2019. január 17. / Liska Enikő
A Kádár-kori magyar könnyűzene külföldi jelenlétéről tartott konferenciát az NKA Hangfoglaló Program Könnyűzenei Örökség Megőrzését Támogató Alprogram. Az előadók igyekeztek lerombolni a mítoszokat, megvizsgálták, milyen lehetőségekkel és nehézségekkel kellett számolniuk
a hazai zenészeknek a keleti és a nyugati blokkban, valamint megvitatták, volt-e reális esélye a magyar világsztár születésének.
„Keletről jön a legújabb rockszenzáció!” című konferencia a magyar könnyűzene külföldi jelenlétét vette górcső alá az 1957-től 1989-ig terjedő időszakban. Az első szekcióban Murzsa Tímea köszöntőjét követően Bajnai Zsolt elevenítette fel a korszak általános jellemzőit, így a fiatalabbak is megismerhették a fordított határőrizetet, a határsáv fogalmát, a piros és kék útleveleket, valamint a disszidálás okait és következményeit. Csatári Bence „Mercédesz van, világsztár nincs” című előadásában tovább fejtegette a „slendrián diktatúra” könnyűzenei export-import lehetőségeit, Fernbach Erika a Neoton negyvenkét állomásos japán turnéját mutatta be, Császár Zoltán és K. Horváth Zsolt pedig a nap egyik legfontosabb kérdését feszegették: volt-e esély rá, hogy magyar világsztár szülessen?
A második szekcióban a hazai könnyűzene keleti blokkban elért sikereinek okát mutatta be Jávorszky Béla Szilárd magyar popgyarmatokról tartott előadásában. Majd Réz György a korabeli hanglemezkiadás és -kereskedelem szabályaiba, az eladási adatokba vezette be a hallgatóságot, Dragojlovics Péter pedig a magyar nyelven való éneklés nehézségeire világított rá. A harmadik szekcióban a nyugati blokkban lehetséges karrierutakról számolt be Rozsonits Tamás, Kovács László és Wagner Sára. Szó volt többek között a vendéglátózásról, az Omega rendkívüli sikeréről, találékony menedzserekről és a disszidálás kérdésköréről is.
A nap lezárásaként az Azok a régi csibészek Extra program keretében Lévai Balázs moderálásának köszönhetően Pásztor Lászlótól, Karácsony Jánostól és Bokor Attilától a közönség a kortársak élményein és emlékein keresztül tudhatta meg, milyen volt zenészként élni, dolgozni és utazni a Kádár-korban.
a hazai zenészeknek a keleti és a nyugati blokkban, valamint megvitatták, volt-e reális esélye a magyar világsztár születésének.
„Keletről jön a legújabb rockszenzáció!” című konferencia a magyar könnyűzene külföldi jelenlétét vette górcső alá az 1957-től 1989-ig terjedő időszakban. Az első szekcióban Murzsa Tímea köszöntőjét követően Bajnai Zsolt elevenítette fel a korszak általános jellemzőit, így a fiatalabbak is megismerhették a fordított határőrizetet, a határsáv fogalmát, a piros és kék útleveleket, valamint a disszidálás okait és következményeit. Csatári Bence „Mercédesz van, világsztár nincs” című előadásában tovább fejtegette a „slendrián diktatúra” könnyűzenei export-import lehetőségeit, Fernbach Erika a Neoton negyvenkét állomásos japán turnéját mutatta be, Császár Zoltán és K. Horváth Zsolt pedig a nap egyik legfontosabb kérdését feszegették: volt-e esély rá, hogy magyar világsztár szülessen?A második szekcióban a hazai könnyűzene keleti blokkban elért sikereinek okát mutatta be Jávorszky Béla Szilárd magyar popgyarmatokról tartott előadásában. Majd Réz György a korabeli hanglemezkiadás és -kereskedelem szabályaiba, az eladási adatokba vezette be a hallgatóságot, Dragojlovics Péter pedig a magyar nyelven való éneklés nehézségeire világított rá. A harmadik szekcióban a nyugati blokkban lehetséges karrierutakról számolt be Rozsonits Tamás, Kovács László és Wagner Sára. Szó volt többek között a vendéglátózásról, az Omega rendkívüli sikeréről, találékony menedzserekről és a disszidálás kérdésköréről is.
A nap lezárásaként az Azok a régi csibészek Extra program keretében Lévai Balázs moderálásának köszönhetően Pásztor Lászlótól, Karácsony Jánostól és Bokor Attilától a közönség a kortársak élményein és emlékein keresztül tudhatta meg, milyen volt zenészként élni, dolgozni és utazni a Kádár-korban.