2020. február 24. / Rendes Vera
A Platon Karataev 2016-ban alakult négytagú indiefolk zenekar. Eddig egy nagylemezük jelent meg For Her címmel. Bejutottak a Kikeltető zenei tehetségkutató döntőjébe és a Hangfoglaló Programba is. Tagjai Balla Gergely (gitár, ének), Czakó-Kuraly Sebestyén (gitár, ének), Bradák
Soma (dob), Jáky András (basszusgitár). Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk többek között az induló külföldi karrierjükről.
Eddig milyen a nyár?
B. G.: Játszottunk a Kolorádó Fesztiválon, az nagyon jól sikerült. A tavalyihoz képest most nem a nulladik napra, hanem szombatra egy későbbi sávba tettek bennünket. Ebből is érződik, hogy szintet léptünk. Azóta volt egy koncertünk a Magyar Nemzeti Galériában is, igaz, ott csak ketten léptünk fel akusztikusan. Jó érzés volt olyan környezetben játszani.
Cz.-K. S.: Az is valahogy szintlépés feeling volt, nem azért, mert sokan voltak, hanem ahol játszottunk, hogy ilyen helyre egyáltalán eljuthattunk.
Van fellépés előtti rituálétok?
B. G.: Soma mindig csinál gimnasztikai mozdulatokat, én pedig tízszer elmegyek vécére. Beénekelni szoktunk, van egy-két szám, amit szeretek eljátszani az öltözőben koncert előtt. De külön rituálé nincs.
Cz.-K. S.: Nagyon nem szeretem azt az idősávot, ami a beállás és a koncert között van. Az egy hatalmas üresjárat, amikor már bennem van, hogy mennék föl a színpadra, de mégse mehetek. Nehéz, téblábolok jobbra-balra. Nem izgulok, de feszít a tettvágy.
Mennyire fáraszt le egy-egy koncert?
B. G.: Főleg pszichésen megterhelő, mert egyébként nem vagyunk ilyen ugrálós zenekar. Bár nagyon statikusak se vagyunk.
Cz._K. S.: Főleg, amikor a lassú meg mélyebb dalokat játsszuk, azok nagyon kiszívják az embert. Van, hogy annyira kiüresedünk a koncert utánra, hogy csak ülünk és bambulunk magunk elé. Kimegyünk, a barátaink beszélnek hozzánk, mi meg nem is fogjuk fel, hogy mit mondanak.
Hogyan tartjátok a kapcsolatot a közönséggel?
B. G.: Nem túl jól.
Cz.-K. S.: Az adja a zenénk lényegét, hogy érződik, Gergő és én is elég mélyen benne vagyunk ezekben a dalokban, amikor énekeljük meg játsszuk őket. Amikor vége van egy-egy számnak. nagyon nehéz hirtelen valami érdekeset vagy vicceset mondani.
B. G: Ha nem vagyunk ilyen tapsoltatós brigád, akkor nem tudunk úgy kommunikálni. Fejlődnünk kell abban, hogy tartsuk a kapcsolatot a közönséggel, de az is fontos, hogy hitelesek maradjunk.
Mik a terveitek az elkövetkező időszakra?
B. G.: Lesz Bánkitó, Veszprémi Utcazene Fesztivál, Campus Fesztivál, Malom Fesztivál. Lemezmegjelenést jövő ősszel szeretnénk. Tavaly novemberben jelent meg az első nagylemezünk, és nem akarunk egy évre rá megint egy nagylemezt kiadni.
Cz.-K. S.: Meg tudnánk csinálni, csak félünk, hogy kapkodás lenne. Néhány dal tovább érik, sokkal jobb lesz később.
B. G.: Olyan lemezt akarunk, ami tényleg nemzetközi szinten is megállja a helyét. Ez kicsit műfajilag is más lesz, sokkal több kísérletezés lesz benne. Ezért sokkal több munka is van magukkal a dalokkal. Érettebb anyag lesz. Single-k jönnek majd ki, a dalok megjelentetését folyamatosan csináljuk, miközben újabb dalokat írunk, és turnézunk Európában, itthon és mindenfelé. Ez most egy nagyon intenzív időszak a zenekar életében.
Cz.-K. S.: Erre az évre le van minden szervezve. Megyünk szeptemberben a Kobuciba a Kistehén előzenekarának. Aztán október végén az Akvárium Kishallban játszunk, a Deep Glaze-zel egy dupla headlineres estét tartunk Az évet az A38-on zárjuk a Csaknekedkislánnyal.
B. G.: Tényleg nehéz követni. Két éve kezdtük Sebővel, és most olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akiket hallgatunk, és akikre zeneileg nagyon felnézünk.
Beválogattak benneteket a dél-koreai Zandari Festára. Mire számítotok?
B. G.: Nagyon várjuk. Eddig nem voltunk nemhogy Ázsiában, de még Magyarországon kívül se játszani. Ez nagy dolog, sokat várunk tőle, és nagyon készülünk.
Cz.-K. S.: Ez egy showcase fesztivál. Egyszer már felvillant a remény, hogy megyünk, mert véletlenül korábban kihozták a shortlistet, de aztán törölték. Nagyon boldogok vagyunk. Október 4-től 7-ig tehát Szöulban leszünk.
