2018. szeptember 14. / Kovács Gellért
Mint mostanában szinte minden, amiben egy kis pénzt látnak Hollywoodban, így a Ragadozó-franchise is feltámadni látszik. A földönkívüli vadász most Shane Black (Fred Dekkerrel közös) forgatókönyvével és rendezésében támad újra; a Predator – A ragadozót szeptember 13-án mutatják
be. A komoly műfaji múlttal rendelkező akciófilm-fenegyerek már az első részben is érintett volt, igaz, akkor „csak” színészként. Az új, remélhetőleg igen vagány epizódot várva átvesszük, mi történt azóta ragadozóilag.
Ragadozó (1987)
Célkeresztben: Magabiztos kommandósok a fülledt dzsungelben, akik, ahogy haladunk előre az időben és a forgatókönyvben, egyre kevésbé magabiztosak – és egyre kevésbé élnek. Mindenki csupa izom, csupa tesztoszteron, csupa veríték, csak a titokzatos, speciális látással és álcázási képességgel rendelkező Predator marad higgadt. Egészen addig, amíg rá nem jön, hogy csak egyetlen legény marad talpon a végén. És nem ő lesz az a legény.
Ki nyert? A néző. És még? E kultikus, annak idején a mozikban karcosra, otthon VHS-en rongyosra nézett akciófilm Arnold Schwarzenegger egyik legemlékezetesebb produkciója. John McTiernan jó érzékkel vezényelte a tüsihajú egyszemélyes hadsereget a fináléig, ahol is a muszklis szuperhős tetőtől talpig sárosan s szinte rituális körülmények között nyírta ki legyőzhetetlennek hitt ellenfelét.
[kep3]
Ragadozó 2. (1990)
Célkeresztben: Los Angeles lakossága, különös tekintettel a bűnözőkre és a rendőrökre. Schwarzenegger sehol, a természetet nagyvárosi környezetre cserélte a Predator, viszont Danny Glover is méltó a feladatra – s itt egyszer se mondja, hogy túl öreg már ehhez a sz **hoz.
Ki nyert? Magától értetődik, hogy Danny Glover. De a nézők is nyertek valamit: egy, a szokásosnál bátrabb és érdekesebb folytatást, ami nem kifejezetten jó film, de merészel tényleg másmilyen lenni, mint az eredeti, s vannak nagyon szórakoztató elemei – az analóg speciális effektus-király, Stan Winston teremtménye, azaz a Ragadozó pedig a betonfalak között is menő!
Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004)
Célkeresztben: A Halál meg a Ragadozó – oda-vissza. Mondhatnánk, hogy az új évezred elejéig pihent a Ragadozó, ám ez csak a mozira igaz, hisz számos könyv, videojáték és képregény készült kalandjaiból – ez a film például egy képregény alapján készült, s igen sok rajongó várta visszafojtott lélegzettel a legendás űrszörnyek pankrációját.
Ki nyert? Legalább ezt nem árulnánk el. Azt viszont igen, hogy az összecsapás inkább kínos volt, mint epikus, pontosabban a lények odatették magukat, csak a film alkotói nem voltak képesek megteremteni a kivételes jelentőségű bunyóhoz méltó feltételeket. A Kaptár-mozisorozat „atyjának”, Paul W. S. Andersonnak egyszerűen semmi vállalható sem jutott az eszébe. Ezért hát csinált egy drága és gyenge B-filmet, amely erőtlenül épít a karakterek státuszára.
Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2. (2007)
Célkeresztben: Emberek, alienek, ragadozók, hibridek – vagyis mindenki! És ismételten a jó ízlés, hiszen az erőtlenül elsült „univerzum-bővítő” crossover folytatása se lett jobb, mint az első duett. Legfeljebb annak örülhettünk, hogy az alkotók korhatárosabb vérengzést engedtek meg maguknak. Illetve címszereplőiknek.
Ki nyert? A 20th Century Fox némi bevételt, a befogadók számos felesleges és dögunalmas történetszálat – és fogjuk rá, hogy pár kibírható akciójelenetet is.
Ragadozók (2006)
Célkeresztben: Zsoldosok, bűnözők, egyéb kétes elemek. Akikre Ragadozók vadásznak egy idegen planétán, az 1987-es klasszikus és kicsit A bolygó neve: Halál szellemében – egy nem éppen akciófilmekre szakosodott, Oscar-díjas filmsztár főszereplésével.
Ki nyert? Robert Rodriguez produceri istápolásának köszönhetően Antal Nimród mindenképpen: egy újabb hollywoodi tapasztalatot, hogy ezt is meg tudta csinálni. Adrien Brody eseménydús kirándulást az úgynevezett komfortzónáján kívül – mi pedig egy elfogadható Predator-filmet, amely nélkül azért el tudtuk volna képzelni az életünket.
Predator – A ragadozó (2018)
Célkeresztben: A Föld lakói. A megszűnni nem akaró franchise-menet újabb állomásaként most akkor a – jelen esetben minden eddiginél okosabb és veszélyesebb – Ragadozókon a sor, hogy bebizonyítsák kereskedelmi ütőképességüket, s ha vevők lesznek a népek Shane Black vélhetően igen őrült ötleteire, sorra készülhessenek a további folytatások.
