2018. július 16. / Bóta Gábor
Eat & Feel névvel gasztroestet rendeztek a Belvárosi Piacon. Ami amúgy is évek óta olyan, a gasztronómiát középpontba állító piaccá formálódik, amilyenből a világ nagyvárosaiban több található, sőt rendre nevezetességnek, látványosságnak számítanak, no meg az ízlelőbimbókat is kényeztetik.
Igencsak nemes törekvés, ami a Hold utcában zajlik, sok finomság kapható már, akár meglehetősen jeles éttermek tulajdonosainak, séfjeinek kínálatában. Bővül a mustra, bár már olyanok is akadnak, akik feladták. Az az igazság, hogy rendszerint csak az ebéd megy jól, az is leginkább 12-14 óra között. Próbálkoztak meghonosítani a rendszeres vacsorát, de ez a világklasszisokként jegyzett Széll Tamásnak és Szulló Szabinának is csak hétvégénként sikerült itt eddig, a hamar nevessé vált Stand25 Bisztróban.
A többiek közül néhányan eltökélték, hogy legalább havonta egyszer-kétszer esténként is várják a vendégeket. Méghozzá úgy, hogy maga a séf főz nekik, akivel szóba lehet elegyedni, laza, közvetlen hangú rendezvényről van szó. Akadtak olyan éttermek, amelyek vállalták a részvételt, aztán visszaléptek, netán azért, mert kevesellték a foglalást. Máshol viszont totális telt ház volt, és bizonyítva látták, hogy érdemes ilyesmit legközelebb is szervezni. Egy biztos, végre szükség lenne a piacon megfelelő légkondicionálásra, mert ha télen nagykabátban kell enni, nyáron pedig izzadni kell, az semmiképpen nem tesz jót a vendéglátásnak.
A Société.demo nevű helyen kiemelten sokat adnak a vizualitásra. Ahogy Krasznai Norbert séftől megtudom, fontosnak tartják, hogy ami a tányéron van, az csaknem a művészet kategóriájával is mérhető legyen. Az év elején azért nyitották ezt a helyet, és ahogy eredetileg tervezték, azóta május végén bezárták, hogy kikísérletezzék, mit is főznek majd a reményeik szerint nyár közepén, de legkésőbb szeptemberben nyíló, többszintes Société Házban, a Sas utcában. Ebben két étterem is lesz, egy kisebb, 40 fős, fine dining bisztró meg egy dupla ennyi embert befogadni kész, inkább turistáknak szánt, és egy 180 fős rendezvényterem. Ebben a házban kortárs kiállítások, koncertek is lesznek, és a divatvilág egyik gócpontjának is szánják.
Most itt, a Hold utcában éppen néhány vendég is bemehet a konyhába, és a meglévő összetevőkből a séf úr jó tanácsainak, figyelő tekintetének kíséretében, ők is próbálják összerakni azt a sok alkotóelemű, színpompás ételt, ami mintaként már ott pompázik előttük. Persze vannak nagy nevetések, mellényúlások, de résen van a séf, a végzetes hibától megóv mindenkit.
Ezen az estén menüsorok vannak, mi a Haxenét esszük végig. A Haxen német jellegű sörözőként híres volt a jókora, pirospozsgás, sült csülökről meg a hatalmas májgombócokkal teli leveséről. Néhány éve profilt váltott, és ekkor át is keresztelték Király 100-ra. A piacra viszont igencsak illett az egykori profil, így a tulajdonos házaspár, a vérbeli vendéglátós Radvánszky Attila és felesége, Éva, visszahozták az egykori elnevezést, ismét főszerephez juttatták a csülköt. Rögtön a főbejáratnál találhatók, és tényleg úgy néznek ki, mintha egy békebeli német sörözőben lennénk, nagy fapadokon ülhetünk, hosszú faasztalokon ehetünk.
