Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A jó darab reflektál a világra
2017-02. szám / Pavlovics Ágota

A magyar zenés színház egyik kiemelkedő alkotása, az 1981-ben bemutatott Sztárcsinálók, óriási karriert futott be megszületése óta. Nem csoda, hiszen aktualitásából mit sem vesztett, így rendre
műsorára tűzi valamelyik színház. Most éppen a tatabányai Jászai Mari Színház művészeinek előadásában látható. A Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor szerzőpáros rockoperájának rendezőjével, Nagy Viktorral beszélgettünk.

Az első magyar rockopera története az ókori Rómában játszódik, tartalmát a költő Juvenalis egyetlen sora is jól összefoglalja: sok dicsőség és tengernyi szenny, ez a történelem. Ön több alkalommal is megrendezte már a Sztárcsinálókat, miért érzett késztetést erre?
N. V.: Furcsán talált meg a darab, a főiskolán, a mai Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanítottam, és éppen darabot kerestem egy osztálynak, végül a Sztárcsinálókat tartottam a legérdekesebbnek. Azt gondoltam, csinálunk belőle egy jó keresztmetszetet. Végül olyan jól sikerült, hogy három évig játszották, utóbb az Ódry Színpadon.

Mit gondol, miért volt akkoriban telitalálat a darabválasztás?
N. V.: Elsősorban azért, mert egy új nemzedék új gondolkodásmódját viselte magán. Erős volt az akkori fiatalok lázadó attitűdje, elmondták a véleményüket a világról. Aztán – talán éppen ettől – valahogy divatba jött a darab, és sok helyen bemutattuk. Többek között Újvidéken, a Margitszigeten, Veszprémben, Szolnokon. Örömmel láttam, hogy tetszik az embereknek. Az újvidékiek nyertek vele díjat is.

A mostani, tatabányai előadás miben lesz más, mint elődei?
N. V.: A mostani előadás külső jegyeiben erősen emlékeztet majd a szolnoki előadásra, mert a díszlet és a jelmez ugyanaz. Persze az évek alatt csiszolgattam az előadást, új elemek kerültek bele, mások pedig kikerültek.

Ami a csiszolgatást illeti, úgy tudom, a szövegekbe is belenyúlt, így volt?
N. V.: Nem a dalszövegek változtak, hanem Kosztolányi Dezső Nero, a véres költő című művéből emeltünk át párbeszédeket. Érdekes módon ezek elkezdték új irányban működtetni a darabot, hozzátettek valamit. Manapság talán kevesebben veszik elő Kosztolányi regényét, így legalább ezek a gondolatok elevenebben kerülnek az emberek elé. Kosztolányi nem a politika, hanem az alkotás lélektani oldaláról nézi Nérót, ami további színnel gazdagítja a darabot.

Mit gondol, mitől aktuális a Sztárcsinálók ma éppúgy, mint 1981-as bemutatója idején volt?
N. V.: Több mint harminc éve írták a szerzők a darabot. Azóta számos alkalommal bizonyította, hogy érvényes gondolatokra épült. Ilyen érvényes darab kevés van a musicalirodalomban. A klasszikusok közé kell sorolni. Számomra a legfontosabb az, hogy a társadalmi és politikai manipuláció, mely felemel egy ilyen karizmatikus embert, mint Néró, mit jelent a mai világban. A Szárcsinálók azért is aktuális, mert jó darab. Nemrég beszélgettünk arról, hogy ha a világirodalom bármelyik remekművét elővesszük, elmondhatjuk, hogy reflektál mai világunkra. Olyan szerteágazó a mai világ, hogy Shakespeare-től a legnagyobb regényírókig bárkinek a műveit elővehetjük, találunk utalást napjaink eseményeire. A Sztárcsinálók is elevenen reflektál a világ dolgaira.
hirdetés


Mi az, ami rendezőként leginkább foglalkoztatta a mostani bemutatóra készülve? Mit változtatott jelentősen?
N. V.: A darab kezdete és vége mindig problémás volt számomra, úgy láttam, nincs formája, de most úgy érzem, megtaláltam a megoldást. A darab elején a halott Nérót látjuk, mondanak fölötte pár mondatot, majd otthagyják, aztán Juvenalis életre kelti. A darab vége ugyanez a kép, a halott Nérót látjuk. A kör bezárul. Szeretem ezt a megoldást. Minden Sztárcsinálók más volt, soha nem volt két egyforma rendezésem.

Ha egy mondatba kellene sűríteni, hogy miről szól ez a rockopera, mit mondana?
N. V.: Arról szól, hogy egy jó szándékú fél tehetséget hogy darál be a politika, és hogyan válik végül áldozattá ő maga is. Néró előbb néző, majd résztvevő, végül áldozat. Odakormányozza a sorsa vagy az Isten. Zsarnokká válik. A zsarnokok ugyan különböznek, de abban azonosak, hogy hullahegyek maradnak utánuk. Az alkotás lélektani szempontjából pedig arról, ha nincs elég tehetsége, hogy fojtja bele ezt a kiéletlenséget valamilyen pótcselekvésbe, mondjuk a politikába, amelyben kiélheti legalantasabb ösztöneit is.

Kik láthatók a darab főbb szerepeiben?
N. V.: Az előadás főbb szerepeiben Sándor Péter, Ódor Kristóf, Jegercsik Csaba, Mikola Gergő, Erdélyi Timea, Hegyeshalmi Zoltán, Bakonyi Csilla, Major Melinda és Szabó Emília látható.

Decemberben volt a Magyar Színházban a Valahol Európában bemutatója az ön rendezésében. Ez a klasszikus történet sincs híján az emberi jóság és az emberi gyarlóságok, mi több, az áldozatok tematikájának. Milyen gondolatok motiválták a rendezését?
N. V.: A Valahol Európában című musicalnek az új népvándorlás, a menekültek európai áradata adott aktualitást. Nem vágytam erre az aktualitásra, senki nem vágyott rá, de úgy látszik, hogy még hosszú ideig lesznek ilyen emberek, akik menekülnek valahonnan valahová. A legfontosabb kérdés számomra az volt, hogy miből áll az az emberiesség, ami az ilyen rettenetes helyzetek átvészeléséhez kell. A tanulság az, hogy ez szeretet és összefogás nélkül nem megy. Ezek a gyerekek lopnak, rabolnak, ugyanakkor szánalomra szorulnak. Nagy jelentőségű a közösség összetartó ereje is. Számomra arról szól a darab, hogy humánum, empátia, szeretet nélkül nem lehet élni.

Nem lehet könnyű ilyen fajsúlyos témát gyerekekkel eljátszatni, önnek mi okozott nehézséget?
N. V.: Az alapkoncepcióm nem a szörnyűségek naturális ábrázolása volt. Abból indultam ki, ha 2-3 gyerek összejön, játszik. A játékosság oldja meg ezt a tragikus helyzetet is. A zene is tele van játékossággal, a legkeményebb helyzetben is tudnak játszani, így könnyű volt vezetni őket. Azt már nehezebb volt megértetni a gyerekekkel, hogyan kell vadnak lenni. Hogy hiteles legyen a híres mondatig vezető út („Könyörgöm, akasszuk fel!”), sokat beszélgettünk. Meséltem nekik Golding A Legyek Ura című regényéről, hogy megértsék, hogy lesz egy csapatból pusztító horda. Azt gondolom, akik ezt végigcsinálták, másként jöttek ki a darab végén.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor