2018. november 13. / Pavlovics Ágota
Két éve jelent meg a Tom-Tom Records gondozásában Pátkai Rozina lemeze, a Paraíso na Terra, amelyen találhatunk García Lorca-vers megzenésítést vagy Caetano Veloso-feldolgozást, ráadásul az énekesnő több dalt is zeneszerzőként jegyez. A latin zenén alapuló, bizsergető hangok
semmi máshoz nem hasonlíthatók. A lemezt idén a Legjobb Vokális Jazzalbum díjjal ismerte el az Independent Music Awards. A hamarosan napvilágot látó, az interjú időpontjában még készülőben lévő, Taladim című lemezéről, alkotói élményeiről Pátkai Rozinát kérdeztük.
2013-ban az Independent Music Awards (USA) közönségdíját kapta Vocé e Eu című dalod, az elismerést a rangos zenei szervezet 2014-ben és 2015-ben megtriplázta. Idén a Paraíso na Terra (Mennyország a földön) című albumodat ítélték az előző év Legjobb Vokális Jazzalbumának. Mit jelentenek számodra a díjak?
P. R.: Örülök nekik nagyon, mert nélkülük nehezebb lett volna elindulni. Mostanra azonban már inkább az a cél, hogy a saját elvárásaimnak megfeleljek, ez most sokkal nehezebb, mert úgy érzem, nagy változások történnek bennem zeneileg.
Mámorító élmény hallgatni, amikor latin dalokat énekelsz. Mégis mindig új utakra lépsz. A Minka-dalok például nem előzmény nélküliek, énekeltél más megzenésített verseket, de ezeknek egészen más, titokzatos hangulatuk van. Hol tart ma a Minka-projekt?
P. R.: A versek régóta izgatnak zeneileg. Még mielőtt a Minka gondolata felmerülhetett volna, feltettem az internetre Pilinszky Tilos csillagon című versét, amit gitárkísérettel dolgoztam fel. Verset mondani, verset énekelni számomra izgalmas terület. Bölcsészhallgatóként találtam rá Czóbel Minka 19. századi költőnőre, aki névadója ennek a különös, kísérletező zenei iránynak. Czóbel írt Magyarországon először szabadverseket, sőt, verseiben felbukkant az akkor még szokatlannak számító szimbolista képalkotás. Valahogy ez az újító erő hajt engem is, de úgy érzem, sokat kell dolgoznom, hogy minden egybeforrjon a Minkában, az akusztikus és az elektronikus hangzás, az audio és a vizuális anyag, a költészet, a zene és az általam megalkotott képi világ.
Éppen két éve jelent meg Tom-Tom Records gondozásában a Paraíso na Terra, amelyen több dalt is zeneszerzőként jegyzel. A lemez különös, izgalmas hatású zenei vonal, te hogyan írnád le?
P. R.: A saját utamat keresem, a saját alkotásaim vezetnek, és nagy érték, ha valami nem hasonlítható semmi máshoz, úgyhogy örülök, hogy ezt mondod. Szerény hangszeres tudásommal szerzem a dalaim, de a személyiségemből fakadó zeneiség csak kiindulópont. A lemez izgalmas zenei világához nagymértékben hozzájárult az is, hogy csodálatos zenésztársak vállalták a közreműködést. Fenyvesi Márton producer nagyszerűen kitalálta a zenészek szerepét az albumon, és a készülőben lévő, Taladim című új lemezen is Marcival dolgozunk. Az új dalokban szintén a versek kerülnek középpontba, természetesen minden eredeti nyelven. Nagyon izgalmasnak találom, ahogyan a versek magukban hordozzák a dallamot – az Őszi chansonon például Ávéd Jánossal úgy dolgoztunk, hogy először ő harmonizálta meg a magyar, Tóth Árpád-féle fordítást, majd erre a megzenésítésre énekeltem én Verlaine francia eredetijét. Rendkívüli élmény volt már az alkotói folyamat is, külön öröm, ha ilyen fantasztikus zenésztársakkal dolgozhat az ember. Ávéd János jazzszaxofonos és kortárs zeneszerző, illetve Ifj. Tóth István gitárművész, állandó alkotótársaim mellett Rohmann Ditta csellóművész, a Zeneakadémia adjunktusa és a mostanra már a nemzetközi jazz-zenei színtéren is elismert Dés András csatlakozott hozzánk. Velük szinte bárhogy bármit játszhat, énekelhet az ember, mindent széppé és izgalmassá varázsolnak.
Kik alkotják most az állandó zenekarodat?
