?
R. L.: Nagyon sokat! Minden fellépés alkalmával találkozom az adott ország híres zenészeivel, így volt ez decemberben Indiában is – L. Subramaniammal játszottam, ennek köszönhetően indiai elemekkel gazdagodott a repertoárom. A budapestiek ebből is kapnak ízelítőt akárcsak a world tangóból. Színes koncert lesz, ígérem.

Minden hangszerhez ért, de ha jól tudom, a hegedű mellett a dobolás áll a legközelebb a szívéhez. Lett volna alternatívája annak, hogy önből dobos váljon?
R. L.: Persze, de ezt gyerekkoromban nem engedték. Hegedűsnek szántak. A dobolás az évek múltával sem merült feledésbe – most élem a második gyerekkoromat, tudniillik három dobom is van, és amikor időm engedi, leülök gyakorolni. Vivaldi A négy évszak című művét tavaly rögzítettük – egy nulladik és egy plusz számot toldottunk az anyaghoz, a Genezist és az Armageddont. Előbbit a Brüsszeli Kamarazenekarral játsszuk, utóbbiban szintetizátorok szólalnak meg, elektronikus hegedűn játszom, és végre dobolhatok is.

Mennyiben más a magyar közönségnek zenélni, mint például a belgának vagy a mexikóinak?
R. L.: Nagyobb kihívás Magyarországon fellépni, mert a közönség sokkal kritikusabb. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a fúziós zenét otthon ez idáig nem sokan művelték, csak mostanában kezd befogadást nyerni. A magyarok kissé merevek a koncerteken, a mexikóiak felállnak, táncra perdülnek.

Többször nyilatkozta lapoknak, hogy ott érzi otthon magát, ahol épp koncertezik. Mindig kipróbálja az adott ország helyi konyháját, igazi világpolgárként él. Melyek azok az itthoni ételek, amelyeket előszeretettel kóstol?
R. L.: Legutóbb a Rosensteinnél kóstoltam finom kacsát és libát. Minden alkalommal igyekszem felkeresni a legjobb éttermeket, enni egy jó kis töltött káposztát.
hirdetés


A borok terén is igazi ínyenc – egy nevével fémjelzett nedű először Franciaországban került forgalomba, később a magyar fogyasztók is találkozhattak vele vinotékákban és elegáns éttermekben.
R. L.: A franciaországi borom már kiapadt, de nemrégiben jelent meg egy új, amelyet szintén lehet már Magyarországon is kapni. Egy nagyon finom superior fehér cuvée-ről van szó, melyet János von Beöthy báróval kísérleteztünk ki, neki Csobáncon van badacsonyi borászata.

Az ördög hegedűse, zenei nagykövet, Paganini utódja, a magyar hegedűs – ezekkel a jelzőkkel illetik önt szerte a világban. Melyiket szereti a legjobban és miért?
R. L.: A Világpolgár, a magyar hegedűs, a magyar zene nagykövete helytálló, de az ördög hegedűsét utálom. Az amerikaiak ragasztották rám ezt régebben. Készítettek egy hatalmas plakátot, amire azt írták ki: el violinista del diablo. Értem én, hogy misztikusan hangzik, de nem értek vele egyet. Azt vallom, hogy a jó dolgok mindig Istentől valók.

Ezek szerint életének szerves része a hit.
R. L.: Igyekszem jó hívő lenni – a koncertjeim talán azért is sikeresek, mert a legnagyobb szeretettel adom a közönségnek, amit csinálok. Szeretek kommunikálni az emberekkel. A Sydneyi Operaházban ötezer-ötszáz ember előtt léptünk színpadra, odajött ott hozzám egy idős magyar hölgy, és azt mondta: éreztem, hogy ezen a koncerten köztünk volt Isten.

Tudja, mi volna még jó? Ha egy szép napon különböző vallású, fajú és nézetű emberek békében megférnének végre egymás mellett. Ezt illetően ön mennyire optimista?
R. L.: Európa most nehéz időket él, az emberek mindennapjait átjárja a félelem, a koncertek száma csökken, sok fesztivál veszti el a szponzorát, de úgy gondolom, hogy arra a röpke két órára, amíg egy teremben zene szól, az emberek igenis képesek békében megférni egymás mellett. A zene ősidők óta képes hidat építeni az ellentétek között. A brüsszeli robbantások után első dolgom volt felhívni azokat a klubokat, ahol a következő napokra koncerteket fixáltam le. Biztosra vettem, hogy el fognak maradni, hiszen a városban nehéz volt mozogni, ellenőrzések folytak, olyan volt minden, mint egy háborús övezet. Meglepődtem, amikor a szervezők azt mondták: a zenét a borzalmak ellenére sem adhatjuk fel! Fantasztikus érzés volt látni, hogy annak ellenére, ami történt, dugig megteltek a klubok, a publikum éhezte a dallamokat. A zene még a legnehezebb élethelyzetekben is a legjobb kommunikációs eszköz.

Hol koncertezik legközelebb?
R. L.: A fellépéseket megelőzi a frankfurti Hangszer Világkiállítás – a Thomastik-Infeld céggel karöltve készítettem egy hegedűhúrt, ezt fogom most az expón reklámozni, majd kisebb koncerteket adok Brüsszelben, repülök Stockholmba, Bulgáriába. Berlinben hajdani mentorom, Yehudi Menuhin születésének századik évfordulóját nagyszabású koncerttel ünnepeljük május 27-én, majd megcsináljuk ezt Brüsszelben, Párizsban és Londonban is.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor