Interjú
„Rick Astleyval év közben is tartjuk a kapcsolatot” – Interjú a Jazzpinik alapítójával, Valde Orsolyával
2026-06. szám
A Paloznaki Jazzpiknik mára nemcsak az egyik legkülönlegesebb hazai zenei fesztivállá vált, hanem egy olyan közösségi élménnyé is, ahol a jazz, a funk és a soul találkozik a Balaton-felvidék nyugal-
mával. A kezdetekről, a nehézségekről, a családi háttérről és a fesztivál különleges hangulatáról beszélgettünk az egyik alapítóval, Valde Orsolyával.
Paloznak egy gyönyörű, de alapvetően csendes Balaton-felvidéki falu. Miért pont ez a helyszín lett a szerelem?
V. O.: 2009 óta Paloznakon van nyaralónk és borászatunk, a Homola Pincészet. Szerettük volna, ha egyrészt a borászat ismertebbé válik, másrészt a falu, ez az eldugott kis alvófalucska, amely mindössze pár száz méterre fekszik a Balatontól, gyönyörű nádtetős házacskáival együtt minél több emberhez eljut. Én Csopakon töltöttem a fiatalságomat, és mégsem tudtam róla, hogy karnyújtásnyira van egy ilyen kis csoda. Ezen szerettünk volna változtatni.
Amikor 2012-ben egy tájház udvarán, egy kis színpaddal elindultatok, mi volt a legmerészebb álmod? Gondoltad volna, hogy évekkel később nemzetközi sztárok váltják egymást a nagyszínpadon?
V. O.: Az első megszervezése után nem gondolkodtam a másodikban, ezen Fábián Juli változtatott. Nem gondoltuk, hogy igent mond, de rákérdeztünk, eljönne-e Paloznakra fellépni, és ő azonnal elvállalta. Akkor már muszáj volt köré szervezni egy „fesztivált”. Már a második Jazzpikniket is kinőttük, annyira sokan jöttek, hogy nem fértek be a Tájház udvarába, ekkor született meg egy újabb helyszín gondolata. A falu vezetése megengedte, hogy kipróbáljuk magunkat a falu határában található domboldalon – úgy tűnik, működött: idén rendezzük meg 14. alkalommal a Paloznaki Jazzpikniket.
Egy sikeres fesztivál mögött mindig rengeteg lemondás van. Mi volt az a pont az elmúlt tizenegynéhány évben, amikor a legközelebb álltál ahhoz, hogy azt mondd: „Elég volt, feladom” – és mi lendített át ezen a holtponton?
V. O.: A tavalyi évben, amikor a három napból két estén is viharriasztás volt, elgondolkodtam ezen. Mi mindig a biztonság mellett döntünk, semmi nem ér annyit, hogy emberi életet vagy testi épséget kockáztassunk, és ezt szerencsére a közönség is megérti. Sajnos kevesen tudják, hogy nekünk – és minden fesztiválnak – akkor is fizetési kötelezettségünk van az előadók felé, amikor a koncertjük elmarad, bármilyen okból. Ez súlyos teher rajtunk, ráadásul olyasmi, amit nem tudunk befolyásolni. De aztán tavaly is megráztam magam, eltoltuk a fesztivál dátumát egy héttel – mintha számítana –, és folytattuk tovább.
| hirdetés
 |
|
Hogyan tudod meghúzni a határt a munka és a magánélet között? A családod hogyan éli meg a fesztivál előtti legpörgősebb heteket – ők is beállnak segíteni, vagy inkább ők jelentik a „béke szigetét”, ahová elvonulhatsz?
V. O.: A család identitásához annyira hozzátartozik a Jazzpiknik, hogy nem is kell határt húzni. Minden családtagom – négy gyerekünk van – a sajátjának érzi, együtt örül és együtt sír velünk, javasol, együtt gondolkodik. Ráadásul a férjem az alapítótársam is, a fesztivál szervezésében is aktívan részt vesz, úgyhogy ebben sem kell kompromisszumot kötni.
A Jazzpiknik híres a családias, boutique-jellegéről. Hogyan lehet ezt a varázst megőrizni úgy, hogy közben a látogatószám növekszik, és világsztárok lépnek fel a nagyszínpadon? Hol van a növekedés határa Paloznak számára?
V. O.: Elértük a maximális méretet, és ez talán nem is baj: így tud családias maradni, és így tudja betölteni azt a közösségformáló szerepet, amit eddig is betöltött. A fesztiválok érték- és ízlésközösségek is, rengeteg a kapcsolódási pont a közönség tagjai között, és ez látszik is. Ez az a méret, ahol mindenki még belefut egy ismerősbe, ahol egymást ölelő, egymásnak örülő, nevető emberekkel van tele Paloznak. Hihetetlen pozitív energiák szabadulnak fel a Jazzpiknik alatt. Ebből töltekezünk mi is – a stáb – a következő fesztiválig.
Biztosan számtalan backstage-történeted van. Ki volt az a nemzetközi fellépő, aki emberileg a legmélyebb benyomást tette rád a közvetlenségével vagy a történetével?
V. O.: Több fellépővel nagyon személyes a kapcsolatom. Mivel nem vagyunk nagy fesztivál, és csak egy nemzetközi nagyszínpadunk van, könnyű mindenkivel megismerkedni és beszélgetni. Sok visszatérő művészünk van, egyrészt mert a stílus, amit választottunk – jazz, funk, soul –, a mainstream vonalakhoz képest szűkebb teret ad az előadóválasztásban, másrészt mert a magyar közönség szereti a „járt utat járatlanért el ne hagyd” mondást, és szívesen jön már kipróbált, működő produkciókra. Bár a Jazzpiknik közönsége ebben is egyedi: azt gondolom, az átlagnál nyitottabb a kísérletezésre. Ez egy fesztivál feladata is: megmutatni újdonságokat, fiatal tehetségeket, akiknek a koncertjére más körülmények között talán nem menne el a közönség. A fesztiválon viszont „kénytelen” meghallgatni őket, felfedezi és követni kezdi őket. Ez nagyon szép küldetés. De ha nevet kell mondanom: Rick Astley. Vele és a feleségével év közben is tartjuk a kapcsolatot.
jazzpiknik.hu
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