P. R.: Több formációm is van, főképpen a jazztrióval koncertezünk: Ávéd Jánossal és Ifj. Tóth Istvánnal. A Bossa Nova Mesék című, autentikus, vetítéssel egybekötött előadásunkat Benkó Ákos dobossal és Kiss Benedek nagybőgőssel mutattuk be májusban a Vigadóban. A kísérleti zenei vonalon a Minkához Bernáthy Zsiga elektronikus zenész és Karcis Gábor videoművész csatlakozott, illetve az EM90 nevű zenekarban Bácsi Barnabás gitározik és Melykó Richárd szavalja Erdély Miklós különös verseit. Van még egy izgalmas zenei projekt, a NullOrchestra, ez egy művészeti szakkollégium keretei között megvalósuló kísérleti zenei együttműködés, remélem, hamarosan ezzel a formációval is többet játszunk majd.
A mögöttünk lévő tíz évben énekesnőként ismertünk, közben fotóztál, rajzoltál, szobrászkodtál, most pedig a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának hallgatója vagy. Mi motivált, hogy ebbe az irányba fordítsd a lépted?
P. R.: Ennek sok oka van, az egyik egyébként talán pont az a kísérletező kedv, amitől nem tudok és nem is szeretnék szabadulni. Az ösztönös cselekvés sokszor teljesen eltérít, más irányba visz, mint amit eredetileg kigondoltam, olyan fura helyekre, amikre valóban nem is gondoltam volna korábban. Az intermédia szak is ilyen fura hely. Örülök, hogy végre felsőoktatásban is tanulhatok az alkotás folyamatáról, nagy öröm, hogy itt kedvemre játszhatok mindenféle lehetetlennek tűnő dologgal – most például Arduinóval: egyszerű áramkörökkel zenélő installációkat hozok létre, miközben diákból kollázsokat készítek. Az alkotás pillanata, spontaneitása magával ragadó élmény.
Melyek a küszöbön álló terveid?
P. R.: Hogy merre tartok, most sem tudom igazán, és talán nem is akarom tudni. Nagy hatással van rám Moholy-Nagy László „A szelet-embertől az egész emberig” című írása, ami számomra arról szól, hogy minél tágabb horizonton gondolkodunk, annál hitelesebb képet kaphatunk és adhatunk a világról, amelyben élünk. Azt hiszem, most ez a célom: művelődni, tanulni és minél többet alkotni.
Legközelebb december 15-én az Opus Jazz Clubban lesz koncerted, mit hallhatunk majd ezen az esten?
P. R.: December 15-én különleges koncertet adunk, a trióhoz Rohmann Ditta és Dés András csatlakozik, és bemutatjuk legújabb dalaimat, amelyek szintén a Tom-Tom Records gondozásában idén ősszel megjelenő, Taladim című harmadik nagylemezemen szerepelnek majd. Egyelőre csak remélni tudom, hogy ennek a koncertnek is lesz folytatása.
semmi máshoz nem hasonlíthatók. A lemezt idén a Legjobb Vokális Jazzalbum díjjal ismerte el az Independent Music Awards. A hamarosan napvilágot látó, az interjú időpontjában még készülőben lévő, Taladim című lemezéről, alkotói élményeiről Pátkai Rozinát kérdeztük.
2013-ban az Independent Music Awards (USA) közönségdíját kapta Vocé e Eu című dalod, az elismerést a rangos zenei szervezet 2014-ben és 2015-ben megtriplázta. Idén a Paraíso na Terra (Mennyország a földön) című albumodat ítélték az előző év Legjobb Vokális Jazzalbumának. Mit jelentenek számodra a díjak?
P. R.: Örülök nekik nagyon, mert nélkülük nehezebb lett volna elindulni. Mostanra azonban már inkább az a cél, hogy a saját elvárásaimnak megfeleljek, ez most sokkal nehezebb, mert úgy érzem, nagy változások történnek bennem zeneileg.
Mámorító élmény hallgatni, amikor latin dalokat énekelsz. Mégis mindig új utakra lépsz. A Minka-dalok például nem előzmény nélküliek, énekeltél más megzenésített verseket, de ezeknek egészen más, titokzatos hangulatuk van. Hol tart ma a Minka-projekt?
P. R.: A versek régóta izgatnak zeneileg. Még mielőtt a Minka gondolata felmerülhetett volna, feltettem az internetre Pilinszky Tilos csillagon című versét, amit gitárkísérettel dolgoztam fel. Verset mondani, verset énekelni számomra izgalmas terület. Bölcsészhallgatóként találtam rá Czóbel Minka 19. századi költőnőre, aki névadója ennek a különös, kísérletező zenei iránynak. Czóbel írt Magyarországon először szabadverseket, sőt, verseiben felbukkant az akkor még szokatlannak számító szimbolista képalkotás. Valahogy ez az újító erő hajt engem is, de úgy érzem, sokat kell dolgoznom, hogy minden egybeforrjon a Minkában, az akusztikus és az elektronikus hangzás, az audio és a vizuális anyag, a költészet, a zene és az általam megalkotott képi világ.
Éppen két éve jelent meg Tom-Tom Records gondozásában a Paraíso na Terra, amelyen több dalt is zeneszerzőként jegyzel. A lemez különös, izgalmas hatású zenei vonal, te hogyan írnád le?
P. R.: A saját utamat keresem, a saját alkotásaim vezetnek, és nagy érték, ha valami nem hasonlítható semmi máshoz, úgyhogy örülök, hogy ezt mondod. Szerény hangszeres tudásommal szerzem a dalaim, de a személyiségemből fakadó zeneiség csak kiindulópont. A lemez izgalmas zenei világához nagymértékben hozzájárult az is, hogy csodálatos zenésztársak vállalták a közreműködést. Fenyvesi Márton producer nagyszerűen kitalálta a zenészek szerepét az albumon, és a készülőben lévő, Taladim című új lemezen is Marcival dolgozunk. Az új dalokban szintén a versek kerülnek középpontba, természetesen minden eredeti nyelven. Nagyon izgalmasnak találom, ahogyan a versek magukban hordozzák a dallamot – az Őszi chansonon például Ávéd Jánossal úgy dolgoztunk, hogy először ő harmonizálta meg a magyar, Tóth Árpád-féle fordítást, majd erre a megzenésítésre énekeltem én Verlaine francia eredetijét. Rendkívüli élmény volt már az alkotói folyamat is, külön öröm, ha ilyen fantasztikus zenésztársakkal dolgozhat az ember. Ávéd János jazzszaxofonos és kortárs zeneszerző, illetve Ifj. Tóth István gitárművész, állandó alkotótársaim mellett Rohmann Ditta csellóművész, a Zeneakadémia adjunktusa és a mostanra már a nemzetközi jazz-zenei színtéren is elismert Dés András csatlakozott hozzánk. Velük szinte bárhogy bármit játszhat, énekelhet az ember, mindent széppé és izgalmassá varázsolnak.
Kik alkotják most az állandó zenekarodat?
P. R.: Több formációm is van, főképpen a jazztrióval koncertezünk: Ávéd Jánossal és Ifj. Tóth Istvánnal. A Bossa Nova Mesék című, autentikus, vetítéssel egybekötött előadásunkat Benkó Ákos dobossal és Kiss Benedek nagybőgőssel mutattuk be májusban a Vigadóban. A kísérleti zenei vonalon a Minkához Bernáthy Zsiga elektronikus zenész és Karcis Gábor videoművész csatlakozott, illetve az EM90 nevű zenekarban Bácsi Barnabás gitározik és Melykó Richárd szavalja Erdély Miklós különös verseit. Van még egy izgalmas zenei projekt, a NullOrchestra, ez egy művészeti szakkollégium keretei között megvalósuló kísérleti zenei együttműködés, remélem, hamarosan ezzel a formációval is többet játszunk majd.
A mögöttünk lévő tíz évben énekesnőként ismertünk, közben fotóztál, rajzoltál, szobrászkodtál, most pedig a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakának hallgatója vagy. Mi motivált, hogy ebbe az irányba fordítsd a lépted?
P. R.: Ennek sok oka van, az egyik egyébként talán pont az a kísérletező kedv, amitől nem tudok és nem is szeretnék szabadulni. Az ösztönös cselekvés sokszor teljesen eltérít, más irányba visz, mint amit eredetileg kigondoltam, olyan fura helyekre, amikre valóban nem is gondoltam volna korábban. Az intermédia szak is ilyen fura hely. Örülök, hogy végre felsőoktatásban is tanulhatok az alkotás folyamatáról, nagy öröm, hogy itt kedvemre játszhatok mindenféle lehetetlennek tűnő dologgal – most például Arduinóval: egyszerű áramkörökkel zenélő installációkat hozok létre, miközben diákból kollázsokat készítek. Az alkotás pillanata, spontaneitása magával ragadó élmény.
Melyek a küszöbön álló terveid?
P. R.: Hogy merre tartok, most sem tudom igazán, és talán nem is akarom tudni. Nagy hatással van rám Moholy-Nagy László „A szelet-embertől az egész emberig” című írása, ami számomra arról szól, hogy minél tágabb horizonton gondolkodunk, annál hitelesebb képet kaphatunk és adhatunk a világról, amelyben élünk. Azt hiszem, most ez a célom: művelődni, tanulni és minél többet alkotni.
Legközelebb december 15-én az Opus Jazz Clubban lesz koncerted, mit hallhatunk majd ezen az esten?
P. R.: December 15-én különleges koncertet adunk, a trióhoz Rohmann Ditta és Dés András csatlakozik, és bemutatjuk legújabb dalaimat, amelyek szintén a Tom-Tom Records gondozásában idén ősszel megjelenő, Taladim című harmadik nagylemezemen szerepelnek majd. Egyelőre csak remélni tudom, hogy ennek a koncertnek is lesz folytatása.