Folk, country és rock’n’roll a városmajori miliőben 2018. augusztus 24. / Jónás Ágnes Különleges zenei fúziónak lehet fültanúja az, aki augusztus 5-én ellátogat a Városmajorba, ugyanis Petruska András Ferenczi Györggyel és az 1ső Pesti Rackákkal lép fel a Budapesti Nyári Fesztivál keretében. Zenéjükben többek között a magyar és az amerikai népzene, valamint a rock and roll keveredik. Az esemény kapcsán a szájharmonika virtuózával, az eMeRTon-díjas Ferenczi György­gyel beszélgettük, aki a júliusban megjelent új albumukról is árult el érdekességeket. [kep3] A Petruska-formáció és az ön nevével fémjelzett 1ső Pesti Rackák augusztus 5-én egymás után lép majd a városmajori színpadra, de sor kerül közös muzsikálásra is. Kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy „szö­vet­ség­re lépjenek”, és hogy kezdődött az ismeretség? F. Gy.: Régóta ismerjük egymást, számos közös, sikeres koncert van már a hátunk mögött. Petruska pályafutását a kezdetektől figyelemmel kísérem, nagyon tehetséges srácnak tartom, akiből mostanra kiforrott előadó lett, s akivel öröm együtt muzsikálni. A zenei világaink remekül passzolnak, hiszen akárcsak mi, ő is fúziós zenében gondolkodik: folkot és angolszász rockot elegyít. Az én szívemben is különleges helyet foglal el a magyar népzene, valamint a woodstocki rock and roll. Ezeket az első hallásra nagyon különböző világokat akartam összehozni, hogy valami csak ránk, az 1ső Pesti Rackákra jellemző muzsika jöjjön létre. Mindkettőnknek fontos, hogy tartalommal és minőségi zenével töltsük meg a koncertjeinket, de közben szórakoztassunk is. Nem vagyunk a slágerbiznisz részei – azt szeretnénk, ha a közönség nem az egyes dalainkért, hanem a különleges hangulatért látogatná a koncertjeinket. Úgy tudom, hogy ez a közös koncert korántsem lesz szokványos… F. Gy.: Az amerikai zenétől a magyar népzenéig sok minden elhangzik. A magyar kultúrát elegyítjük a rock’n’rollal, felcsendülnek például Jimi Hendrix-zenék és amerikai folk ihletésű dalok. Időközben elkészült legújabb, Mindenek szerelme című lemezünk is, többek között erről is hallhat számokat a közönség. Ha már az előbb a magyar kultúráról és a népzenéről is szó esett… Mikor oltódott be a magyar folk sze­re­te­tével? F. Gy.: Húszévesen, és olyan nagy hatással volt rám, mint Jimi Hendrix. A mai napig lángra lobbantja a szívem. Három éve jelent meg lemezük a Rackák menni Amerika című lemezük, melyet Nashville-ben rögzítettek, és ha jók az információim, akkor a legújabb, Mindenek szerelme album is amerikai földön született. F. Gy.: Így igaz! Nashville a blues és a country fellegvára, az itteniek szinte csak élő zenében gondolkodnak. Ötödik alkalommal dolgoztunk kint, és a Rackák menni Amerika című lemezünket a négyszeres Grammy-díjas Joe Palmaccióval rögzítettük, aki korábban az AC/DC-vel, Eric Claptonnal és az Aerosmithszel is dolgozott. Szerencsére azért Magyarországon is kiváló hangmérnökök munkálkodnak, vannak, akik könnyedén megközelítik a kinti szintet. Az új album címe Babits egyik versének címével azonos, és Pál István Szalonna és Bandájával közösen készítettük a lemezt. Magyar népzenei átdolgozások, Petőfi-versek és a woodstocki rock and roll olvad össze egy egészen új megközelítésben. Harmincöt éve van a pályán. Ez idő alatt sikerült megfogalmaznia, hogy mit ad a személyiségéhez a zene? F. Gy.: A muzsika az a speciális „szer”, ami mindig rendbe hozza, megoldja az életemet. Soha nem szembesültem pályaválasztási dilemmákkal, hiszen mindig is zenéltem. Pontosan tudtam, hogy ez az én utam. A zene remekül képes oldani a stresszt, egy kis muzsikálást követően higgadtabban tud az ember döntést hozni, jobban tud a nehézségek megoldására összpontosítani. Úgy érzem, hogy egy-egy koncert után elszáll minden feszültségem, és megtisztulok.