B. G.: Utána pedig Európa-turnéra indulunk. Az október elég utazós lesz. Decemberre meg India körvonalazódik. Úgy tűnik, idén belehúzunk a külföldi jelenlétbe is.
Soma (dob), Jáky András (basszusgitár). Balla Gergellyel és Czakó-Kuraly Sebestyénnel beszélgettünk többek között az induló külföldi karrierjükről.
Eddig milyen a nyár?
B. G.: Játszottunk a Kolorádó Fesztiválon, az nagyon jól sikerült. A tavalyihoz képest most nem a nulladik napra, hanem szombatra egy későbbi sávba tettek bennünket. Ebből is érződik, hogy szintet léptünk. Azóta volt egy koncertünk a Magyar Nemzeti Galériában is, igaz, ott csak ketten léptünk fel akusztikusan. Jó érzés volt olyan környezetben játszani.
Cz.-K. S.: Az is valahogy szintlépés feeling volt, nem azért, mert sokan voltak, hanem ahol játszottunk, hogy ilyen helyre egyáltalán eljuthattunk.
Van fellépés előtti rituálétok?
B. G.: Soma mindig csinál gimnasztikai mozdulatokat, én pedig tízszer elmegyek vécére. Beénekelni szoktunk, van egy-két szám, amit szeretek eljátszani az öltözőben koncert előtt. De külön rituálé nincs.
Cz.-K. S.: Nagyon nem szeretem azt az idősávot, ami a beállás és a koncert között van. Az egy hatalmas üresjárat, amikor már bennem van, hogy mennék föl a színpadra, de mégse mehetek. Nehéz, téblábolok jobbra-balra. Nem izgulok, de feszít a tettvágy.
Mennyire fáraszt le egy-egy koncert?
B. G.: Főleg pszichésen megterhelő, mert egyébként nem vagyunk ilyen ugrálós zenekar. Bár nagyon statikusak se vagyunk.
Cz._K. S.: Főleg, amikor a lassú meg mélyebb dalokat játsszuk, azok nagyon kiszívják az embert. Van, hogy annyira kiüresedünk a koncert utánra, hogy csak ülünk és bambulunk magunk elé. Kimegyünk, a barátaink beszélnek hozzánk, mi meg nem is fogjuk fel, hogy mit mondanak.
Hogyan tartjátok a kapcsolatot a közönséggel?
B. G.: Nem túl jól.
Cz.-K. S.: Az adja a zenénk lényegét, hogy érződik, Gergő és én is elég mélyen benne vagyunk ezekben a dalokban, amikor énekeljük meg játsszuk őket. Amikor vége van egy-egy számnak. nagyon nehéz hirtelen valami érdekeset vagy vicceset mondani.
B. G: Ha nem vagyunk ilyen tapsoltatós brigád, akkor nem tudunk úgy kommunikálni. Fejlődnünk kell abban, hogy tartsuk a kapcsolatot a közönséggel, de az is fontos, hogy hitelesek maradjunk.
Mik a terveitek az elkövetkező időszakra?
B. G.: Lesz Bánkitó, Veszprémi Utcazene Fesztivál, Campus Fesztivál, Malom Fesztivál. Lemezmegjelenést jövő ősszel szeretnénk. Tavaly novemberben jelent meg az első nagylemezünk, és nem akarunk egy évre rá megint egy nagylemezt kiadni.
Cz.-K. S.: Meg tudnánk csinálni, csak félünk, hogy kapkodás lenne. Néhány dal tovább érik, sokkal jobb lesz később.
B. G.: Olyan lemezt akarunk, ami tényleg nemzetközi szinten is megállja a helyét. Ez kicsit műfajilag is más lesz, sokkal több kísérletezés lesz benne. Ezért sokkal több munka is van magukkal a dalokkal. Érettebb anyag lesz. Single-k jönnek majd ki, a dalok megjelentetését folyamatosan csináljuk, miközben újabb dalokat írunk, és turnézunk Európában, itthon és mindenfelé. Ez most egy nagyon intenzív időszak a zenekar életében.
Cz.-K. S.: Erre az évre le van minden szervezve. Megyünk szeptemberben a Kobuciba a Kistehén előzenekarának. Aztán október végén az Akvárium Kishallban játszunk, a Deep Glaze-zel egy dupla headlineres estét tartunk Az évet az A38-on zárjuk a Csaknekedkislánnyal.
B. G.: Tényleg nehéz követni. Két éve kezdtük Sebővel, és most olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akiket hallgatunk, és akikre zeneileg nagyon felnézünk.
Beválogattak benneteket a dél-koreai Zandari Festára. Mire számítotok?
B. G.: Nagyon várjuk. Eddig nem voltunk nemhogy Ázsiában, de még Magyarországon kívül se játszani. Ez nagy dolog, sokat várunk tőle, és nagyon készülünk.
Cz.-K. S.: Ez egy showcase fesztivál. Egyszer már felvillant a remény, hogy megyünk, mert véletlenül korábban kihozták a shortlistet, de aztán törölték. Nagyon boldogok vagyunk. Október 4-től 7-ig tehát Szöulban leszünk.
B. G.: Utána pedig Európa-turnéra indulunk. Az október elég utazós lesz. Decemberre meg India körvonalazódik. Úgy tűnik, idén belehúzunk a külföldi jelenlétbe is.