2018. december 11. / Szalóky Bálint
Sir Arthur Conan Doyle halhatatlan karaktere a filmtörténet állandó szereplője, de bajban lennénk, ha a filmes feldolgozásokon a szerző eredeti történeteit kérnénk számon: az adaptációk a saját útjukat járva mindig is az adott kor igényeihez igazodtak. A december 27-től látható Holmes
és Watson például vígjáték, nem is a legkifinomultabb fajtából. Összeállításunkban hat olyan filmet emelünk ki, amelyek ugyancsak ebben a műfajban próbáltak szerencsét.
Sherlock Jr. (1924)
Rendezte: Buster Keaton
Főszereplő: Buster Keaton
Komédiák Holmes főszereplésével már a filmtörténet hajnalán is készültek, legelőször 1900-ban: a nyomozó Georges Méliès egyik félperces szkeccsében igyekezett lefülelni egy szeme elől eltűnő rablót. A némafilmkorszak egyik gyöngyszemeként tartjuk számon Buster Keaton 1924-es remekét, a 45 perces Sherlock Jr.-t amiben a nyomozónak tanuló szegény mozigépész a helyi szívtipróval rivalizál egy csodaszép lány kegyeiért. Amikor a gépész egy vetítés közben elbóbiskol, álmában Sherlock Jr.-ként belekerül a filmbe, és a történetbe beleálmodja valódi élete szereplőit is. Maga a forgatás tele volt drámai helyzetekkel; az egyik kaszkadőrmutatvány során például Keaton komoly sérülést szenvedett. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a faarcú burleszksztár negyedszázados karrierjének első kudarcát volt kénytelen elkönyvelni. A filmtörténetben azonban ennél sokkal előkelőbb helyet vívott ki magának a film: felkerült többek között az Amerikai Filmakadémia és a Time magazin 100-as vígjátéklistájára, minden idők legjobbjai közé.
[kep3]
A detektív és a doktor (1971)
Rendezte: Anthony Harvey
Főszereplők: George C. Scott, Joanne Woodward, Jack Gilford
Igazán említésre méltó, újabb egész estés vígjátékokra Keaton után közel fél évszázadot kellett várnunk. A detektív és a doktor azért is kivételes mozi, mert maga Holmes valójában nem jelenik meg benne. Amikor a milliomos bíró felesége halála után idegösszeomlást kap és Sherlock Holmesnak kezdi képzelni magát, a családi vagyonra pályázó bátyja mindent elkövet, hogy elmegyógyintézetbe juttassa. Az itt dolgozó Watson doktornő azonban a beteg hatása alá kerül, és belemegy a játékba, így együtt fognak nyomozásba. A kortárs Manhattanben játszódó mozi nem lett igazán nagy siker, de évtizedekkel később felfedezte magának a közönség és kultuszfilmmé vált. Ebben bizonyára nagy szerepet játszik, hogy a They Might Be Giants nevű rockbanda az eredeti címből kölcsönözte a zenekar nevét.
Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai (1975)
Rendezte: Gene Wilder
Főszereplők: Gene Wilder, Madeline Kahn, Marty Feldman
Egy újabb Sherlock-film, amiben valójában nem Sherlock a főszereplő. Ezúttal a nyomozó öccse, a teljesen ismeretlen Sigerson pályázik Sherlock hírnevére, azzal, hogy meg szeretne oldani egy bűntényt. A korszak komikus sztárja, Gene Wilder nemcsak a főszerepet alakítja, de írója és rendezője a filmnek, amelyben feltűnik az egy évvel korábbi – és óriási sikert arató – Az ifjú Frankenstein (rendezte: Mel Brooks) két másik színésze, Madeline Kahn és Marty Feldman is. Wilder filmje sajnos nem több Mel Brooks kortalan humorának harmatos utánzásánál – a film nem aratott jelentős sikert, ám ez nem gátolta meg Wildert abban, hogy később ismét a kamera mindkét oldalára álljon.
Magándetektívek (1980)
Rendezte: Lang Elliott
Főszereplők: Tim Conway, Don Knotts
A paródiában a Scotland Yardtól szalasztott Winship felügyelő és Dr. Tart igyekeznek a végére járni egy elátkozott amerikai kastélyhoz köthető különös haláleset-sorozatnak. Az itthon nem igazán ismert amerikai komikus duó, Tim Conway és Don Knotts összesen hat filmben játszottak főszerepet együtt, közülük ez lett az utolsó. A Magándetektívek a főleg másodvonalbeli produkciókban utazó New World Pictures legnagyobb sikere lett. Ennek fényében nem nagyon érthető, miért nem valósult meg az eredetileg tervezett folytatás.
