Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Véletlen szülte – harminc év lett belőle
2016-07. szám / Jónás Ágnes

„Sitkén még soha nem léptek fel playback huszárok, kizárólag azok az együttesek álltak színpadra, amelyek élőben tudtak muzsikálni” – mondja Balázs Fecó, a harminc éve töretlen sikerrel működő Sitkei Rockfesztivál megálmodója, aki még ahhoz a korosztályhoz tartozik,
amelyik évente több mint négyszázhatvan élő koncertet adott, s akinek zenéjére még ötven év elteltével is kíváncsiak. A Korál együttes alapítójával az augusztus 26–27-én zajló rendezvény kapcsán beszélgettünk.

Harminc év – ennyi idő telt el a sitkei Hercseg-hegyen megrendezett első rockfesztivál óta. Hogyan emlékszik vissza az indulásra?
B. F.: Véletlen szülte dolog volt ez. Sárváron koncerteztünk a Korállal 1986-ban, de szállásproblémáink adódtak. Ajánlottak nekünk egy kas­tély­fo­ga­dót a Sárvártól három kilométerre fekvő Sitkén. Amikor el­ha­lad­tunk a Felsőbüki Nagy-kastély mellett, megláttunk egy nagyon szép, ámbár nagyon romos kápolnát. Este a vacsoránál televíziót néztünk, épp egy Cziffra György-portréfilmet vetítettek, melynek kapcsán el­kezd­tünk beszélgetni a lerobbant kis sitkei épületről. Cziffra, a világhírű zongoraművész a francia Saint-Frambourg romos templomát építette újjá és varázsolta hangversenyteremmé, mely később koncerteknek, fiatal tehetségek képzésének és különböző társművészeteknek adott helyet. Tulajdonképpen indirekt módon ez adta nekünk az ötlet a kápolna felújításához. Azóta minden év augusztus utolsó szombatján itt zenélünk. Az első koncerten körülbelül kétszáz falubeli vett részt, ők többé-kevésbé a kápolnáért, az adományozás miatt jöttek, aztán a helyi rockfesztivál igencsak kinőtte magát, tradíció lett belőle. Az itt 1990-ben bemutatott István, a királyra már több mint húszezren voltak kíváncsiak.

Ennek bevételéből fedezték a sitkei kápolna teljes felújítását és alapította meg a sitkei Kápolnáért Kulturális és Sportegyesületet, melynek aztán húsz évig volt az elnöke.
B. F.: A kápolna felújításának híre gyorsan elterjedt, a falu lakossága, a koncertek és az építkezések száma megkétszereződött, idővel egyre több esküvőt és kiállítást kezdtek tartani mind a kápolnában, mind pedig a kastélyban. Két klasszikus lemezem (Best of Bach, Szerelmi álmok) bemutatóját is itt tartottuk. A sitkei falu lakosai, Kovács Ferenc és családja, Fessler Magdolna, Martonfalvi Miklós, Domján Lászlóné és az azóta elhunyt Kiss László nélkül mindez nem sikerülhetett volna.

Mit gondol, mi adja a Sitkei Rockfesztivál esszenciáját?
B. F.: Nos, nem az, ami a mai fesztiválokét. Sitkén még soha nem léptek fel playback huszárok, kizárólag azok az együttesek álltak színpadra, amelyek élőben tudtak muzsikálni. Szerintem a többi hazai fesztiválhoz képest ez rendelkezik a legegyedibb színpadképpel – egészen csodálatos látványt nyújt a színpad alatt, a hegyen elterülő megvilágított kápolna, mely már önmagában behatárolja a kezdeményezés lélektanát.

Idén mely hazai zenekarok koncertjeinek ad otthont a község?
B. F.: Tiszteletbeli elnökként ugyan már nem folyok bele a műsor összeállításába – a szervezésért Martonfalvi Miklós, a Kápolnáért Kulturális és Sportegyesület elnökségi tagja felel –, de azt tudom, hogy idén is azok az együttesek lépnek fel, amelyeket az elmúlt három évtizedben már megszokhatott a közönség: a Lord, az Edda, a Kárpátia, de zenél még a Rudán Joe Band, a Deák Bill Blues Band, a Road, a Radar, a Mobil Mánia, a Depresszió és az Ossian. A közönség minden évben internetes szavazással dönti el, kiket szeretne a színpadon látni.
hirdetés

És persze a Korál is muzsikál augusztus 26-án.
B. F.: Ha egészségem engedi, akkor mi is fellépünk, igen. Közel ötvenéves zenei múlttal a hátunk mögött már nem tehetjük meg, hogy ne játsszuk végig azokat a dalokat, amelyeket a többgenerációs közönség szeret és elvár tőlünk. A Homok a szélben, a Maradj velem, A kőfalak leomlanak mellett még számos slágerünk felcsendül.

Volt az évek során olyan jó sztori, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
B. F.: Talán a legemlékezetesebb a legelső koncertünkhöz kapcsolódik, amikor az erősítő és a világítás kibabrált velünk, mert nem bírták együtt a terhelést. Választanunk kellett a között, hogy lásson-e a közönség, vagy inkább kikapcsoljuk a világítást és a hangra fókuszáljunk. Az utóbbi mellett döntöttünk.

Egy helyütt azt nyilatkozta, hogy zenei mindenevőnek tartja magát, és hogy minden jó muzsikát szeret stílustól függetlenül. De mit jelent önnek a rock?
B. F.: A rock egy olyan életérzés, ami ma már nem létezik. Az én fiam vagy a mai tizenévesek aligha tudják, hogy az átkos rendszerben a tiltakozás egy, a zene nyelvén keresztül való megnyilvánulási formája volt az, ha az előadók farmerben és hosszú hajjal álltak színpadra.

Az ön szóhasználatánál maradva, ők még nem a playback huszárok közül valók voltak.
B. F.: Szerencsére nem. A média ügyesen hozzászoktatta a fogyasztókat ahhoz, hogy celebeket istenítsenek, ez a mi műfajunkra, főleg a rockzenére is kihat. Óriási pénzeket fektetnek tehetség és háttértudás híján lévő percemberekbe. Jóformán alig kell tudni zenélni, mondván az elektronikus eszközök minden feladatot ellátnak – itt tartunk mostanság. Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik évente több mint négyszázhatvan élő koncertet adott. Még ötven év elteltével is érdeklődnek a zeném iránt.

Vagyis az ön esetében igaz az, hogy csak az évek múlnak, a többi nem.
B. F.: Horváth Attila dalszövegíró barátom e sora nagyon is közel áll hozzám. Kívánom a mai zenészeknek, ha úgy tetszik, sztároknak, hogy tapasztalják meg, milyen az, amikor a közönség harminc-negyven év múlva is emlékszik rájuk, és kívülről fújja a dalaikat. Szerintem csodálatos érzés, de attól tartok, hogy ha a mi korosztályunk kihal, a rockzene és a hozzá társuló életérzés is megsemmisül.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor