2018. augusztus 27. / Pavlovics Ágota
Itt van a fülünkben a huszadik század első felének magyar tánczenéje, az ismert dalok könnyed természetessége. A jó értelemben vett szórakoztató, dallamos zenét a Hot Jazz Band nagyfokú stílushűséggel, virtuóz módon tolmácsolja évtizedek óta. Az általuk képviselt autentikus
megszólalás andalítóan idézi a hazai jazz népszerű korszakának melódiáit, amilyen a címben idézett Halló baby című dal is. Bényei Tamással, a Hot Jazz Band, illetve a Gramophonia Hot Jazz Orchestra alapítójával beszélgettünk.
Azok kedvéért, akik nem követik rendszeresen a zenekar háza táján történteket, tisztázzuk, miért két néven találkozhatunk önökkel?
B. T.: Amikor az ember ennek a stílusnak a színeit, a hangzásait kutatja, látja, hogy a korabeli tánc- és jazz-zenekarok nagyzenekarok voltak. Egy nagy létszámú együttest fenntartani manapság támogatás nélkül lehetetlen. Ennek ellenére régóta tervben volt egy nagyzenekar létrehozása is. Ebben az esetben a Hot Jazz Band 5 zenésszel bővül ki. A formáció neve így a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra lett. Sikerét olyan népszerű együttesek ígérik, mint például a német Max Raabe & Palast Orchester. Mindez nagy hiányt pótol a magyar zenei életben. Emléket állítunk egy meghatározó zenei korszaknak, az akkori világszínvonalú hazai szerzőknek és zenekaroknak, s mintegy lemaradásunkat is bepótoljuk a világban végbemenő zenei trendek terén.
Mikor és hogy talált rá a huszadik század első felének magyar tánczenéjére? Hát az autentikus előadásmódra?
B. T.: Nem én találtam rá, a zene talált meg engem. Ez a hangzás az, amit a legjobban szeretek még ma is. Több interjúban elmondtam, kisgyerekként találtam a padláson egy gramofont, úgyhogy már 4-5 éves koromban hallgattam ilyen dalokat. A gramofon ma is működik, a szobámban áll. A dédszüleim hozták Amerikából, ők is elmentek szerencsét próbálni, ahogy József Attila Hazám című versében írja: „s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk.” Ami pedig az előadásmódot illeti, nagyon szeretem Tom Jones énekhangját, jó lenne, ha én is tudnék úgy énekelni, ahogy ő, de az én hangom egészen más. Ez egyszerű adottság kérdése. Ezen kívül a stílusérzék, a megfigyelés készsége sem elhanyagolható.
Hangszereik között találtam rá a szuzafonra, mennyire használják ezt a kevéssé ismert hangszert?
B. T.: A szuzafon amerikai eredetű, rézfúvós, basszus hangszer, a tubák családjába tartozik. Egy Sousa nevű zenekarvezető kérésére fejlesztették ki. A 20-as évek muzsikusainak még nem volt hangosításuk, ezért szükségük volt erős hangú hangszerekre a koncerteken. A tuba hangosabb, mint a bőgő. Egyébként mostanában e helyett a hangszer helyett a szintén ritka basszusszaxofont használjuk.
A Zenés Állatkerti Esték állandó fellépői, idén augusztus 8-án mit hallunk majd önöktől?
B. T.: Idén tizenötödik alkalommal leszünk a Zenés Állatkerti Esték vendégei. A Nagy-tó partjára mindig hívunk vendéget is, olyan nagyszerű muzsikusok fogadták el a meghívásunkat, mint például a harmonikaművész Orosz Zoltán. Az idei koncert is izgalmas lesz, ütőegyüttessel lépünk színpadra, a szintén Kossuth díjas Amadinda Ütőegyüttessel fogunk zenélni ezen az esten. Az Amadindához régi barátság fűz, legutoljára 2016-ban a Zeneakadémián Presser Gáborral voltunk a vendégeik.
Több mint izgalmasnak ígérkezik az augusztus 25-i koncert a Müpában.
B. T.: „Az én babám egy fekete nő” a címe Josephine Baker-emlékestünknek. Kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban járt első alkalommal Budapesten Josephine Baker, a világhírű énekesnő, táncosnő, színésznő és emberi jogi aktivista. Akkora sztár volt, mint ma Beyonce. Az első igazi popsztár tehát Budapesten járt, amit akkoriban a kelet Párizsának hívtak. Ezen az esten az ő emléke előtt tiszteleg Nicole Rochelle afro-amerikai énekesnő és a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra. Josephine Bakert utcai táncosként fedezték fel, egy show tánckarával jutott el New Yorkba, majd az ottani klubfellépések révén Párizsba, amit új otthonául választott. Nicole Rochelle-t a 21. századi Josephine Bakerének is nevezhetnénk, hiszen az előadó-művészet majdnem minden ágában jeleskedik, és Franciaországot választotta második hazájának. Nem mellékesen filigrán, varázslatos hangú énekesnő, 4 oktáv hangterjedelemmel. Velünk lesz Kautzky Armand színművész és a Keep Swinging Tánccsoport is.
Hol hallhatjuk még önöket a nyáron?
B. T.: Sok szabadtéri programunk lesz, Budapesten fellépünk minden szerdán a Ladó Caféban, és jó idő esetén csütörtökönként a Dunacorso étteremben, játszunk Óbudán is. Vidéken többek közt Zamárdiban, Siófokon, Törökszentmiklóson, Debrecenben hallhat bennünket a közönség.
A muzsikusok és zeneszerzők közül kiket hallgat, kik inspirálják?
B. T.: Mostanában Benny Goodmant hallgatok, rendkívüli zenész és ember volt, csodás dallam- és hangzásvilág, virtuozitás jellemzi. Szeretem az amerikai kortársainkat is, akik nagy hatással vannak rám. Ilyen például a Reynolds Brothers, mosódeszkával, egy aranyos bőgős hölggyel, vidám, mókázós banda, szórakoztatóak, eredeti stílusuk van.
Tegyünk pontot a beszélgetésünk végére az év utolsó előtti napjával.
B. T.: December 30-án, ahogy 15 éve mindig, előszilvesztert tartunk a MOMkultban. A közönség imádja, mi pedig minden évben különleges vendéget hozunk, de a nevét most nem szeretném elárulni.
megszólalás andalítóan idézi a hazai jazz népszerű korszakának melódiáit, amilyen a címben idézett Halló baby című dal is. Bényei Tamással, a Hot Jazz Band, illetve a Gramophonia Hot Jazz Orchestra alapítójával beszélgettünk.
Azok kedvéért, akik nem követik rendszeresen a zenekar háza táján történteket, tisztázzuk, miért két néven találkozhatunk önökkel?
B. T.: Amikor az ember ennek a stílusnak a színeit, a hangzásait kutatja, látja, hogy a korabeli tánc- és jazz-zenekarok nagyzenekarok voltak. Egy nagy létszámú együttest fenntartani manapság támogatás nélkül lehetetlen. Ennek ellenére régóta tervben volt egy nagyzenekar létrehozása is. Ebben az esetben a Hot Jazz Band 5 zenésszel bővül ki. A formáció neve így a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra lett. Sikerét olyan népszerű együttesek ígérik, mint például a német Max Raabe & Palast Orchester. Mindez nagy hiányt pótol a magyar zenei életben. Emléket állítunk egy meghatározó zenei korszaknak, az akkori világszínvonalú hazai szerzőknek és zenekaroknak, s mintegy lemaradásunkat is bepótoljuk a világban végbemenő zenei trendek terén.
Mikor és hogy talált rá a huszadik század első felének magyar tánczenéjére? Hát az autentikus előadásmódra?
B. T.: Nem én találtam rá, a zene talált meg engem. Ez a hangzás az, amit a legjobban szeretek még ma is. Több interjúban elmondtam, kisgyerekként találtam a padláson egy gramofont, úgyhogy már 4-5 éves koromban hallgattam ilyen dalokat. A gramofon ma is működik, a szobámban áll. A dédszüleim hozták Amerikából, ők is elmentek szerencsét próbálni, ahogy József Attila Hazám című versében írja: „s kitántorgott Amerikába / másfél millió emberünk.” Ami pedig az előadásmódot illeti, nagyon szeretem Tom Jones énekhangját, jó lenne, ha én is tudnék úgy énekelni, ahogy ő, de az én hangom egészen más. Ez egyszerű adottság kérdése. Ezen kívül a stílusérzék, a megfigyelés készsége sem elhanyagolható.
