Interjú Régóta vágyott autonómia a Pécsi Balettben 2017-02. szám / Jónás Ágnes
„A színházi tánckari feladat és a társulati lét két különböző munkastílust, szakmai felkészültséget és időbeosztást igényel. Eddig a kettőt együtt, felváltva végeztük, de be kellett látni, hogy ez hosszú távon képtelenség” – mondja Vincze Balázs, a Pécsi Balett igazgatója, aki január elsejétől tölti be a Pécsi Balett Nonprofit Kft. ügyvezetői posztját. Hogy milyen okok állnak az önállósodás mögött, milyen előnyökkel járhat a Pécsi Nemzeti Színháztól való elszakadás, és milyen célokkal indul neki a társulat a következő két évnek, arról a Harangozó-díjas táncművész-koreográfussal beszélgettünk.
A Pécsi Balett Nonprofit Kft. január elseje óta működik. Miért volt szükség a Pécsi Nemzeti Színháztól való elszakadásra?
V. B.: Az önálló intézményként működő Pécsi Balettet üzemeltető Pécsi Balett Nonprofit Kft. január 1-jétől már valóban létezik, köthetünk szerződéseket, illetve tervezhetünk előre, azonban 2017. augusztus elsejéig még a Pécsi Nemzeti Színház kötelékében vagyunk. A teljes állományt az évad lezárultával vesszük át. Az önállóság elsődleges célja a szakmai függetlenség, a tagozati léttel járó kettős feladatellátás megszüntetése és a zenés előadások kiszolgálásával járó egyeztetési nehézségek megoldása volt. A Pécsi Balett az utóbbi évtizedekben kezdte elveszíteni önálló társulati minőségét és funkcióját. Az 1980-as évekig harminchat táncossal működött a társulat, így a vendégszereplések mellett gond nélkül látta el színházi kötelezettségeit is. A jelenlegi tizennyolc taggal – színházi elfoglaltságaink miatt – számos hazai felkérést és külföldi vendégszereplést kellett elutasítanunk. A színházi tánckari feladat és a társulati lét két különböző munkastílust, szakmai felkészültséget és időbeosztást igényel. Eddig a kettőt együtt, felváltva végeztük, de be kellett látni, hogy ez hosszú távon képtelenség.
Fizikailag is megterhelő lehet a táncművészeknek évi több mint száz előadásban maximálisan helytállni.
V. B.: Nem beszélve a mentális leterheltségről, ugyanis egy balettművésznek nehéz megélnie, hogy kedden még címszerepet táncol egy nagyszabású előadásban, másnap pedig a Csárdáskirálynőben lép fel mellékszereplőként.
Milyen előnyökkel járhat az önállósodás?
V. B.: Az évi százhúsz – musical és operett közreműködést is tartalmazó – előadás helyett ezentúl évente mintegy nyolcvan, kizárólag balettprodukcióban lépnek majd fel művészeik. Nem kell kettős feladatot ellátni, ez által meghosszabbodik a táncosok élettartama, hivatásukat a legmagasabb szakmai minőségben tudják majd teljesíteni. Lehetőségünk nyílik arra, hogy saját költségvetéssel önállóan tudjunk tervezni, s hogy határon túli, valamint országon belüli fellépéseket vállaljunk. Nem egyetlen helyszínhez kell kötődnünk – ezentúl a Zsolnay-negyedben található E78 rendezvényközpontban is bőven nyílik lehetőség a fellépésekre.
Hogy önálló intézményként működjetek, úgy tudom, régi vágy, hiszen elődeid, például Tóth Sándor, Herczog István, Keveházi Gábor is ezt szerette volna. Miért éppen most valósult meg a terv?
V. B.: Őszintén szólva erre magam sem tudom a választ. Évtizedekkel ezelőtt megérett már a helyzet a jogi önállóságra, de örömmel tölt el, hogy a régóta vágyott autonómiát, ha komoly erőfeszítések árán is, most nekem sikerült kiharcolnom. Hogy másfél éve vagyok a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. ügyvezetője, kétségkívül nagy előny, hiszen több fülhöz, például a polgármesterhez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához is el tudtam juttatni a társulat problémáját. | hirdetés
|
|
Együttműködtök még valamilyen formában a Pécsi Nemzeti Színházzal?
V. B.: A jó viszony továbbra is megmarad, az együttműködés mind a színház, mind pedig a társulat számára fontos. Évadonként egy nagyszínpadi bemutatót tartunk majd a Pécsi Nemzeti Színházban, melyből tíz-tizenöt előadás lesz a színház bérletrendszerében. Önállósodásunkból a pécsi közönség keveset fog érzékelni – ugyanolyan színvonalas előadásokkal örvendeztetjük meg őket, mint eddig. Több pozitívumot az ország más pontjain élők tapasztalhatnak.
A Nemzeti Táncszínházzal az eddigieknél komolyabb kooperációt terveztek.
V. B.: Így van! Vidéki színházakban is szeretnénk bemutatkozni, fesztiválokra utazunk majd itthon és külföldön. A Zsolnay-negyedben található E78 rendezvényközpontban beavató-színházi előadásokat mutatunk be, valamint továbbfejlesztjük a Müpa által szervezett budapesti fellépéseket is. Kaposvárra már egy évadra be vagyunk bérletezve, és örömünkre szolgál, hogy 2018 májusára az Erkel Színház is velünk tervez.
Megfogalmaztátok már a 2017-es évre vonatkozó missziótokat?
V. B.: A balett-társulat eddig energiája száz százalékából negyven százalékot használt fel a Pécsi Nemzeti Színház javára, a maradék hatvan százalékot pedig arra fordította, hogy cselekményes balettekkel szerettesse meg a műfajt a közönséggel. Az önállóság révén felszabadult energiáinkkal lehetőségünk nyílik arra, hogy egyedi és különleges fesztiváldarabokat állítsunk színpadra, hogy kísérletezzünk, s hogy olyan koreográfusokat kutassunk fel és invitáljunk a társulathoz, akik még nem jártak hazánkban. Ebben az évben szeretnénk kiépíteni az országos és nemzetközi vizekhez vezető ösvényt, hogy 2018-ban a tánc univerzális nyelvén képviselhessük Pécs városát itthon és a nagyvilágban.
|
vissza |
|
| |