Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Dopamindilemma
2016-08. szám / Jónás Ágnes

A Rózsavölgyi Szalon szeptember 16-án mutatja be Lucy Prebble kortárs angol drámaíró Mellékhatás című művének színpadi változatát, mely egy olyan világba enged betekintést, ahol a depresszió egyre több embert dönt romba, egyre több gyógyszerkísérletet végeznek, s ahol a kereskedelem és a haszonszerzés minden egyéni érdeket eltompít. A darab egyik fő­sze­rep­lő­jével, Tóth Ildikóval beszélgettünk.

Többféle szerelemnek volt már a szakértője színészként a Rózsavölgyi Szalonban: szerepelt John Cariani Isten háta mögött című drámájában és a Távolsági szerelemben Ebben a történetben mi fogta meg?
T. I.: A darab egy gyógyszerkísérletről szól, egy új depresszió elleni szert tesztelnek, amelynek résztvevője két huszonéves kísérleti alany, Connie és Tristan. A világtól elzárva, szigorú megfigyelés alatt szedik az új gyógyszert vagy annak placebóját. A két fiatal között forrni kezd a levegő, de senki nem tudja, hogy a két fiatal egyre fokozódó szerelmi érdeklődése valódi vonzalom-e, vagy csak az új antidepresszáns mel­lék­ha­tása. Azt se lehet tudni, melyikük kap placebót, és melyikük valódi gyógyszert. A páciensek megfigyelését az általam megformált pszichiáternő, Lorna James és főnököm, Toby vezeti. Finom ér­zé­kel­te­té­sekből, tőmondatokból derül ki, hogy a két orvost valaha gyengéd érzelmek fűzték össze. Csodálatosan, pontosan, jó ízléssel megírt izgalmas szerelmi történet ez, ráadásul rendkívül aktuális, hiszen a depresszió egyre több embert dönt romba, egyre több gyógyszerkísérletet végeznek, s egy olyan világról szól, ahol a kereskedelem, a haszonszerzés minden egyéni érdeket el­tompít.

Amikor azt mondják, pszichiáter, a legtöbbünknek egy fehér köpenyes, szigorú, hideg ember képe ugrik be. Az ön karaktere is ilyen lesz?
T. I.: Lorna végtelenül intelligens, pontosan látó nő, ugyanakkor zárkózott és meglehetősen labilis lel­kiál­la­po­tú, akinek megvan a maga személyes élettragédiája. Pácienseivel meglehetősen kimért és fegyelmezett, de néha azért megenged magának egy-egy humoros elszólást is.

Milyen álláspontot képvisel Lorna és milyet Toby az antidepresszáns-kísérlet kapcsán?
T. I.: Lorna nem hiszi, hogy a depresszió agyi kémiai folyamat zavarának eredménye lenne, és vallja, hogy a szerelem sem pusztán kémiai és biológiai okokra vezethető vissza, tehát szerinte egyiket sem lehet gyógyszerrel előidézni, sem pedig tablettákkal gyógyítani. Darabbéli főnököm, Toby más állásponton van: szerinte mindenre van gyógyszer, csak meg kell találni a megfelelő összetételű pirulát. Lorna szó szerint szenved a két fiatalon végzett kísérlettől, kapcsolatukban lehetséges veszélyforrást, érzelmi összeomlást lát, míg Toby a „pozitív” mellékhatástól áttörési lehetőséget és pénzt remél, mondván, ha ilyen heves ér­zel­me­ket képes kiváltani az új szer, lehet, hogy megtalálták a szív potencianövelő szerét.
hirdetés

Nemrégiben olvastam egy cikket, melyben az állt, hogy Georgina M. Flores, a Mexikói Független Egyetem kutatója megállapította, hogy a szerelem pszichológiai betegség, ugyanis első fázisában az agy bizonyos kémiai elemeket termel, amelyek ily módon hatnak a neuronokra. Tehát a szerelem nem más, csak fi­zio­lógia.
T. I.: A darab is megpendíti ezt a húrt, van is benne egy konkrétan erre vonatkozó rész, amely az embert érő pozitív hatások következtében megemelkedett dopaminszintről szól. Szerintem a szerelem többről szól, mint puszta kémia – függ a szocializáltságtól, a vérmérséklettől, az érzelmi beállítottságtól, valamint attól a kultúrkörtől is függ, amelyben felnövünk. Bizonyára az agyban lejátszódó kémiai folyamatok is számítanak a kialakulásában, de ha ez az egész kizárólag egy vegyi folyamat lenne, akkor az azt jelentené, hogy az ember túlságosan is kiszámítható.

Márpedig ha lehet hinni az említett kutatás eredményének, a szerelem olyannyira kiszámítható, hogy a kialakulástól számított egy év múlva magától elmúlik, mi több, csak egyszer az életben élhető át. Az újabb fellángolás csupán kötődésnek vagy testi vonzalomnak tudható be.
T. I.: Az, hogy kitartunk-e egyvalaki mellett, hűek maradunk vagy elmenekülünk, ha a lángolás alábbhagy, gyakori dilemma egy olyan világban, ahol lassanként minden pótolhatóvá válik. Nem csupán telefonjainkat cserélgetjük le, de szerelmeinket, barátainkat, házasságainkat is. Az élettapasztalatom azt mutatja, hogy egy szerelmi kapcsolat elején valóban nagy a lángolás, mindkét felet átjárja a bizsergés, az adrenalin az egekbe szökik. Idővel ezek az érzések csillapodnak, de én amondó vagyok, hogy ha egy kapcsolatot vagy egy érzést tudatosan táplálunk, sosem alszik ki teljesen a tűz. Tudatosabban kellene működnünk, ha azt szeretnénk, hogy a jó dolgok hosszabban tartsanak.

Vagyis az lenne az optimális, ha érzelem, tudatosság és kémia együtt lenne jelen ebben a folyamatban?
T. I.: Ha az ember nyitottan él a világban, akkor tudnia kell, hogy bármerre – jó és rossz irányba is – kanyarodhat a története, és korántsem biztos, hogy minden krízisünket gyógyszerrel kell megoldanunk. Manapság nagyon könnyen kapkodunk be a gyógyszereket, remélve, hogy az majd „helyreállít” bennünket, holott szerintem nagyon fontos, hogy bizonyos pozitív és negatív élmények megtörténjenek velünk, s hogy mélyen át is éljük azokat. A megélés által meríthetünk újabb élettapasztalatokat és gyűjthetünk erőt a további utunkhoz.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor