2018. november 19. / Pavlovics Ágota
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) főtitkára, Kucsera Tamás Gergely filozófus-szociológus-közgazdász jelentős szerepet játszott az Akadémia intézményrendszerének kialakításában. Fekete György – a korábbi elnök – azt mondta róla, ő a jövő embere, akire büszke az Akadémia. A kultú-
rában, oktatásban, művészetigazgatásban kifejtett gyakorlati és elméleti munkásságáért Kováts Flórián-emlékéremmel kitüntetett főtitkár barátságos, derűs személyiség, van humora, munkatársai szeretnek vele dolgozni. Kucsera Tamás Gergellyel sokrétű munkájáról és jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Kamaszként magánénekesi tanulmányokat folytatott, hogy adta végül a művészet helyett a tudományokra a fejét?
K. T. G.: Végtelenül egyszerű a válasz, egy gyerekkori allergia tért vissza, ezért kellett fiatalon lemondanom az énektanulásról. Ha később történik, az orvostudomány tudott volna segíteni rajtam. Kisgyerekkorom óta fontos számomra az éneklés, a zene.
Ezt a hiányt kicsit talán pótolja Vashegyi György elnökké választása, amivel az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a korábbinál is közelebb kerülhetett önhöz.
K. T. G.: Igen. Gimnazistaként mások mellett Perényi Miklós koncertjeire jártam. Elnök úr együtteseit, amelyek néhány évesek voltak a kilencvenes évek végén, a Fesztivál a határon rendezvénysorozat főszervezőjeként többször meghívtam, ahogy a Héja Domonkos által alapított Óbudai Danubia Zenekart is, akik most kapták meg az Érték és Minősítő Nagydíjat, amelyet Magyarországon zenekar nem kapott meg eddig.
Szerencsére nem került messze a művészetektől. Milyen feladatokkal jár a főtitkári tisztség?
K. T. G.: A Művészeti Akadémia mindenkori főtitkára az elnök általános helyettese, a titkárság vezetője, így első számú szolgálója az Akadémia ügyeinek. Stratégiai és operatív feladatok is tartoznak a feladatkörhöz, röviden minden, ami az Akadémiához köthető, parafrazeálva a székely viccet, „minden is”. Az elmúlt hét évben az Akadémia intézményének és intézményrendszerének a kialakítása volt a legfontosabb feladatom. A 2011-ben civil szervezeti alapra építve köztestületté vált MMA állami feladatvállalást is jelent. Évek óta mindennapos célom, hogy az Akadémia szemlélete és gyakorlata ne bürokratizálódjon, de az intézményrendszer legyen szakmailag professzionális. Amikor az igazgatási vagy a protokolláris munka elfáraszt, képletesen átülök egy másik székbe, és megnézem, elemezem, hogy alakultak a gyakorlatban a közös dolgaink. Egyikkel pihenem ki a másikat.
Apropó, egyik székből a másikba átülni. Augusztus végén adták át a Magyar Művészeti Akadémia irodaházát az Andrássy úton, a korábban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházaként ismert villában.
K. T. G.: Örömteli dolog, hogy a bérlemény után az MMA saját ingatlanba költözött. A Pesti Vigadó épülete szellemi otthonunk, de sem négyzetméterben, sem tereiben nem volt megfelelő az MMA vezetése és titkársága elhelyezésére. Az Andrássy út 101. alatt, a Bajza utca sarkán elhelyezkedő, két épületből álló ingatlanegyüttesben méltó körülmények között folytathatjuk a munkát, az akadémiai tagok részére van tanácsterem, akadémikusi klubszoba és a volt 25. Színház helyén rendezvényterem. Az sem mellékes körülmény, hogy a világörökség részét képező helyszínen, a gyönyörű Andrássy úton 10 éven át éktelenkedett az elhanyagolt állapotban lévő villa és a szomszédos épület. Megvásároltuk, a felújítás 2015-ben kezdődött. A két épület üvegcsarnokkal van összekötve, a látvány pazar, a hazai építészet remeke. Öröm volt végignézni az épületek szépülését, átalakulását. Most kezdődik az étterem kialakítása. A felújítás az értékmegőrzés és értéknövelés kitűnő példája. Hálásak vagyunk a kormánynak az anyagi támogatásért, köszönet illeti a jeles tervezőket, és a hazai építőipari szakemberek példás munkája, illetve gyorsasága is elismerést érdemel.
