2018. november 19. / Bóta Gábor
Az Enjoy! még szinte újszülöttnek számít, a La Parrilla helyén található, februárban kezdett működni, de június óta üzemel a mostani stábbal. Rögtön a nevében is ott van, hogy élvezetet akar adni. Az a legfőbb cél, hogy a vendégek élvezzék az ittlétet. Üljenek be akár egy italra, és diskuráljanak órákig, vagy akarjanak jókat enni, mindenképpen kellemesen töltsék az időt.
Azt mondja Harmath Csaba étteremigazgató, aki igencsak nagy elánnal, jókora lelkesedéssel beszél, hogy ő nem szipolyozza ki a népet. Nem akar megfáradt, fásult szakácsot, legyenek jó kedélyűek, és életörömük sugározzon át az ételekre. Igenis pihenjenek, sportoljanak, legyen idejük a partnerkapcsolatukra, a családjukra, a konyhában pedig legyen friss alkotókedvük. Ezért hetente csak négyszer dolgoznak, és nem kell reggel bejönniük, elég 11-re. Fontos, hogy olyan fogások készüljenek, amikre a vendégek később is emlékeznek.
Az étterem az Iberostar Grand Hotel Budapesthez tartozik, de nem a szállodáé. Van viszont reggeliztetés, azt külön szakácsok csinálják. Csaba szabad kezet kapott a tulajdonostól. Így aztán olyan helyet csinál, amihez neki is kedve van. Eredetileg közgazdász. De pénzkereset céljából tolmácsolással is foglalkozott. Amikor éppen nem volt elég munka, beállt mosogatni, majd volt konyhai kisegítő, sőt, egy időre még séf is az Expo Szállóban. Szenvedélyes világjáró. Rendszeresen eltűnik egy hétre, kettőre, akár egy hónapra, és kontinensek között is röpköd. Ezek nem feltétlenül üzleti utak, de persze temérdek mindenbe belekóstol, és ha valami nagyon ízlik, előáll a recepttel. Azt akarja, hogy nyugodtan elmehessen, ne kelljen azon izgulnia, hogy rendben mennek-e a dolgok, tudjon pihenni, ő sem akar kiégni. Külföldi útjaira el-elvisz magával szakácsot is. Tanulmányi célból, vagy éppen kint főznek, ez külügyi kapcsolatai révén nem is megy ritkaságszámba. Ott-jártam után pár nappal éppen a párizsi magyar nagykövetségre készültek az egyik séffel, egy 40-50 személyes rendezvényre főzni. Párizsban is megvan már a jól ismert, „bejáratott” hentes, akitől biztosan remek alapanyagot lehet beszerezni.
Itthon, amiből csak tudnak, igyekeznek magyar nyersanyagot használni, de bizony már többször nem érkezett megfelelő minőségben, és ami nem megy, azt nem erőltetik. Ilyen esetben például a párizsi piacról érkezik az áru. Hetente háromszor hoznak friss halat. Borokból azonban feltétlenül a magyarokra helyezik a hangsúlyt. Két séf van, éppen azért, hogy ne kelljen naponta látástól vakulásig bent lenniük. Berecz Attila és Oroszki Soma irányítják a konyhai hadműveleteket. Csabával együtt állítják össze a kéthavonta változó étlapot. Abszolút figyelnek a szezonalitásra. Nem bonyolítják túl az ételeket, ez nem fine dining, hanem bisztrókonyha, a remek ízélménynek kell dominálnia, miközben azért tetszetősek a fogások, és szépek a tányérok, amikben tálalják ezeket. A felszolgálók fiatalok, mozgékonyak, közvetlenek és tényleg jó kedélyűek.
A nyár végi melegben abszolút jóleső hideg uborkalevessel (1500 Ft) kezdünk, ami már-már krémleves, de uborkaszeletek is tanyáznak benne, tejfölfagylalt fokozza az üdítő hatást. Vacsorázni mentünk, de azért még kapunk az ebédmenü egyik slágeréből, a chilis édesburgonya-krémlevesből, amiben garnélarákocskák lubickolnak. Ezt a levest csak ebédmenüben szolgálják fel, így nincs külön ára, amúgy a kétfogásos menü 2500, a háromfogásos 3200 forintba kerül.
Vajpuha lazac tatakival (2800 Ft) folytatjuk, aminek a belseje nyers, ahogy kell, bár ezt nem mindenki szereti. Különböző karfiolokkal, ananásszal, szezámmaggal van szépen körbeadjusztálva. A marhatatár bruschetta (3100 Ft) lágy, remekül fűszerezett. Kiváló állagú, egyáltalán nem száraz a házi spagetti aglio-olio- peperoncino garnélával (3900 Ft), ennek egészen mennyei a fűszerezése, jó csípős, ahogy az dukál. A konfitált báránycsülköt (5800 Ft) úgy hozzák ki, hogy megáll a tányéron, így meglehetősen impozáns látvány. Vörös lencse, répakrémek, ananász-mangó fogják közre.
A desszertek Selényi Nóra cukrász munkáját dicsérik. Mindegyik, ahogy a sajtválogatás szintén, 1500 forint. Izgalmas a csokoládé, olíva, mogyoró keveredése különböző alakzatokban. Érdekes a somlói sajátos formája. A sárgadinnyeparfé pedig jóleső könnyedség az étkezés végén. A sajtok közül a kék penészes egészen isteni.