Sherlock és én (1988)
Rendezte: Thom Eberhardt
Főszereplők: Michael Caine, Ben Kingsley, Jeffrey Jones
A film csavar egy nagyot a megszokott szerepeken: a történet szerint Dr. Watson a lángelme nyomozó, Sherlock Holmes pedig nem más, mint egy általa kitalált fiktív karakter, akinek sikere mostanra teljesen túlnőtt rajta – olyannyira, hogy akkor sem tud megszabadulni tőle, ha igazán szeretne. E merőben komolytalan Sherlock-film nemcsak azért érdekes, mert két, főleg drámai szerepeiről ismert nagy színész (Caine és Kingsley) bohóckodik egy jót benne, hanem azért is, mert a sztori meglehetősen sokat merít Sir Arthur Conan Doyle életútjából: ő maga is megpróbált leszámolni Sherlock karakterével, amikor úgy érezte, karrierjének jót tenne a vérfrissítés, de a rajongók kikövetelték a nyomozó visszatérését.
Sherlock Gnomes (2018)
Rendezte: John Stevenson
Nem először fordul elő, hogy Holmes rajzfilmfiguraként lép elénk, 1956-ban például a Bolondos dallamok hősei játszották el a párost, a japán mester, Hayao Miyazaki pedig a ’80-as években egy teljes sorozatot fűzött fel rá, állatszereplőkkel. A legújabb, sokkal alpáribb humorral felvértezett változatban a Gnómeó és Júlia hősei szövetkeznek a Johnny Depp hangján megszólaló, ugyancsak kerti törpe Sherlockkal. Jó pont, hogy a karaktert bevallottan Basil Rathbone-ról mintázták, aki 1939 és 1945 között tucatszor bújt Holmes bőrébe, ám e felesleges folytatásból sajnos még a Kung Fu Panda rendezője sem volt képes valami jót kihozni: a film nem csupán gyerekes (ami valahol elvárható egy családi animációs filmtől), de egyszerre rendkívül elcsépelt és ötlettelen is.
Holmes és Watson (2018)
Rendezte: Etan Cohen
Főszereplők: Will Ferrell, John C. Reilly, Ralph Fiennes
A nagy sikerű Taplógáz: Ricky Bobby legendája és a Tesó-tusa összeszokott párosa, Will Ferrell és John C. Reilly újra összeállt, hogy ezúttal Sherlock Holmesból csináljanak viccet – és nem utolsósorban elcsípjék örök ellenlábasukat, Moriartyt (ezúttal Ralph Fiennes megformálásában). A film premierjét éppúgy karácsony környékére időzítették, ahogy történt ez néhány éve a Robert Downey Jr.-féle Sherlock-filmekkel, így a stúdió nagyon bízhat a sikerben. Erre minden okuk meg is van, hiszen a vígjátékban az angol mozi színe-java feltűnik, a már említett Fiennes mellett például Hugh Laurie, Steve Coogan, Rob Brydon, Kelly Macdonald és Rebecca Hall. A nyomozópáros most az angol királynő elleni merényletet igyekszik megakadályozni, de mint kiderül, ők maguk is veszélyt jelentenek szegény királynőre nézve.
és Watson például vígjáték, nem is a legkifinomultabb fajtából. Összeállításunkban hat olyan filmet emelünk ki, amelyek ugyancsak ebben a műfajban próbáltak szerencsét.
Sherlock Jr. (1924)
Rendezte: Buster Keaton
Főszereplő: Buster Keaton
Komédiák Holmes főszereplésével már a filmtörténet hajnalán is készültek, legelőször 1900-ban: a nyomozó Georges Méliès egyik félperces szkeccsében igyekezett lefülelni egy szeme elől eltűnő rablót. A némafilmkorszak egyik gyöngyszemeként tartjuk számon Buster Keaton 1924-es remekét, a 45 perces Sherlock Jr.-t amiben a nyomozónak tanuló szegény mozigépész a helyi szívtipróval rivalizál egy csodaszép lány kegyeiért. Amikor a gépész egy vetítés közben elbóbiskol, álmában Sherlock Jr.-ként belekerül a filmbe, és a történetbe beleálmodja valódi élete szereplőit is. Maga a forgatás tele volt drámai helyzetekkel; az egyik kaszkadőrmutatvány során például Keaton komoly sérülést szenvedett. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a faarcú burleszksztár negyedszázados karrierjének első kudarcát volt kénytelen elkönyvelni. A filmtörténetben azonban ennél sokkal előkelőbb helyet vívott ki magának a film: felkerült többek között az Amerikai Filmakadémia és a Time magazin 100-as vígjátéklistájára, minden idők legjobbjai közé.
[kep3]
A detektív és a doktor (1971)
Rendezte: Anthony Harvey
Főszereplők: George C. Scott, Joanne Woodward, Jack Gilford
Igazán említésre méltó, újabb egész estés vígjátékokra Keaton után közel fél évszázadot kellett várnunk. A detektív és a doktor azért is kivételes mozi, mert maga Holmes valójában nem jelenik meg benne. Amikor a milliomos bíró felesége halála után idegösszeomlást kap és Sherlock Holmesnak kezdi képzelni magát, a családi vagyonra pályázó bátyja mindent elkövet, hogy elmegyógyintézetbe juttassa. Az itt dolgozó Watson doktornő azonban a beteg hatása alá kerül, és belemegy a játékba, így együtt fognak nyomozásba. A kortárs Manhattanben játszódó mozi nem lett igazán nagy siker, de évtizedekkel később felfedezte magának a közönség és kultuszfilmmé vált. Ebben bizonyára nagy szerepet játszik, hogy a They Might Be Giants nevű rockbanda az eredeti címből kölcsönözte a zenekar nevét.