A Haxennél A és B menü közül lehet választani. A francia tatár az üdvözlő falatka. Aztán következhet a fokhagymás garnéla vagy a szájban szinte elolvadó, vajpuha argentin bélszín carpaccio. A könnyedebb étekre vágyók gyöngytyúkot esznek, chilis barackkal és gersliből készült, igencsak finom rizottóval. A bevállalósabbaknak jöhet az Amerikából származó, 30 dekás rib eye, libamájmártásban, kellemesen füstös ízű, fóliás burgonyával. Ezt eperrel tálalt, félgömb formájú, lágy, Túró Rudi jellegű desszert, illetve szarvasgombás pecorino sajt követi, Gleviczki Zoltán séf jóvoltából.
Az egész eseményt Hunyadi Nóra szervezte, aki többek között gasztro-marketinggel, ételfotózással foglalkozik. Azt mondja, olyan kis létszámú vacsorákat szeretne itt, amelyeken személyes a kapcsolat a vendégek és a vendéglátóik között. Ilyenkor nem kell kapkodni, van idő beszélgetésre, és ebből mindenki profitálhat.
[kep3]
Annyira személyes a kapcsolat, hogy az orosz ételek specialistájaként méltán elismerést szerzett Arany Kaviár „kihelyezett tagozataként” működő Moszkva Térnél az egyik tulajdonos, Molnár Attila szolgál fel. Régóta ismerem, soha nem láttam még kötényt rajta, de lerí róla, hogy igencsak élvezi ezt a szituációt. Azt mondja, mindinkább erősíteni akarnak a piacon is. Ezért ez most az Arany Kaviár séfhelyettesének, Sára Zsuzsának a menüsora. Éppen a főételnél érek oda, így abba kóstolok bele. Omlós a báránylapocka, amit könnyed, korianderes paradicsomraguval és parázsburgonyával, meglehetősen szépen tálalnak.
A neves színész, Szabó Győző a gyerekkora óta szeret főzni. A Hold utcában a Steamboo nevű hellyel rukkolt elő. Az elnevezés egyben saját kreációjú étel, amit elsőre sokan sushinak néznek, és sok tekintetben hasonlít is rá, de ő gőzölve, melegen adja, és számtalan variációját dolgozta ki. Azt mondja, azért is áll közel hozzá a vendéglátás, mert itt is szerepel, interaktív színjátszásnak fogja fel, és mint a színházban, az éttermében ugyancsak szeret telt ház előtt fellépni.
Igencsak nemes törekvés, ami a Hold utcában zajlik, sok finomság kapható már, akár meglehetősen jeles éttermek tulajdonosainak, séfjeinek kínálatában. Bővül a mustra, bár már olyanok is akadnak, akik feladták. Az az igazság, hogy rendszerint csak az ebéd megy jól, az is leginkább 12-14 óra között. Próbálkoztak meghonosítani a rendszeres vacsorát, de ez a világklasszisokként jegyzett Széll Tamásnak és Szulló Szabinának is csak hétvégénként sikerült itt eddig, a hamar nevessé vált Stand25 Bisztróban.
A többiek közül néhányan eltökélték, hogy legalább havonta egyszer-kétszer esténként is várják a vendégeket. Méghozzá úgy, hogy maga a séf főz nekik, akivel szóba lehet elegyedni, laza, közvetlen hangú rendezvényről van szó. Akadtak olyan éttermek, amelyek vállalták a részvételt, aztán visszaléptek, netán azért, mert kevesellték a foglalást. Máshol viszont totális telt ház volt, és bizonyítva látták, hogy érdemes ilyesmit legközelebb is szervezni. Egy biztos, végre szükség lenne a piacon megfelelő légkondicionálásra, mert ha télen nagykabátban kell enni, nyáron pedig izzadni kell, az semmiképpen nem tesz jót a vendéglátásnak.
A Société.demo nevű helyen kiemelten sokat adnak a vizualitásra. Ahogy Krasznai Norbert séftől megtudom, fontosnak tartják, hogy ami a tányéron van, az csaknem a művészet kategóriájával is mérhető legyen. Az év elején azért nyitották ezt a helyet, és ahogy eredetileg tervezték, azóta május végén bezárták, hogy kikísérletezzék, mit is főznek majd a reményeik szerint nyár közepén, de legkésőbb szeptemberben nyíló, többszintes Société Házban, a Sas utcában. Ebben két étterem is lesz, egy kisebb, 40 fős, fine dining bisztró meg egy dupla ennyi embert befogadni kész, inkább turistáknak szánt, és egy 180 fős rendezvényterem. Ebben a házban kortárs kiállítások, koncertek is lesznek, és a divatvilág egyik gócpontjának is szánják.
