2018. szeptember 14. / Pavlovics Ágota
A címben szereplő idézet Kocsis Zoltántól származik, aki így folytatta Érdi Tamás zongoraművésszel kapcsolatos gondolatait: „Úgy hiszem, hogy a játékában bizonyos dinamikai tartományokban olyan érzékenység van jelen, ami nálunk természetszerűleg nem lehetséges. Azt merném
mondani, hogy talán chopini mértékkel lehetne ezt a képességet mérni.” Érdi Tamással beszélgettünk.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Klassz a pARTon! fesztivált, amelynek ön az alapítója és a házigazdája. Hogyan fogalmazódott meg a fesztiválszervezés gondolata?
É. T.: Először akkor jutott eszembe a nyári fesztivál gondolata, amikor meghívtak Varsóba a Lazienki parkba, ahol évtizedek óta szeretettel és lelkesen ünneplik Chopint. Írigykedtünk is Édesanyámmal, milyen jó lenne egy Liszt-szobor a Margitszigeten, mert Liszt Ferenc is megérdemelne hasonló ünneplést. Egy illatos virágerdőt kell elképzelni Varsó közepén, ahol egy hatalmas Chopin-szobor alatt, tökéletes hangminőségben, Steinway zongorán, júniustól minden hétvégén, a legnagyobb hőségben is Chopint hallgatnak az emberek. Négyezren ülnek a padokon és a fűben, sok a fiatal, nem csoda, hogy nagy hatással volt ránk...
Akkor a margitszigeti terv a Liszt Ferenc-szoborral még megvalósításra vár? Vagy helyette lett a Klassz a pARTon!?
É. T.: Nem mondanám, hogy helyette, de rosszul viseltük, hogy a Balaton partján szinte mindenütt könnyűzene harsog. Édesanyám a Balaton mellett született, így minden nyarat ott töltünk, ezért volt tíz éven keresztül a Cimbora tábor is Almádiban, ahonnan több száz muzsikus karrierje elindult. Olyan zenei élet volt esténként Almáditól Keszthelyig, hogy máig emlegetik. Ez volt a Magyar Televízió első tehetségtámogató programja, csak néhány nevet említek rendszeres szereplői közül: Vásáry Tamás, Uri Mayer, Berkes Kálmán, Rico Saccani. A gyerekek fele a határon túlról érkezett, a betanító karmester Kesselyák Gergő és Hamar Zsolt volt. A Cimbora zenekar koncertmesterei ma a Rádiózenekarban (Oláh Vilmos) és a BFZ-ben (Eckhardt Violetta) muzsikálnak, de itt tűnt fel Kelemen Barnabás, Miklósa Erika, Várdai István, Gazda Bence, Héja Domonkos és sorolhatnám. Itt játszottak először együtt az Ewald Rézfúvósok, és én is itt szólóztam először Berkes Kálmán vezényletével. Csoda, hogy megpróbáltuk felidézni a múltat?
Pazar fogadtatásra talált a fesztivál, így újabb helyszínek csatlakoztak a programhoz. Hogyan történt a kiválasztás?
É. T.: Almádival kezdtünk, de nem volt olyan lelkes a fogadtatás, mint Balatonfüreden, így négy éve ott indult a fesztivál, ma is ott van a legtöbb koncert. Füred polgármestere személyesen kérte meg az éttermeket, hogy a koncert idejére csend legyen. Azóta persze Almádi és Keszthely is csatlakozott, és ahogy egyre nagyobb a siker, egyre több helyre hívnak bennünket. Nem is tudunk minden kérést teljesíteni. Ebben az évben Keszthelyen zömmel kamaraprogramok, Almádiban zongorakoncertek, Füreden pedig zenekari koncertek várják az arra sétálókat. Tegnap igazi csoda történt Almádiban, ahol Beethoven Holdfényszonátája alatt még velünk volt a Hold, de a koncert végén, mire beesteledett, már a Vihar szonátával űztem el a felhőket. Siófokon és a Balaton közepén óriási vihar volt, de hozzánk csak a koncert utánra érkezett. Izgalmas este volt, köszönjük az égiekenek, senki sem hitte, hogy nem menekülünk be a templomba. Meglepő, hogy kétszer annyian voltak, mint máskor, a 180 széknek a duplájára lesz szükség jövőre, mert talán még ennél is többen hallgatták állva a koncertet.
Melyek voltak az idei újdonságok a Klassz a pARTon! fesztivál életében?
É. T.: 2018 a Kulturális Örökség Európai Éve lett, én nyitottam meg az eseményt Bartók zongoráján a Tudományos Akadémia Dísztermében, ahol az Év Nagykövetének választottak, és a fesztiválunk is az Év hivatalos rendezvénye lett. Először léptük át a határt, Pozsonyban indultunk, és az Adrián zárjuk a Klassz a pARTon!-t.