Ki nyer? Reméljük, mi, mert ugyan a különböző gyártási és kreatív ügyek miatt sokat szenvedett a film, de Black van olyan öntörvényű és tökös fickó, hogy tényleg valami látványos és valamennyire meghökkentő dolgot tegyen le az asztalra. Kíváncsian várnánk például az első verbális poént egy Predator szájából!
be. A komoly műfaji múlttal rendelkező akciófilm-fenegyerek már az első részben is érintett volt, igaz, akkor „csak” színészként. Az új, remélhetőleg igen vagány epizódot várva átvesszük, mi történt azóta ragadozóilag.
Ragadozó (1987)
Célkeresztben: Magabiztos kommandósok a fülledt dzsungelben, akik, ahogy haladunk előre az időben és a forgatókönyvben, egyre kevésbé magabiztosak – és egyre kevésbé élnek. Mindenki csupa izom, csupa tesztoszteron, csupa veríték, csak a titokzatos, speciális látással és álcázási képességgel rendelkező Predator marad higgadt. Egészen addig, amíg rá nem jön, hogy csak egyetlen legény marad talpon a végén. És nem ő lesz az a legény.
Ki nyert? A néző. És még? E kultikus, annak idején a mozikban karcosra, otthon VHS-en rongyosra nézett akciófilm Arnold Schwarzenegger egyik legemlékezetesebb produkciója. John McTiernan jó érzékkel vezényelte a tüsihajú egyszemélyes hadsereget a fináléig, ahol is a muszklis szuperhős tetőtől talpig sárosan s szinte rituális körülmények között nyírta ki legyőzhetetlennek hitt ellenfelét.
[kep3]
Ragadozó 2. (1990)
Célkeresztben: Los Angeles lakossága, különös tekintettel a bűnözőkre és a rendőrökre. Schwarzenegger sehol, a természetet nagyvárosi környezetre cserélte a Predator, viszont Danny Glover is méltó a feladatra – s itt egyszer se mondja, hogy túl öreg már ehhez a sz **hoz.
Ki nyert? Magától értetődik, hogy Danny Glover. De a nézők is nyertek valamit: egy, a szokásosnál bátrabb és érdekesebb folytatást, ami nem kifejezetten jó film, de merészel tényleg másmilyen lenni, mint az eredeti, s vannak nagyon szórakoztató elemei – az analóg speciális effektus-király, Stan Winston teremtménye, azaz a Ragadozó pedig a betonfalak között is menő!
Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004)
Célkeresztben: A Halál meg a Ragadozó – oda-vissza. Mondhatnánk, hogy az új évezred elejéig pihent a Ragadozó, ám ez csak a mozira igaz, hisz számos könyv, videojáték és képregény készült kalandjaiból – ez a film például egy képregény alapján készült, s igen sok rajongó várta visszafojtott lélegzettel a legendás űrszörnyek pankrációját.
Ki nyert? Legalább ezt nem árulnánk el. Azt viszont igen, hogy az összecsapás inkább kínos volt, mint epikus, pontosabban a lények odatették magukat, csak a film alkotói nem voltak képesek megteremteni a kivételes jelentőségű bunyóhoz méltó feltételeket. A Kaptár-mozisorozat „atyjának”, Paul W. S. Andersonnak egyszerűen semmi vállalható sem jutott az eszébe. Ezért hát csinált egy drága és gyenge B-filmet, amely erőtlenül épít a karakterek státuszára.
Aliens vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen 2. (2007)
Célkeresztben: Emberek, alienek, ragadozók, hibridek – vagyis mindenki! És ismételten a jó ízlés, hiszen az erőtlenül elsült „univerzum-bővítő” crossover folytatása se lett jobb, mint az első duett. Legfeljebb annak örülhettünk, hogy az alkotók korhatárosabb vérengzést engedtek meg maguknak. Illetve címszereplőiknek.
Ki nyert? A 20th Century Fox némi bevételt, a befogadók számos felesleges és dögunalmas történetszálat – és fogjuk rá, hogy pár kibírható akciójelenetet is.
Ragadozók (2006)
Célkeresztben: Zsoldosok, bűnözők, egyéb kétes elemek. Akikre Ragadozók vadásznak egy idegen planétán, az 1987-es klasszikus és kicsit A bolygó neve: Halál szellemében – egy nem éppen akciófilmekre szakosodott, Oscar-díjas filmsztár főszereplésével.
Ki nyert? Robert Rodriguez produceri istápolásának köszönhetően Antal Nimród mindenképpen: egy újabb hollywoodi tapasztalatot, hogy ezt is meg tudta csinálni. Adrien Brody eseménydús kirándulást az úgynevezett komfortzónáján kívül – mi pedig egy elfogadható Predator-filmet, amely nélkül azért el tudtuk volna képzelni az életünket.
Predator – A ragadozó (2018)
Célkeresztben: A Föld lakói. A megszűnni nem akaró franchise-menet újabb állomásaként most akkor a – jelen esetben minden eddiginél okosabb és veszélyesebb – Ragadozókon a sor, hogy bebizonyítsák kereskedelmi ütőképességüket, s ha vevők lesznek a népek Shane Black vélhetően igen őrült ötleteire, sorra készülhessenek a további folytatások.
Ki nyer? Reméljük, mi, mert ugyan a különböző gyártási és kreatív ügyek miatt sokat szenvedett a film, de Black van olyan öntörvényű és tökös fickó, hogy tényleg valami látványos és valamennyire meghökkentő dolgot tegyen le az asztalra. Kíváncsian várnánk például az első verbális poént egy Predator szájából!