Most itt, a Hold utcában éppen néhány vendég is bemehet a konyhába, és a meglévő összetevőkből a séf úr jó tanácsainak, figyelő tekintetének kíséretében, ők is próbálják összerakni azt a sok alkotóelemű, színpompás ételt, ami mintaként már ott pompázik előttük. Persze vannak nagy nevetések, mellényúlások, de résen van a séf, a végzetes hibától megóv mindenkit.
Ezen az estén menüsorok vannak, mi a Haxenét esszük végig. A Haxen német jellegű sörözőként híres volt a jókora, pirospozsgás, sült csülökről meg a hatalmas májgombócokkal teli leveséről. Néhány éve profilt váltott, és ekkor át is keresztelték Király 100-ra. A piacra viszont igencsak illett az egykori profil, így a tulajdonos házaspár, a vérbeli vendéglátós Radvánszky Attila és felesége, Éva, visszahozták az egykori elnevezést, ismét főszerephez juttatták a csülköt. Rögtön a főbejáratnál találhatók, és tényleg úgy néznek ki, mintha egy békebeli német sörözőben lennénk, nagy fapadokon ülhetünk, hosszú faasztalokon ehetünk.
A Haxennél A és B menü közül lehet választani. A francia tatár az üdvözlő falatka. Aztán következhet a fokhagymás garnéla vagy a szájban szinte elolvadó, vajpuha argentin bélszín carpaccio. A könnyedebb étekre vágyók gyöngytyúkot esznek, chilis barackkal és gersliből készült, igencsak finom rizottóval. A bevállalósabbaknak jöhet az Amerikából származó, 30 dekás rib eye, libamájmártásban, kellemesen füstös ízű, fóliás burgonyával. Ezt eperrel tálalt, félgömb formájú, lágy, Túró Rudi jellegű desszert, illetve szarvasgombás pecorino sajt követi, Gleviczki Zoltán séf jóvoltából.
Az egész eseményt Hunyadi Nóra szervezte, aki többek között gasztro-marketinggel, ételfotózással foglalkozik. Azt mondja, olyan kis létszámú vacsorákat szeretne itt, amelyeken személyes a kapcsolat a vendégek és a vendéglátóik között. Ilyenkor nem kell kapkodni, van idő beszélgetésre, és ebből mindenki profitálhat.
[kep3]
Annyira személyes a kapcsolat, hogy az orosz ételek specialistájaként méltán elismerést szerzett Arany Kaviár „kihelyezett tagozataként” működő Moszkva Térnél az egyik tulajdonos, Molnár Attila szolgál fel. Régóta ismerem, soha nem láttam még kötényt rajta, de lerí róla, hogy igencsak élvezi ezt a szituációt. Azt mondja, mindinkább erősíteni akarnak a piacon is. Ezért ez most az Arany Kaviár séfhelyettesének, Sára Zsuzsának a menüsora. Éppen a főételnél érek oda, így abba kóstolok bele. Omlós a báránylapocka, amit könnyed, korianderes paradicsomraguval és parázsburgonyával, meglehetősen szépen tálalnak.
A neves színész, Szabó Győző a gyerekkora óta szeret főzni. A Hold utcában a Steamboo nevű hellyel rukkolt elő. Az elnevezés egyben saját kreációjú étel, amit elsőre sokan sushinak néznek, és sok tekintetben hasonlít is rá, de ő gőzölve, melegen adja, és számtalan variációját dolgozta ki. Azt mondja, azért is áll közel hozzá a vendéglátás, mert itt is szerepel, interaktív színjátszásnak fogja fel, és mint a színházban, az éttermében ugyancsak szeret telt ház előtt fellépni.