Főszerepben: Joaquin Phoenix 2018. június 14. / Szalóky Bálint Három Oscar-jelöléssel és megannyi nagy alakítással a háta mögött a 43 éves amerikai színész Hollywood egyik legelismertebb, egyszersmind legtitokzatosabb egyénisége, a nemrég (immár nem először) visszavonult Daniel Day-Lewis méltó örököse. A Sosem voltál itt című filmben nyújtott alakításáért (bemutató: május 17.) a legjobb színész díját hozta el tavaly a Cannes-i Filmfesztiválról. Színészek között Phoenix öt gyerek közül a középsőként született 1974-ben. Testvérei – River, Rain, Liberty és Summer – szintén a színészi pályát választották, de a meglehetősen bohém család ezen felül is bővelkedett a furcsaságokban. A szülők a Phoenix nevet azután vették fel – mintegy az új kezdet jeleként –, hogy kiléptek a Children of God nevű vallási szektából. Joaquin kisgyerek korától inkább Leafként (falevél) szólíttatta magát, mivel sérelmezte, hogy a testvéreivel ellentétben neki nem a természetből vett nevet adtak a szülei. A gyerekek már egészen fiatalon részt vettek különböző tehetségkutatókon, hamarosan pedig leszerződtek egy ügynökséggel, és reklámfilmekben, majd tévésorozatok apróbb vendégszerepeiben találták magukat. Joaquin első moziszerepe az 1986-os SpaceCamp volt, amiben a főszereplő fiatalok a NASA űrtáborában vesznek részt. Az akkori tinihullámot meglovagoló mozi minden szempontból rémálomnak bizonyult: nemcsak a kritikusok szedték szét, de óriásit is bukott, hiszen csupán néhány hónappal a Challenger tragédiája után mutatták be. Az ezt követő Vásott szülők (1989) Steve Martin oldalán viszont akár komoly kitörési lehetőség is lehetett volna, ha Joaquin nem dönt úgy, hogy inkább édesapjával utazgat, és visszavonul. Visszatérések Bátyja, River Phoenix drogtúladagolása után teljesen eltűnt a közéletből, a filmekhez csak 1995-ben tért vissza, immár Joaquin néven. A Majd’ megdöglik érte című médiaszatírában a Phoenix családhoz több szálon kötődő Gus Van Sant rendezte őt. Van Sant korábbi filmje, az Otthonom, Idaho (1991) főszereplője még River volt, a Néha a csajok is úgy vannak vele (1993) című romantikus drámában pedig (River javaslatára) Rain játszott. A Majd’ megdöglik érte meghozta Joaquinnak az áttörést, az elkövetkező években olyan alkotókkal dolgozhatott, mint Oliver Stone (Halálkanyar – 1997), Joel Schumacher (8mm – 1999) és James Gray (A bűn állomásai – 2000). „A” kategóriás sztárrá a Gladiátorban (2000) nyújtott alakításával vált, Ridley Scott filmjének hátborzongató Commodus császáraként Oscar-díjra is jelölték. Bár feltűnt több stúdiófilmben (Jelek – 2002, A falu – 2004, A tűzből nincs kiút – 2004), elsősorban a független produkciókat kereste. Így került például Thomas Vinterberg sci-fijébe (A végső megoldás: szerelem – 2003) és a ruandai népirtásról szóló Hotel Ruandába (2004). Ő alakította Johnny Casht a második Oscar-jelöléshez vezető A nyughatatlanban (2005), az I’m Still Here (2010) című áldokumentumfilm promóciója kedvéért pedig elhitette a világgal, hogy ismét visszavonul a színészettől, és a jövőben inkább rappelésre adja a fejét. A médiahack komoly sajtóvisszhangot eredményezett, de a felfokozott érdeklődést a film végül nem tudta kamatoztatni a közönség köreiben. [kep3] Alkotótársak M. Night Shyamalannalkét filmet (Jelek, A falu) is forgatott, csakúgy, mint a Hotel Ruandát jegyző Terry George-dzsal, akivel a Cserbenhagyásban (2007) dolgozott másodszor. James Grayjel forgatott bűnügyi filmet (Az éjszaka urai – 2007), romantikus drámát (Két szerető – 2008) és kosztümös filmet (The Immigrant – 2013). Ugyancsak sikeres munkakapcsolat fűzi a rendezőfenoménként emlegetett Paul Thomas Andersonhoz: az újabb Oscar-jelölést hozó The Masterben (2012) háborús veteránt játszott, aki egy vallási szektát alapító karizmatikus vezető hatása alá kerül, míg a Thomas Pynchon regénye nyomán készült Beépített hiba (2014) különös hangvételű neo-noirjában hippi magánnyomozóként láthattuk. Nemrégiben pedig újra együtt forgatott Gus Van Santtal: a Don’t Worry, He Won’t Get Far on Footban (2018) egy deréktól lefelé megbénult képregényrajzolót formált meg. A csúcson Phoenix egyik legemlékezetesebb alakítását Spike Jonze A nő (2013) című romantikus sci-fi drámájában nyújtotta, amelynek magányos főhőse egy Scarlett Johansson hangján megszólaló mesterséges intelligenciába szeret bele. Játszott Woody Allen nem túl vidám vígjátékában, az Abszurd alakban (2015) is – szerepválasztásaiból jól látható, hogy meglehetősen válogatós színész, aki mostanra megengedheti magának, hogy csak akkor vállaljon stúdiófilmet, ha abban valóban a szakmai kihívást látja. Ilyen lesz alighanem a Batman-kánonba illeszkedő Joker-eredettörténet is, melyre Phoenix igent mondott. Ám még ezelőtt láthatjuk Jacques Audiard első angol nyelvű munkájában, a The Sisters Brothers című westernben. Sosem voltál itt A Beszélnünk kell Kevinről rendezője, Lynne Ramsay különös thrillerrel jelentkezett tavaly a cannes-i versenyprogramban. Joe, a poszttraumás stresszel küzdő, édesanyját egyedül gondozó „problémamegoldó” története akár egy B-mozié is lehetne: amikor egy szenátor megbízza azzal, hogy találja meg az eltűnt lányát, Joe a legfelsőbb köröket kiszolgáló gyerekprostitúciós hálózatra bukkan. Az őt üldöző ügynökök leszámolnak mindenkivel, aki fontos neki, így vesztenivaló híján Joe bosszúhadjáratba kezd. A történet Ramsaynak csupán ürügy, hogy egy rendkívül emberi, sajátos képi világú mozit készíthessen, ami megtört hőse lelkének legmélyére ás. Phoenix árnyalt játékával méltán nyerte el Cannes-ban a legjobb színésznek járó díjat.