Sherlock Holmes okosabb bátyjának kalandjai (1975)
Rendezte: Gene Wilder
Főszereplők: Gene Wilder, Madeline Kahn, Marty Feldman
Egy újabb Sherlock-film, amiben valójában nem Sherlock a főszereplő. Ezúttal a nyomozó öccse, a teljesen ismeretlen Sigerson pályázik Sherlock hírnevére, azzal, hogy meg szeretne oldani egy bűntényt. A korszak komikus sztárja, Gene Wilder nemcsak a főszerepet alakítja, de írója és rendezője a filmnek, amelyben feltűnik az egy évvel korábbi – és óriási sikert arató – Az ifjú Frankenstein (rendezte: Mel Brooks) két másik színésze, Madeline Kahn és Marty Feldman is. Wilder filmje sajnos nem több Mel Brooks kortalan humorának harmatos utánzásánál – a film nem aratott jelentős sikert, ám ez nem gátolta meg Wildert abban, hogy később ismét a kamera mindkét oldalára álljon.
Magándetektívek (1980)
Rendezte: Lang Elliott
Főszereplők: Tim Conway, Don Knotts
A paródiában a Scotland Yardtól szalasztott Winship felügyelő és Dr. Tart igyekeznek a végére járni egy elátkozott amerikai kastélyhoz köthető különös haláleset-sorozatnak. Az itthon nem igazán ismert amerikai komikus duó, Tim Conway és Don Knotts összesen hat filmben játszottak főszerepet együtt, közülük ez lett az utolsó. A Magándetektívek a főleg másodvonalbeli produkciókban utazó New World Pictures legnagyobb sikere lett. Ennek fényében nem nagyon érthető, miért nem valósult meg az eredetileg tervezett folytatás.
Sherlock és én (1988)
Rendezte: Thom Eberhardt
Főszereplők: Michael Caine, Ben Kingsley, Jeffrey Jones
A film csavar egy nagyot a megszokott szerepeken: a történet szerint Dr. Watson a lángelme nyomozó, Sherlock Holmes pedig nem más, mint egy általa kitalált fiktív karakter, akinek sikere mostanra teljesen túlnőtt rajta – olyannyira, hogy akkor sem tud megszabadulni tőle, ha igazán szeretne. E merőben komolytalan Sherlock-film nemcsak azért érdekes, mert két, főleg drámai szerepeiről ismert nagy színész (Caine és Kingsley) bohóckodik egy jót benne, hanem azért is, mert a sztori meglehetősen sokat merít Sir Arthur Conan Doyle életútjából: ő maga is megpróbált leszámolni Sherlock karakterével, amikor úgy érezte, karrierjének jót tenne a vérfrissítés, de a rajongók kikövetelték a nyomozó visszatérését.
Sherlock Gnomes (2018)
Rendezte: John Stevenson
Nem először fordul elő, hogy Holmes rajzfilmfiguraként lép elénk, 1956-ban például a Bolondos dallamok hősei játszották el a párost, a japán mester, Hayao Miyazaki pedig a ’80-as években egy teljes sorozatot fűzött fel rá, állatszereplőkkel. A legújabb, sokkal alpáribb humorral felvértezett változatban a Gnómeó és Júlia hősei szövetkeznek a Johnny Depp hangján megszólaló, ugyancsak kerti törpe Sherlockkal. Jó pont, hogy a karaktert bevallottan Basil Rathbone-ról mintázták, aki 1939 és 1945 között tucatszor bújt Holmes bőrébe, ám e felesleges folytatásból sajnos még a Kung Fu Panda rendezője sem volt képes valami jót kihozni: a film nem csupán gyerekes (ami valahol elvárható egy családi animációs filmtől), de egyszerre rendkívül elcsépelt és ötlettelen is.
Holmes és Watson (2018)
Rendezte: Etan Cohen
Főszereplők: Will Ferrell, John C. Reilly, Ralph FiennesA nagy sikerű Taplógáz: Ricky Bobby legendája és a Tesó-tusa összeszokott párosa, Will Ferrell és John C. Reilly újra összeállt, hogy ezúttal Sherlock Holmesból csináljanak viccet – és nem utolsósorban elcsípjék örök ellenlábasukat, Moriartyt (ezúttal Ralph Fiennes megformálásában). A film premierjét éppúgy karácsony környékére időzítették, ahogy történt ez néhány éve a Robert Downey Jr.-féle Sherlock-filmekkel, így a stúdió nagyon bízhat a sikerben. Erre minden okuk meg is van, hiszen a vígjátékban az angol mozi színe-java feltűnik, a már említett Fiennes mellett például Hugh Laurie, Steve Coogan, Rob Brydon, Kelly Macdonald és Rebecca Hall. A nyomozópáros most az angol királynő elleni merényletet igyekszik megakadályozni, de mint kiderül, ők maguk is veszélyt jelentenek szegény királynőre nézve.