A rijekai fesztiválzáró előtt, szeptember 18-án a Zeneakadémián kerek születésnapot ünnepelnek. Beszélne az alapítványról és az ünnepi koncertről?
É. T.: Ez egy nagyon fontos esemény lesz az életemben, mert amikor a Vakok Iskolájába kezdtem járni, még nem volt uszoda, s felmerült egy alapítvány gondolata, aminek a létrehozásában Édesanyámnak is nagy szerepe volt. Ő találta ki a József Attila-versből a „Szól a szív…” Alapítvány nevét, és azt is, hogy már tizenévesen koncertezzünk, járjuk a világot. Amerikából nagy adomány érkezett, s lassan felépülhetett az uszoda. Azóta már én is alapító lettem, és ezt a 30 évet ünnepeljük, mert azóta is „Szól a szív…”, azaz dolgozik az alapítvány sorstársaimért. A Zeneakadémián egy híres francia kvartettel ünnepelünk, és hírül adjuk azt is, hogy Édesnyám megírta az életem történetét, mindazt, ami velünk történt azóta, hogy az inkubátorban elvesztettem a látásomat.
Nagyszerű művészekkel muzsikál együtt, rendkívül sokszínű a programja.
É. T.: Azt már a kezdetekben éreztük, hogy a fesztivállal fontos hiányt pótolunk, de hogy ekkora lesz a siker, nem gondoltuk. Nagyon szeretik az emberek a koncertjeinket, gratulálnak az elnevezéshez is, amit nehezen találtunk ki, végül Édespámnak köszönhető ez a találó, többértelmű hívószó. A köszöneteken és öleléseken túl a közönség rendszeresen érdeklődik a jövő év időpontjáról, mert akkor akarják kivenni a szabadságukat. Hogy idén a program külföldi szereplőkkel bővülhetett, abban nagy szerepe van Bíró Csillának, aki művészeti tanácsadóként dolgozik velünk, ő hívta a Hermés Kvartettet Párizsból, akik a világhírű Alfred Brendellel játszanak rendszeresen, aztán a lengyel Lutoslawski Kvartettet, és egy ugyancsak világhírű hegedűművészt, a prágai Josef Spaceket, aki Esztergomben lesz a vendégünk, az NFZ kamarazenekarát pedig Hamar Zsolt vezényli. Mozart-koncertünk A-dúrban Pozsony és a Vigadó után az idén harmadik alkalommal szólal meg. Ugyancsak Csilla érdeme, hogy jövőre elfogadta a felkérést Daniel Barenboim felesége és fia, ők lesznek a díszvendégek, valamint Hiroko Sasaki, egykori torontói évfolyamtársam, akivel Kanadában és a Müpában is koncerteztünk már.
mondani, hogy talán chopini mértékkel lehetne ezt a képességet mérni.” Érdi Tamással beszélgettünk.
Idén negyedik alkalommal rendezték meg a Klassz a pARTon! fesztivált, amelynek ön az alapítója és a házigazdája. Hogyan fogalmazódott meg a fesztiválszervezés gondolata?
É. T.: Először akkor jutott eszembe a nyári fesztivál gondolata, amikor meghívtak Varsóba a Lazienki parkba, ahol évtizedek óta szeretettel és lelkesen ünneplik Chopint. Írigykedtünk is Édesanyámmal, milyen jó lenne egy Liszt-szobor a Margitszigeten, mert Liszt Ferenc is megérdemelne hasonló ünneplést. Egy illatos virágerdőt kell elképzelni Varsó közepén, ahol egy hatalmas Chopin-szobor alatt, tökéletes hangminőségben, Steinway zongorán, júniustól minden hétvégén, a legnagyobb hőségben is Chopint hallgatnak az emberek. Négyezren ülnek a padokon és a fűben, sok a fiatal, nem csoda, hogy nagy hatással volt ránk...
Akkor a margitszigeti terv a Liszt Ferenc-szoborral még megvalósításra vár? Vagy helyette lett a Klassz a pARTon!?
É. T.: Nem mondanám, hogy helyette, de rosszul viseltük, hogy a Balaton partján szinte mindenütt könnyűzene harsog. Édesanyám a Balaton mellett született, így minden nyarat ott töltünk, ezért volt tíz éven keresztül a Cimbora tábor is Almádiban, ahonnan több száz muzsikus karrierje elindult. Olyan zenei élet volt esténként Almáditól Keszthelyig, hogy máig emlegetik. Ez volt a Magyar Televízió első tehetségtámogató programja, csak néhány nevet említek rendszeres szereplői közül: Vásáry Tamás, Uri Mayer, Berkes Kálmán, Rico Saccani. A gyerekek fele a határon túlról érkezett, a betanító karmester Kesselyák Gergő és Hamar Zsolt volt. A Cimbora zenekar koncertmesterei ma a Rádiózenekarban (Oláh Vilmos) és a BFZ-ben (Eckhardt Violetta) muzsikálnak, de itt tűnt fel Kelemen Barnabás, Miklósa Erika, Várdai István, Gazda Bence, Héja Domonkos és sorolhatnám. Itt játszottak először együtt az Ewald Rézfúvósok, és én is itt szólóztam először Berkes Kálmán vezényletével. Csoda, hogy megpróbáltuk felidézni a múltat?