Hol tart most az MMA, milyen hosszú távú céljaik vannak?
K. T. G.: Az elmúlt majd’ hét évben az MMA szervezeti rendszere kiépült – Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, Műcsarnok, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Pesti Vigadó, MMA Kiadó, Magyar Művészet folyóirat –, melyek rengeteg értéket teremtenek. Nap mint nap vannak programjaink, jelennek meg kiadványaink. Több ezres nagyságrendben adtunk-adunk az alkotóknak alkotói vagy programtámogatást. 300 akadémikus kap életjáradékot, 1300-nál több művész kap művészjáradékot, egyéves művészeti ösztöndíjat eddig 200 fő kapott, és most indul el további 100, három éven át tartó ösztöndíj. Számos méltatlan helyzetet tudtunk rendezni, élhetőbbé tettük az alkotók hétköznapjait. Sokat dolgoztunk a határon túli és a nemzetközi kapcsolatok kialakításán, a jövőben az eddig befektetett munkát kell termőre fordítanunk. Másként fogalmazva – még akkor is, ha fellengzősen hangzik –, a jövőben egyre nagyobb hatósugárban fogjuk felmutatni az értékeket. Nem csak a fővárosban gondolkodunk, sok vidéki és határon túli programot valósítunk meg a nem művészeti világból, olyan nagy múltú egyesületekkel alakítottunk ki együttműködést, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vagy a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Azt szeretném, hogy az értékteremtés gyakorlatának kialakítása után a partneri és saját értékközvetítés erősebb legyen a munkánkban.
rában, oktatásban, művészetigazgatásban kifejtett gyakorlati és elméleti munkásságáért Kováts Flórián-emlékéremmel kitüntetett főtitkár barátságos, derűs személyiség, van humora, munkatársai szeretnek vele dolgozni. Kucsera Tamás Gergellyel sokrétű munkájáról és jövőbeni terveiről beszélgettünk.
Kamaszként magánénekesi tanulmányokat folytatott, hogy adta végül a művészet helyett a tudományokra a fejét?
K. T. G.: Végtelenül egyszerű a válasz, egy gyerekkori allergia tért vissza, ezért kellett fiatalon lemondanom az énektanulásról. Ha később történik, az orvostudomány tudott volna segíteni rajtam. Kisgyerekkorom óta fontos számomra az éneklés, a zene.
Ezt a hiányt kicsit talán pótolja Vashegyi György elnökké választása, amivel az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a korábbinál is közelebb kerülhetett önhöz.
K. T. G.: Igen. Gimnazistaként mások mellett Perényi Miklós koncertjeire jártam. Elnök úr együtteseit, amelyek néhány évesek voltak a kilencvenes évek végén, a Fesztivál a határon rendezvénysorozat főszervezőjeként többször meghívtam, ahogy a Héja Domonkos által alapított Óbudai Danubia Zenekart is, akik most kapták meg az Érték és Minősítő Nagydíjat, amelyet Magyarországon zenekar nem kapott meg eddig.
Szerencsére nem került messze a művészetektől. Milyen feladatokkal jár a főtitkári tisztség?