Az Enjoy! tényleg az élvezetek helye.
V., Szabadság tér 4.
Azt mondja Harmath Csaba étteremigazgató, aki igencsak nagy elánnal, jókora lelkesedéssel beszél, hogy ő nem szipolyozza ki a népet. Nem akar megfáradt, fásult szakácsot, legyenek jó kedélyűek, és életörömük sugározzon át az ételekre. Igenis pihenjenek, sportoljanak, legyen idejük a partnerkapcsolatukra, a családjukra, a konyhában pedig legyen friss alkotókedvük. Ezért hetente csak négyszer dolgoznak, és nem kell reggel bejönniük, elég 11-re. Fontos, hogy olyan fogások készüljenek, amikre a vendégek később is emlékeznek.
Az étterem az Iberostar Grand Hotel Budapesthez tartozik, de nem a szállodáé. Van viszont reggeliztetés, azt külön szakácsok csinálják. Csaba szabad kezet kapott a tulajdonostól. Így aztán olyan helyet csinál, amihez neki is kedve van. Eredetileg közgazdász. De pénzkereset céljából tolmácsolással is foglalkozott. Amikor éppen nem volt elég munka, beállt mosogatni, majd volt konyhai kisegítő, sőt, egy időre még séf is az Expo Szállóban. Szenvedélyes világjáró. Rendszeresen eltűnik egy hétre, kettőre, akár egy hónapra, és kontinensek között is röpköd. Ezek nem feltétlenül üzleti utak, de persze temérdek mindenbe belekóstol, és ha valami nagyon ízlik, előáll a recepttel. Azt akarja, hogy nyugodtan elmehessen, ne kelljen azon izgulnia, hogy rendben mennek-e a dolgok, tudjon pihenni, ő sem akar kiégni. Külföldi útjaira el-elvisz magával szakácsot is. Tanulmányi célból, vagy éppen kint főznek, ez külügyi kapcsolatai révén nem is megy ritkaságszámba. Ott-jártam után pár nappal éppen a párizsi magyar nagykövetségre készültek az egyik séffel, egy 40-50 személyes rendezvényre főzni. Párizsban is megvan már a jól ismert, „bejáratott” hentes, akitől biztosan remek alapanyagot lehet beszerezni.
Itthon, amiből csak tudnak, igyekeznek magyar nyersanyagot használni, de bizony már többször nem érkezett megfelelő minőségben, és ami nem megy, azt nem erőltetik. Ilyen esetben például a párizsi piacról érkezik az áru. Hetente háromszor hoznak friss halat. Borokból azonban feltétlenül a magyarokra helyezik a hangsúlyt. Két séf van, éppen azért, hogy ne kelljen naponta látástól vakulásig bent lenniük. Berecz Attila és Oroszki Soma irányítják a konyhai hadműveleteket. Csabával együtt állítják össze a kéthavonta változó étlapot. Abszolút figyelnek a szezonalitásra. Nem bonyolítják túl az ételeket, ez nem fine dining, hanem bisztrókonyha, a remek ízélménynek kell dominálnia, miközben azért tetszetősek a fogások, és szépek a tányérok, amikben tálalják ezeket. A felszolgálók fiatalok, mozgékonyak, közvetlenek és tényleg jó kedélyűek.
A nyár végi melegben abszolút jóleső hideg uborkalevessel (1500 Ft) kezdünk, ami már-már krémleves, de uborkaszeletek is tanyáznak benne, tejfölfagylalt fokozza az üdítő hatást. Vacsorázni mentünk, de azért még kapunk az ebédmenü egyik slágeréből, a chilis édesburgonya-krémlevesből, amiben garnélarákocskák lubickolnak. Ezt a levest csak ebédmenüben szolgálják fel, így nincs külön ára, amúgy a kétfogásos menü 2500, a háromfogásos 3200 forintba kerül.
Vajpuha lazac tatakival (2800 Ft) folytatjuk, aminek a belseje nyers, ahogy kell, bár ezt nem mindenki szereti. Különböző karfiolokkal, ananásszal, szezámmaggal van szépen körbeadjusztálva. A marhatatár bruschetta (3100 Ft) lágy, remekül fűszerezett. Kiváló állagú, egyáltalán nem száraz a házi spagetti aglio-olio- peperoncino garnélával (3900 Ft), ennek egészen mennyei a fűszerezése, jó csípős, ahogy az dukál. A konfitált báránycsülköt (5800 Ft) úgy hozzák ki, hogy megáll a tányéron, így meglehetősen impozáns látvány. Vörös lencse, répakrémek, ananász-mangó fogják közre.
A desszertek Selényi Nóra cukrász munkáját dicsérik. Mindegyik, ahogy a sajtválogatás szintén, 1500 forint. Izgalmas a csokoládé, olíva, mogyoró keveredése különböző alakzatokban. Érdekes a somlói sajátos formája. A sárgadinnyeparfé pedig jóleső könnyedség az étkezés végén. A sajtok közül a kék penészes egészen isteni.
Az Enjoy! tényleg az élvezetek helye.
V., Szabadság tér 4.