Pazar fogadtatásra talált a fesztivál, így újabb helyszínek csatlakoztak a programhoz. Hogyan történt a kiválasztás?
É. T.: Almádival kezdtünk, de nem volt olyan lelkes a fogadtatás, mint Balatonfüreden, így négy éve ott indult a fesztivál, ma is ott van a legtöbb koncert. Füred polgármestere személyesen kérte meg az éttermeket, hogy a koncert idejére csend legyen. Azóta persze Almádi és Keszthely is csatlakozott, és ahogy egyre nagyobb a siker, egyre több helyre hívnak bennünket. Nem is tudunk minden kérést teljesíteni. Ebben az évben Keszthelyen zömmel kamaraprogramok, Almádiban zongorakoncertek, Füreden pedig zenekari koncertek várják az arra sétálókat. Tegnap igazi csoda történt Almádiban, ahol Beethoven Holdfényszonátája alatt még velünk volt a Hold, de a koncert végén, mire beesteledett, már a Vihar szonátával űztem el a felhőket. Siófokon és a Balaton közepén óriási vihar volt, de hozzánk csak a koncert utánra érkezett. Izgalmas este volt, köszönjük az égiekenek, senki sem hitte, hogy nem menekülünk be a templomba. Meglepő, hogy kétszer annyian voltak, mint máskor, a 180 széknek a duplájára lesz szükség jövőre, mert talán még ennél is többen hallgatták állva a koncertet.
Melyek voltak az idei újdonságok a Klassz a pARTon! fesztivál életében?
É. T.: 2018 a Kulturális Örökség Európai Éve lett, én nyitottam meg az eseményt Bartók zongoráján a Tudományos Akadémia Dísztermében, ahol az Év Nagykövetének választottak, és a fesztiválunk is az Év hivatalos rendezvénye lett. Először léptük át a határt, Pozsonyban indultunk, és az Adrián zárjuk a Klassz a pARTon!-t.
A rijekai fesztiválzáró előtt, szeptember 18-án a Zeneakadémián kerek születésnapot ünnepelnek. Beszélne az alapítványról és az ünnepi koncertről?
É. T.: Ez egy nagyon fontos esemény lesz az életemben, mert amikor a Vakok Iskolájába kezdtem járni, még nem volt uszoda, s felmerült egy alapítvány gondolata, aminek a létrehozásában Édesanyámnak is nagy szerepe volt. Ő találta ki a József Attila-versből a „Szól a szív…” Alapítvány nevét, és azt is, hogy már tizenévesen koncertezzünk, járjuk a világot. Amerikából nagy adomány érkezett, s lassan felépülhetett az uszoda. Azóta már én is alapító lettem, és ezt a 30 évet ünnepeljük, mert azóta is „Szól a szív…”, azaz dolgozik az alapítvány sorstársaimért. A Zeneakadémián egy híres francia kvartettel ünnepelünk, és hírül adjuk azt is, hogy Édesnyám megírta az életem történetét, mindazt, ami velünk történt azóta, hogy az inkubátorban elvesztettem a látásomat.
Nagyszerű művészekkel muzsikál együtt, rendkívül sokszínű a programja.
É. T.: Azt már a kezdetekben éreztük, hogy a fesztivállal fontos hiányt pótolunk, de hogy ekkora lesz a siker, nem gondoltuk. Nagyon szeretik az emberek a koncertjeinket, gratulálnak az elnevezéshez is, amit nehezen találtunk ki, végül Édespámnak köszönhető ez a találó, többértelmű hívószó. A köszöneteken és öleléseken túl a közönség rendszeresen érdeklődik a jövő év időpontjáról, mert akkor akarják kivenni a szabadságukat. Hogy idén a program külföldi szereplőkkel bővülhetett, abban nagy szerepe van Bíró Csillának, aki művészeti tanácsadóként dolgozik velünk, ő hívta a Hermés Kvartettet Párizsból, akik a világhírű Alfred Brendellel játszanak rendszeresen, aztán a lengyel Lutoslawski Kvartettet, és egy ugyancsak világhírű hegedűművészt, a prágai Josef Spaceket, aki Esztergomben lesz a vendégünk, az NFZ kamarazenekarát pedig Hamar Zsolt vezényli. Mozart-koncertünk A-dúrban Pozsony és a Vigadó után az idén harmadik alkalommal szólal meg. Ugyancsak Csilla érdeme, hogy jövőre elfogadta a felkérést Daniel Barenboim felesége és fia, ők lesznek a díszvendégek, valamint Hiroko Sasaki, egykori torontói évfolyamtársam, akivel Kanadában és a Müpában is koncerteztünk már.