Hangszereik között találtam rá a szuzafonra, mennyire használják ezt a kevéssé ismert hangszert?
B. T.: A szuzafon amerikai eredetű, rézfúvós, basszus hangszer, a tubák családjába tartozik. Egy Sousa nevű zenekarvezető kérésére fejlesztették ki. A 20-as évek muzsikusainak még nem volt hangosításuk, ezért szükségük volt erős hangú hangszerekre a koncerteken. A tuba hangosabb, mint a bőgő. Egyébként mostanában e helyett a hangszer helyett a szintén ritka basszusszaxofont használjuk.
A Zenés Állatkerti Esték állandó fellépői, idén augusztus 8-án mit hallunk majd önöktől?
B. T.: Idén tizenötödik alkalommal leszünk a Zenés Állatkerti Esték vendégei. A Nagy-tó partjára mindig hívunk vendéget is, olyan nagyszerű muzsikusok fogadták el a meghívásunkat, mint például a harmonikaművész Orosz Zoltán. Az idei koncert is izgalmas lesz, ütőegyüttessel lépünk színpadra, a szintén Kossuth díjas Amadinda Ütőegyüttessel fogunk zenélni ezen az esten. Az Amadindához régi barátság fűz, legutoljára 2016-ban a Zeneakadémián Presser Gáborral voltunk a vendégeik.
Több mint izgalmasnak ígérkezik az augusztus 25-i koncert a Müpában.
B. T.: „Az én babám egy fekete nő” a címe Josephine Baker-emlékestünknek. Kilencven évvel ezelőtt, 1928-ban járt első alkalommal Budapesten Josephine Baker, a világhírű énekesnő, táncosnő, színésznő és emberi jogi aktivista. Akkora sztár volt, mint ma Beyonce. Az első igazi popsztár tehát Budapesten járt, amit akkoriban a kelet Párizsának hívtak. Ezen az esten az ő emléke előtt tiszteleg Nicole Rochelle afro-amerikai énekesnő és a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra. Josephine Bakert utcai táncosként fedezték fel, egy show tánckarával jutott el New Yorkba, majd az ottani klubfellépések révén Párizsba, amit új otthonául választott. Nicole Rochelle-t a 21. századi Josephine Bakerének is nevezhetnénk, hiszen az előadó-művészet majdnem minden ágában jeleskedik, és Franciaországot választotta második hazájának. Nem mellékesen filigrán, varázslatos hangú énekesnő, 4 oktáv hangterjedelemmel. Velünk lesz Kautzky Armand színművész és a Keep Swinging Tánccsoport is.
Hol hallhatjuk még önöket a nyáron?
B. T.: Sok szabadtéri programunk lesz, Budapesten fellépünk minden szerdán a Ladó Caféban, és jó idő esetén csütörtökönként a Dunacorso étteremben, játszunk Óbudán is. Vidéken többek közt Zamárdiban, Siófokon, Törökszentmiklóson, Debrecenben hallhat bennünket a közönség.
A muzsikusok és zeneszerzők közül kiket hallgat, kik inspirálják?
B. T.: Mostanában Benny Goodmant hallgatok, rendkívüli zenész és ember volt, csodás dallam- és hangzásvilág, virtuozitás jellemzi. Szeretem az amerikai kortársainkat is, akik nagy hatással vannak rám. Ilyen például a Reynolds Brothers, mosódeszkával, egy aranyos bőgős hölggyel, vidám, mókázós banda, szórakoztatóak, eredeti stílusuk van.
Tegyünk pontot a beszélgetésünk végére az év utolsó előtti napjával.
B. T.: December 30-án, ahogy 15 éve mindig, előszilvesztert tartunk a MOMkultban. A közönség imádja, mi pedig minden évben különleges vendéget hozunk, de a nevét most nem szeretném elárulni.