2019. január 17. / Pavlovics Ágota
Az utóbbi 50 év egyik legjelentősebb zeneszerzője, Eötvös Péter 75. születésnapja tiszteletére hangversenyt rendez a Budapest Music Center (BMC) 2019. január 5-én. A műsorban a zeneszerző 21. századi művei hangzanak el, mások mellett a Moment’s Notice Trio és a Classicus Quartett
előadásában. Az esten, japán bemutatója előtt, magyarul hangzik el az ünnepelt Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán komponált, Secret Kiss című melodrámája Molnár Piroska közreműködésével. A Bors néniként és a színházművészet legnagyobb szerepeiben is ragyogó, Kurtág György és Eötvös Péter műveiben lebilincselő Molnár Piroskával beszélgettünk.
Eötvös Péter Mese című, 12,5 perces hangjátéka éppen ötven éve készült, száz magyar népmese motívumainak felhasználásával. A műben megszólaló minden hang, a vízcsobogás és a hegedű is az ön hangja volt.
M. P.: Péter különleges akusztikai élményt nyújtó művét Budapesten vettük fel, aztán a kölni rádió stúdiójában fél évig dolgozott rajta. Első alkalommal 1968-ban Darmstadtban mutatták be, ahol a mese három idősíkja a hallgatók előtt balra és jobbra, valamint hátul középen hangzott el. A Mese megvalósította Péter zeneszerzői álmát, mely szerint: „Azt szeretném, hogy a hallgatóban az akusztikus élmény befogadása által ugyanaz a vízió is megszülessék, mintha színházban lenne. Csodálatos elképzelésnek, a jövő látomásának tűnik számomra, hogy a láthatót hallhatóvá, a hallhatót pedig láthatóvá tegyük.”
Bemutató előtti verzióban, magyarul hangzik el az Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán komponált, öt hangszerre és narrátorra írt melodráma, a Secret Kiss, aminek ön lesz a mesélője.
M. P.: Még nem ismerem teljesen a művet, mert nem hallom úgy a kottából a zenét, mint a professzionális zenészek. Péter majd elmondja a szentenciáit. Úgy tudom, a darabot februárban Japánban, Tokióban fogják bemutatni, a január 5-i előbemutató. Izgalommal várom, rengeteg segítséget fogok kapni Pétertől, megtisztelő, hogy gondolt rám megint. Ezúttal nem énekes feladatot kaptam tőle, hanem prózait, én leszek a narrátor. Kiváló muzsikusokkal lesz alkalmam előadni a darabot, Ittzés Gergely (fuvola), Szűcs Péter (klarinét), Kruppa Bálint (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Fábry Boglárka (ütőhangszerek) lesznek a társaim. Izgalommal várom a próbákat.
A Selyemről a zenekritikusnak készült Baricco ezt írta: „Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnként zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika.” Ön mit gondol a történetek zeneiségéről?
M. P.: A szövegek zeneiségét inkább a verseknél hallom, a prózai műveknél kevésbé. Leginkább a nagy orosz klasszikusokat szeretem újraolvasni, igaz, nem oroszul, hanem magyarul. De például Paul Verlaine Őszi chanson című verse Tóth Árpád legismertebb fordításában: „Ősz húrja zsong, / Jajong, búsong / A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón.” – olyan lenyűgöző áttevés egy másik nyelvre, amit már nem is fordításnak, újraköltésnek nevezhetünk. A zenéje pedig csodálatos.
A 75. születésnap sokak számára a számvetés ideje, de Eötvös Péter nem tartozik közéjük. Jobban érdekli a jelen és a jövő, mint a múlt. A műsorban kizárólag az új évezredben született művek, zömében kamaradarabok hangzanak majd el, jó részük először lesz hallható Magyarországon.
M. P.: Mostanában sokan menekülnek vissza a múltba és nem is a legszebb időszakaiba, nagyon fontosnak tartom, hogy Péter egy bizonyos életkorban is csak a jövőbe tekint, és nem a múltba. Azt, amit mi tudunk, csak a jövő nemzedéke viheti tovább. Azon nosztalgiázni, ami úgysem jöhet vissza, felesleges. A jövő elsöpri a múltat. Soha nem szerettem a bezzeg az én időmben… kezdetű mondatokat. Ha az ember sokat van fiatalok között, látja, hogy nem rossz szándékból vetik el, amit a korábbi generációk csinálnak, nem is gondolnak arra, hogy elvetik. Egyszerűen más a ritmusuk. Bizonyos generációknak pedig a mi olvasmányaink már nem mondanak semmit. Nem biztos, hogy nekik éppen az kell, ami nekünk kellett. Lehet, hogy majd megugranak valamit, amit mi már nem fogunk. Persze amikor ezt mondom, nem a klasszikus műveltségre gondolok, arra szükség van, az nem kétséges.
Arra kérem, a kerek születésnap okán mondja el, milyennek látja Eötvös Pétert, a zeneszerző-karmestert.
M. P.: A nagy művészek, legyenek írók vagy zeneszerzők, mindig előtte járnak a koruknak. Játszom egy darabban, ami G. B. Shaw és egy angol színésznő levelezéséről szól. G. B. Shaw például annyival előtte járt a korának, hogy honfitársai többsége árulónak nevezte. Péter a pályája kezdete óta jóval előtte járt és jár ma is a korának, és ez nagyszerű. Persze azokkal, akik szeretnek csak az orrukig látni, nehéz elhitetni, hogy tovább is van.
