2018. október 19. / Kádár-Csoboth Judit
Az Eötvös Zenei Alapítvány szervezésében ismét megrendezik a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivált, amelynek keretében három hangversenyre és mesterkurzusokra látogathatnak el az érdeklődők november 9–11. között. Az esemény kapcsán a gitárfesztivál szervezőjével és művészeti
vezetőjével, Eötvös József Liszt-díjas gitárművésszel,a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk.
Az indulásnál milyen céllal hívta életre a fesztivált? Milyen esetleges űrt kíván betölteni az esemény?
E. J.: Az indító gondolat egy Budapesten megrendezendő, élvonalbeli nemzetközi klasszikusgitár verseny életre hozása volt még 2013-ban, amely 2014-ben nagy sikerrel el is indult. Egy versenyt azonban nem érdemes minden évben megrendezni. Mi a háromévente történő megrendezés mellett döntöttünk, mert a verseny színvonala így magas marad, és a győzelem nagyobb súlyú a zenei életben. Azonban hogy a köztes években is élményt nyújtsunk azoknak, akik szeretik a gitár hangját, rövid, háromnapos fesztivált szervezünk. Ezek a hangszer igazi ünnepnapjai, ahová a világ legkeresettebb, legnagyobb művészeit hívjuk meg. Közülük sokan itt lépnek magyar közönség elé először. A rendezvény ezzel két legyet is üt egy csapásra: egy magas színvonalú zenei versenyt teremtett a hangszernek, amilyen Magyarországon eddig még nem volt, és egy eddig soha nem látott-hallott budapesti gitárkoncert-sorozatot, aminek magas színvonala illik a Zeneakadémia falai közé.
Hogyan, milyen vezérelvek mentén állítják össze az éppen aktuális programot?
E. J.: Minden évnek keresünk egy vezérfonalat, ami a tematikáját adja a három napnak. Idén a páros játék, a hangszeres duók kerülnek reflektorfénybe – a három estet ez foglalja egyetlen közös keretbe. Ezen belül azonban elszabadulnak a színek: lesz egy cselló-gitár duóest Schubert zenéjével, majd egy spanyol-kubai gitárművész házaspár estje, végül a Nagyteremben az utóbbi idők egyik legismertebb duója, a kínai Beijing Guitar Duo lép színpadra, akiket a kubai Manuel Barrueco, korunk egyik legsikeresebb, legismertebb szólistája vett védőszárnyai alá, és menedzsel az utóbbi években. A legmagasabb perfekció, elképzelhetetlen magas játéktechnika és mélyen szuggesztív zenei megfogalmazás fog mindenkit a székekbe szögezni.
Szándékosan elsősorban külföldről hívják a vendégeket?
E. J.: A Magyarországon élő művészek itthon sokszor, sok helyen bemutatkozhatnak a közönségüknek. De a legtöbb ember ritkán vagy soha nem hallhatja a hangszer nemzetközi nagy sztárjait. Itthon kevés koncertszervező vállalja be, hogy klasszikus gitárművészt hívjon egy-egy koncertsorozatra, külföldre pedig csak a legelhivatottabbak utaznak gitárkoncerteket hallgatni. Ezért ide kell valakinek hoznia ezeket a művészeket, hogy megismerhessük őket élő koncerteken, közelről hallgassuk őket, tanuljunk tőlük. Ezért érezhető minden általam rendezett fesztiválon ez az erős irány, koncepció, ezért nem lépek a fesztiválon én magam sem színpadra.
Általában kizárólag gitáros formációkat hívnak a fesztivál hangversenyeire. Mennyire ritkák vagy elterjedtek a csupán gitárosokból álló együttesek itthon és külföldön?
E. J.: A klasszikus gitár sok országban élvez szinte elképzelhetetlen népszerűséget. Németországban például a zeneiskolák második legnépszerűbb hangszere rögtön a zongora után – kizárólag ez a két hangszer bír hatjegyű növendéklétszámmal. Sok más országban, így Magyarországon sincs ez másképpen. A különböző kamarazenei formációk nagyon kedveltek, akár más hangszerekkel, akár énekkel párosítva, azonban – talán a hangerő-kiegyenlítettség okán – a gitárduók, triók, kvartettek vagy akár a gitárzenekarok, gitáregyüttesek is nagyon népszerűek. Magyarországon legalább egy tucat gitárzenekar működik többéves múlttal és nagyon magas színvonalú munkával, alapfoktól az egyetemig. Hiszek benne, hogy a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál és Verseny is hozzásegítette és segíti a hangszert, hogy ennyire népszerű korszakát éli.
Mit tapasztal a tanítványai körében: az évek során esetleg nő a gitár iránt érdeklődés?
E. J.: Furcsán szólhat, ha azt mondom, szerencsére nem? Akkora a hangszer iránt az érdeklődés, hogy nem egy zeneiskolában csak többéves várólistáról kerülhetnek be a gyerekek a gitáros osztályokba. A Zeneakadémián minden évben legalább tízszeres a túljelentkezés, pedig nagyon sokan mennek a vidéki főiskolákra és külföldre is tanulni. A klasszikus gitárnak óriási a rajongótábora, és elmondhatom, gyerekektől a legidősebb generációig mindenkit megérint a hangszer hangja, amely megszólít és lecsendesít a zajos mindennapokban, vagy éppen feltüzel, amikor egy flamenco vagy latin fellépő érkezik hozzánk. Hálásak vagyunk a közönségünknek, mert eddig nem volt olyan este, ahol nem telt ház előtt játszottak a fellépő művészeink.
vezetőjével, Eötvös József Liszt-díjas gitárművésszel,a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk.