K. T. G.: A Művészeti Akadémia mindenkori főtitkára az elnök általános helyettese, a titkárság vezetője, így első számú szolgálója az Akadémia ügyeinek. Stratégiai és operatív feladatok is tartoznak a feladatkörhöz, röviden minden, ami az Akadémiához köthető, parafrazeálva a székely viccet, „minden is”. Az elmúlt hét évben az Akadémia intézményének és intézményrendszerének a kialakítása volt a legfontosabb feladatom. A 2011-ben civil szervezeti alapra építve köztestületté vált MMA állami feladatvállalást is jelent. Évek óta mindennapos célom, hogy az Akadémia szemlélete és gyakorlata ne bürokratizálódjon, de az intézményrendszer legyen szakmailag professzionális. Amikor az igazgatási vagy a protokolláris munka elfáraszt, képletesen átülök egy másik székbe, és megnézem, elemezem, hogy alakultak a gyakorlatban a közös dolgaink. Egyikkel pihenem ki a másikat.
Apropó, egyik székből a másikba átülni. Augusztus végén adták át a Magyar Művészeti Akadémia irodaházát az Andrássy úton, a korábban a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) székházaként ismert villában.
K. T. G.: Örömteli dolog, hogy a bérlemény után az MMA saját ingatlanba költözött. A Pesti Vigadó épülete szellemi otthonunk, de sem négyzetméterben, sem tereiben nem volt megfelelő az MMA vezetése és titkársága elhelyezésére. Az Andrássy út 101. alatt, a Bajza utca sarkán elhelyezkedő, két épületből álló ingatlanegyüttesben méltó körülmények között folytathatjuk a munkát, az akadémiai tagok részére van tanácsterem, akadémikusi klubszoba és a volt 25. Színház helyén rendezvényterem. Az sem mellékes körülmény, hogy a világörökség részét képező helyszínen, a gyönyörű Andrássy úton 10 éven át éktelenkedett az elhanyagolt állapotban lévő villa és a szomszédos épület. Megvásároltuk, a felújítás 2015-ben kezdődött. A két épület üvegcsarnokkal van összekötve, a látvány pazar, a hazai építészet remeke. Öröm volt végignézni az épületek szépülését, átalakulását. Most kezdődik az étterem kialakítása. A felújítás az értékmegőrzés és értéknövelés kitűnő példája. Hálásak vagyunk a kormánynak az anyagi támogatásért, köszönet illeti a jeles tervezőket, és a hazai építőipari szakemberek példás munkája, illetve gyorsasága is elismerést érdemel.
Hol tart most az MMA, milyen hosszú távú céljaik vannak?
K. T. G.: Az elmúlt majd’ hét évben az MMA szervezeti rendszere kiépült – Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet, Műcsarnok, Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, Pesti Vigadó, MMA Kiadó, Magyar Művészet folyóirat –, melyek rengeteg értéket teremtenek. Nap mint nap vannak programjaink, jelennek meg kiadványaink. Több ezres nagyságrendben adtunk-adunk az alkotóknak alkotói vagy programtámogatást. 300 akadémikus kap életjáradékot, 1300-nál több művész kap művészjáradékot, egyéves művészeti ösztöndíjat eddig 200 fő kapott, és most indul el további 100, három éven át tartó ösztöndíj. Számos méltatlan helyzetet tudtunk rendezni, élhetőbbé tettük az alkotók hétköznapjait. Sokat dolgoztunk a határon túli és a nemzetközi kapcsolatok kialakításán, a jövőben az eddig befektetett munkát kell termőre fordítanunk. Másként fogalmazva – még akkor is, ha fellengzősen hangzik –, a jövőben egyre nagyobb hatósugárban fogjuk felmutatni az értékeket. Nem csak a fővárosban gondolkodunk, sok vidéki és határon túli programot valósítunk meg a nem művészeti világból, olyan nagy múltú egyesületekkel alakítottunk ki együttműködést, mint a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat vagy a Nagycsaládosok Országos Egyesülete. Azt szeretném, hogy az értékteremtés gyakorlatának kialakítása után a partneri és saját értékközvetítés erősebb legyen a munkánkban.