Dióhéj
Eötvös Péter születésnapja előtt a BMC Records a kiadó gondozásában megjelent Eötvös-lemezekből két díszdobozos válogatást ad ki. A világ Eötvös-rajongóinak örömére az egyik válogatás (Eötvös 75 – The Composer) Eötvös Péter zeneszerzői munkásságából válogat, a másik (Eötvös 75 – The Conductor) a rendkívüli karmester által vezényelt művekből áll majd.
előadásában. Az esten, japán bemutatója előtt, magyarul hangzik el az ünnepelt Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán komponált, Secret Kiss című melodrámája Molnár Piroska közreműködésével. A Bors néniként és a színházművészet legnagyobb szerepeiben is ragyogó, Kurtág György és Eötvös Péter műveiben lebilincselő Molnár Piroskával beszélgettünk.
Eötvös Péter Mese című, 12,5 perces hangjátéka éppen ötven éve készült, száz magyar népmese motívumainak felhasználásával. A műben megszólaló minden hang, a vízcsobogás és a hegedű is az ön hangja volt.
M. P.: Péter különleges akusztikai élményt nyújtó művét Budapesten vettük fel, aztán a kölni rádió stúdiójában fél évig dolgozott rajta. Első alkalommal 1968-ban Darmstadtban mutatták be, ahol a mese három idősíkja a hallgatók előtt balra és jobbra, valamint hátul középen hangzott el. A Mese megvalósította Péter zeneszerzői álmát, mely szerint: „Azt szeretném, hogy a hallgatóban az akusztikus élmény befogadása által ugyanaz a vízió is megszülessék, mintha színházban lenne. Csodálatos elképzelésnek, a jövő látomásának tűnik számomra, hogy a láthatót hallhatóvá, a hallhatót pedig láthatóvá tegyük.”
Bemutató előtti verzióban, magyarul hangzik el az Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán komponált, öt hangszerre és narrátorra írt melodráma, a Secret Kiss, aminek ön lesz a mesélője.
M. P.: Még nem ismerem teljesen a művet, mert nem hallom úgy a kottából a zenét, mint a professzionális zenészek. Péter majd elmondja a szentenciáit. Úgy tudom, a darabot februárban Japánban, Tokióban fogják bemutatni, a január 5-i előbemutató. Izgalommal várom, rengeteg segítséget fogok kapni Pétertől, megtisztelő, hogy gondolt rám megint. Ezúttal nem énekes feladatot kaptam tőle, hanem prózait, én leszek a narrátor. Kiváló muzsikusokkal lesz alkalmam előadni a darabot, Ittzés Gergely (fuvola), Szűcs Péter (klarinét), Kruppa Bálint (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Fábry Boglárka (ütőhangszerek) lesznek a társaim. Izgalommal várom a próbákat.
A Selyemről a zenekritikusnak készült Baricco ezt írta: „Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnként zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika.” Ön mit gondol a történetek zeneiségéről?
M. P.: A szövegek zeneiségét inkább a verseknél hallom, a prózai műveknél kevésbé. Leginkább a nagy orosz klasszikusokat szeretem újraolvasni, igaz, nem oroszul, hanem magyarul. De például Paul Verlaine Őszi chanson című verse Tóth Árpád legismertebb fordításában: „Ősz húrja zsong, / Jajong, búsong / A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón.” – olyan lenyűgöző áttevés egy másik nyelvre, amit már nem is fordításnak, újraköltésnek nevezhetünk. A zenéje pedig csodálatos.
A 75. születésnap sokak számára a számvetés ideje, de Eötvös Péter nem tartozik közéjük. Jobban érdekli a jelen és a jövő, mint a múlt. A műsorban kizárólag az új évezredben született művek, zömében kamaradarabok hangzanak majd el, jó részük először lesz hallható Magyarországon.
M. P.: Mostanában sokan menekülnek vissza a múltba és nem is a legszebb időszakaiba, nagyon fontosnak tartom, hogy Péter egy bizonyos életkorban is csak a jövőbe tekint, és nem a múltba. Azt, amit mi tudunk, csak a jövő nemzedéke viheti tovább. Azon nosztalgiázni, ami úgysem jöhet vissza, felesleges. A jövő elsöpri a múltat. Soha nem szerettem a bezzeg az én időmben… kezdetű mondatokat. Ha az ember sokat van fiatalok között, látja, hogy nem rossz szándékból vetik el, amit a korábbi generációk csinálnak, nem is gondolnak arra, hogy elvetik. Egyszerűen más a ritmusuk. Bizonyos generációknak pedig a mi olvasmányaink már nem mondanak semmit. Nem biztos, hogy nekik éppen az kell, ami nekünk kellett. Lehet, hogy majd megugranak valamit, amit mi már nem fogunk. Persze amikor ezt mondom, nem a klasszikus műveltségre gondolok, arra szükség van, az nem kétséges.
Arra kérem, a kerek születésnap okán mondja el, milyennek látja Eötvös Pétert, a zeneszerző-karmestert.
M. P.: A nagy művészek, legyenek írók vagy zeneszerzők, mindig előtte járnak a koruknak. Játszom egy darabban, ami G. B. Shaw és egy angol színésznő levelezéséről szól. G. B. Shaw például annyival előtte járt a korának, hogy honfitársai többsége árulónak nevezte. Péter a pályája kezdete óta jóval előtte járt és jár ma is a korának, és ez nagyszerű. Persze azokkal, akik szeretnek csak az orrukig látni, nehéz elhitetni, hogy tovább is van.
Dióhéj
Eötvös Péter születésnapja előtt a BMC Records a kiadó gondozásában megjelent Eötvös-lemezekből két díszdobozos válogatást ad ki. A világ Eötvös-rajongóinak örömére az egyik válogatás (Eötvös 75 – The Composer) Eötvös Péter zeneszerzői munkásságából válogat, a másik (Eötvös 75 – The Conductor) a rendkívüli karmester által vezényelt művekből áll majd.