Az indulásnál milyen céllal hívta életre a fesztivált? Milyen esetleges űrt kíván betölteni az esemény?
E. J.: Az indító gondolat egy Budapesten megrendezendő, élvonalbeli nemzetközi klasszikusgitár verseny életre hozása volt még 2013-ban, amely 2014-ben nagy sikerrel el is indult. Egy versenyt azonban nem érdemes minden évben megrendezni. Mi a háromévente történő megrendezés mellett döntöttünk, mert a verseny színvonala így magas marad, és a győzelem nagyobb súlyú a zenei életben. Azonban hogy a köztes években is élményt nyújtsunk azoknak, akik szeretik a gitár hangját, rövid, háromnapos fesztivált szervezünk. Ezek a hangszer igazi ünnepnapjai, ahová a világ legkeresettebb, legnagyobb művészeit hívjuk meg. Közülük sokan itt lépnek magyar közönség elé először. A rendezvény ezzel két legyet is üt egy csapásra: egy magas színvonalú zenei versenyt teremtett a hangszernek, amilyen Magyarországon eddig még nem volt, és egy eddig soha nem látott-hallott budapesti gitárkoncert-sorozatot, aminek magas színvonala illik a Zeneakadémia falai közé.
Hogyan, milyen vezérelvek mentén állítják össze az éppen aktuális programot?
E. J.: Minden évnek keresünk egy vezérfonalat, ami a tematikáját adja a három napnak. Idén a páros játék, a hangszeres duók kerülnek reflektorfénybe – a három estet ez foglalja egyetlen közös keretbe. Ezen belül azonban elszabadulnak a színek: lesz egy cselló-gitár duóest Schubert zenéjével, majd egy spanyol-kubai gitárművész házaspár estje, végül a Nagyteremben az utóbbi idők egyik legismertebb duója, a kínai Beijing Guitar Duo lép színpadra, akiket a kubai Manuel Barrueco, korunk egyik legsikeresebb, legismertebb szólistája vett védőszárnyai alá, és menedzsel az utóbbi években. A legmagasabb perfekció, elképzelhetetlen magas játéktechnika és mélyen szuggesztív zenei megfogalmazás fog mindenkit a székekbe szögezni.
Szándékosan elsősorban külföldről hívják a vendégeket?
E. J.: A Magyarországon élő művészek itthon sokszor, sok helyen bemutatkozhatnak a közönségüknek. De a legtöbb ember ritkán vagy soha nem hallhatja a hangszer nemzetközi nagy sztárjait. Itthon kevés koncertszervező vállalja be, hogy klasszikus gitárművészt hívjon egy-egy koncertsorozatra, külföldre pedig csak a legelhivatottabbak utaznak gitárkoncerteket hallgatni. Ezért ide kell valakinek hoznia ezeket a művészeket, hogy megismerhessük őket élő koncerteken, közelről hallgassuk őket, tanuljunk tőlük. Ezért érezhető minden általam rendezett fesztiválon ez az erős irány, koncepció, ezért nem lépek a fesztiválon én magam sem színpadra.
Általában kizárólag gitáros formációkat hívnak a fesztivál hangversenyeire. Mennyire ritkák vagy elterjedtek a csupán gitárosokból álló együttesek itthon és külföldön?
E. J.: A klasszikus gitár sok országban élvez szinte elképzelhetetlen népszerűséget. Németországban például a zeneiskolák második legnépszerűbb hangszere rögtön a zongora után – kizárólag ez a két hangszer bír hatjegyű növendéklétszámmal. Sok más országban, így Magyarországon sincs ez másképpen. A különböző kamarazenei formációk nagyon kedveltek, akár más hangszerekkel, akár énekkel párosítva, azonban – talán a hangerő-kiegyenlítettség okán – a gitárduók, triók, kvartettek vagy akár a gitárzenekarok, gitáregyüttesek is nagyon népszerűek. Magyarországon legalább egy tucat gitárzenekar működik többéves múlttal és nagyon magas színvonalú munkával, alapfoktól az egyetemig. Hiszek benne, hogy a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál és Verseny is hozzásegítette és segíti a hangszert, hogy ennyire népszerű korszakát éli.
Mit tapasztal a tanítványai körében: az évek során esetleg nő a gitár iránt érdeklődés?
E. J.: Furcsán szólhat, ha azt mondom, szerencsére nem? Akkora a hangszer iránt az érdeklődés, hogy nem egy zeneiskolában csak többéves várólistáról kerülhetnek be a gyerekek a gitáros osztályokba. A Zeneakadémián minden évben legalább tízszeres a túljelentkezés, pedig nagyon sokan mennek a vidéki főiskolákra és külföldre is tanulni. A klasszikus gitárnak óriási a rajongótábora, és elmondhatom, gyerekektől a legidősebb generációig mindenkit megérint a hangszer hangja, amely megszólít és lecsendesít a zajos mindennapokban, vagy éppen feltüzel, amikor egy flamenco vagy latin fellépő érkezik hozzánk. Hálásak vagyunk a közönségünknek, mert eddig nem volt olyan este, ahol nem telt ház előtt játszottak a fellépő művészeink.